Sokáig kérleltük a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökét, hogy adjon nekünk interjút. Fekete Györgyöt végül az előre elküldött, az MMA sajtóosztályával egyeztetett kérdések győzték meg, s döntött úgy, rááll a beszélgetésre. Az interjú – egy kisebb, a most közzétett videón látható közjátékot leszámítva – rendben lezajlott, a Mikrofonállvány videorovatunkban megszokott barátságos kérdésekre Fekete György barátságosan és kedvesen válaszolt.
Másnap elküldtük az MMA sajtóosztályának a felvételt. Ekkor közölték velünk, hogy az interjú ebben a formában nem jöhet le. Kérték, hogy vágjuk ki azt a részt, amelyben Fekete György sajtófőnöke közbeszól, s az így megvágott anyagot is küldjük el nekik jóváhagyásra. (Egyúttal nehezményezték azt is, hogy a jóváhagyásuk nélkül kollégánk Facebook-oldalára kikerült egy előzetes.) Kérésüknek eleget tettünk, kivágtuk a kifogásolt részt, ugyanakkor a videóban jeleztük, hogy ezt a sajtóosztály kérésére tettük. Ezután elküldtük nekik az újravágott anyagot, majd hétfőn azt a választ kaptuk: Fekete György nem járul hozzá a videointerjú megjelenéséhez. Ezt tudomásul vettük, a videót pedig újravágtuk: Fekete György szavait kisípoltuk, hogy még véletlenül se értse félre senki. (Az MMA elnöke szerint ugyanis gyakran félreértelmezik szavait.)
Hétfő délután aztán fordulat állt be: Fekete György sajtófőnöke jelezte, jóváhagyják, hogy lejöjjön az általuk eredetileg kifogásolt interjú. Következzék tehát Fekete György Mikrofonállvány-interjúja, sípszó nélkül:
Fekete György sajtófőnöke súlyosan etikátlannak minősítette hozzáállásunkat. A készítők megjegyzése:
„Rendben fiatalember, összejön az interjú. Akkor kérem, küldje el a kérdéseit képviselő/elnök/főtitkár/főigazgató/brigádvezető asszonynak/úrnak” – ez a mondat rutinszerűen hangzik el magyar közéleti szereplők, üzleti vezetők titkárainak, sajtómunkatársainak szájából egy-egy interjúkérelemkor. Ha pedig létrejött a beszélgetés, az illető a legnagyobb természetességgel közlik, hogy „mielőtt megjelenik, látni szeretném”. Azt pedig számos magyar közéleti szereplő integritása szerves részének tartja, hogy utólag „kijavítgassa” az általa elmondottakat.
A „kijavítgatás” nyomán persze gyakran rá se lehet ismerni az interjúalany által elmondottakra: ki terjengősebbé teszi saját magát fényező részeket, ki igyekszik kigyomlálni a szövegből bármit, ami szerinte utólag rá nézve negatív lehet, a lényeg, hogy teljesen szabadon bánnak az általuk elmondottakkal. Pedig ez már itt, Közép-Európában is ciki, nyugati kollégák gyakran nem is értik, miről beszél a magyar újságíró, ha ez szóba kerül. De szlovákiai magyar kollégák is tágra meredt szemmel csodálkoztak, amikor egy beszélgetésen szóba hoztuk – ezt ott még a sajtóval ellenséges Ján Slota sem engedte meg magának. Természetesen ez alkalommal sem Fekete György – vagy bármely riportalany – személye ellen irányult lépésünk, a jelzett általános gyakorlatot azonban szerettük volna pellengérre állítani.
Létezik még a másik jelenség, amit a szakmában mikrofonállványként ismernek: ilyenