„Krasznahorka büszke” útja a Trianon-giccshez

„Krasznahorka égő várának fényénél meg kell kérdeznünk és meg kell válaszolnunk a legnagyobb kérdést: elfogadjuk-e a szemfödélig tartó kiszolgáltatottságot, avagy azokra az erényekre támaszkodunk, amelyek a magyart magyarrá teszik” – aktualizált évszázados ideológiát március 15-ei ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök. A március 10-én lángokba borult felvidéki kastély nem először tölti be állami fiesztán a szabadság szimbólumának szerepét. A Krasznahorka büszke vára kezdetű dal felcsendült például az 1940-ben Horthy Miklós tiszteletére rendezett hódolati ünnepségen is. Erre a kormányzó két évtizedes országlásának dicsőítése mellett az is okot adhatott, hogy akkor két éve, a trianoni békeszerződés revíziójaként – rövid időre – ismét a magyar trikolor lobogott Krasznahorkán.

A dombra épült vár régmúlt dicsőségét sirató, első (és utolsó) sora révén ismert nótát Zichy Eleonóra grófnő jegyezte. A nemcsak politikusként, hanem naturalista festőként is számon tartott Andrássy Tivadarhoz, majd a gróf 1905-ös halálát követően annak öccséhez, ifjabb Andrássy Gyula belügy- és külügyminiszterhez nőül ment grófnő „néha a zongorához ült és magyar népdalokat játszott (...) Szerzett egy keringőt is, Lila keringő volt a neve, kedvenc színéből. Ha valamilyen nyilvános helyen megjelent, a cigányzenekar mindjárt rákezdett erre (...). A Krasznahorka büszke vára című dal még ma is jól ösmert, anyám nevéhez fűződik” – írta emlékirataiban a történelembe máig vitatott politikájával bevonult első magyar köztársasági elnök, gróf Károlyi Mihály felesége, Andrássy Katinka.

A memoáríró édesanyját egy 1906-ban Kassán rendezett dalverseny utójátéka ihlette a mindössze kétstrófás nóta megírására. A szóban forgó megméretésre díszvendégként Schunda Vencel József is hivatalos volt. A cseh származású, az utókor történészei szerint üzleti érdekből elmagyarosodott hangszergyáros saját készítésű tárogatójáról volt nevezetes. Tekintélyét az sem kezdte ki, hogy noha az ősi magyarnak hitt – valójában Perzsiából származó, Magyarországon csak a XVI. század óta ismert – tárogató eredetileg az öblösebb hangú oboák családjába tartozott, ő tárogatóként mégis egy klarinétfajtát kreált. Schundát a kassai dalverseny után felkérték, vizsgálja meg a krasznahorkai Andrássy-kastélyban őrzött XVII. századi tárogatókat. Miután kipróbálta a korabeli harci sípokat, eljátszott néhány kuruc nótát az alant összeverődött kíváncsiskodó tömegnek a saját (mű)tárogatóján. A daltörténeti legendárium szerint a vár fokán álló előadó lehetett Zichy Eleonóra múzsája – derül ki Kovács Ákos etnográfusnak A kitalált hagyomány című, 2006-os kötetéből.

Az 1910-es gramofonlemez

NAVA

A dalszerző lelkesedését fokozhatta, hogy akkoriban a rodostói száműzetésben 1735-ben elhunyt – az Ázsiában őshonos harci sípot nemcsak népszerűsítő, hanem egyenesen nemzeti hangszerré avató – II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala és újratemetése lázában égett az ország. Krasznahorka egyébként is a kurucnosztalgia része volt, miután 1883-ban A lőcsei fehér asszony című klasszikusához anyagot gyűjtő Jókai Mór is tiszteletét tette a kastélyban. Utóbbi a Rákóczi-féle szabadságharc idején játszódó regény kulcsfontosságú helyszíne volt, mivel a Lőcsét 1710-ben – Jókai története szerint – a labancok kezére játszó „fehér asszony”, Korponayné Géczy Julianna a kelleténél bizalmasabb viszonyt ápolt a krasznahorkai vár akkori urával, Andrássy István kuruc generálissal.

A kuruc korszakban mozgalmasabb napokat megélt, több évszázados múltra visszatekintő erődítmény a XX. század elejére elhagyatottan ácsorgott a dombtetőn. Pedig akkori tulajdonosa, Andrássy Dénes nem sokkal korábban korszerűsíttette Czigler Győző budapesti műépítész tervei alapján. Az 1817-ben szinte teljesen leégett óvárra a villámcsapás okozta tűzeset után csak egy tetőt húzattak a közeli Várhosszúrétre költözött Andrássyak – tudható Barczi Gyula művészettörténésznek egy internetes turisztikai oldalon megjelent tanulmányából –, a kastély újabb és egyben legnagyobb része sértetlen maradt. Miután nem akarta teljesen parlagon hagyni, az Andrássy család afféle házi múzeumot rendezett ott be.

„Rákóczinak dicső kora, / Nem jő vissza többé soha. / Harcosai rég pihennek / Bujdosó fejedelemnek. / A toronyból késő este / tárogató nem sír messze. / Olyan kihalt, olyan árva, / Krasznahorka büszke vára” – érzékeltette a hely elhagyatottságát az Apolló című zenei folyóiratban 1910-ben megjelent Zichy-féle dal is. A nóta a Rákóczi-kultusz ellenére sem lett rögtön népszerű, pedig a grófné opusát néhány hónapon belül a Jumbola Record, valamint az Első Magyar Hanglemez Gyár is korongra rögzítette. A dalocska inkább a revíziós korszakban hódított szélesebb körben, amikor – néven nevezésük nélkül – a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt magyar területek, köztük Krasznahorkaváralja elsiratásaként is lehetett értelmezni. A Rákóczi-érának emléket állító dal eleinte olyannyira jelentéktelennek tűnt, hogy még az egyébként szigorú cenzúrát működtető csehszlovák államvezetésnek sem szúrt szemet: 1928-ban egy vártörténeti füzetben engedélyezték a szöveg kinyomtatását – mesél Zichy grófnő szerzeményének utóéletéről Filep Tamás Gusztáv történész.

A figyelmetlenséget utóbb bánhatták, 1939-ben ugyanis Cserháti Lajos daljátékíró háromfelvonásos, a revíziós törekvéseket egy felvidéki nemesi família családtörténetébe ágyazó darabbal rukkolt elő Krasznahorka büszke vára címmel. „A magyarság itt mindenre felkészült” – biztosítja a színmű főhőse, a családfő Árkossy „a hegyekre, Krasznahorka várával” kilátást biztosító verandáján a csehszlovák fennhatóságra panaszkodó rozsnyói tanítót.

Zichy grófnő boldog békeidőkben született, évtizedekig legfeljebb az Andrássy családnak tisztelettel adózók gramofonján felcsendülő dala utóbb mégis összefonódott az irredentizmussal. Feltehetőleg ezért is énekelteti el Bacsó Péter A tanú című, 1949-ben játszódó szatírájában a Pelikán elvtársat feljelentő nyilas Csetnekyvel. Az 1969-es filmet elkészülte után azonnal betiltották, és a kommunista érában nemigen nézték jó szemmel a baráti országok számára kellemetlen múltidézést, a rendszerváltás után viszont a mű, amelynek nyúlfarknyi szövegét kevesen tudták fejből, új erőre kapott Csipkerózsika-álmából. Nemcsak a „magyar nótát” népszerűsítő Máté Ottilia, valamint az úgynevezett „nemzeti rockot” játszó Kárpátia zenekar repertoárját színesíti, hanem számos más, szélsőjobboldali körökben felkapott előadóét is.

BALÁZS ZSUZSANNA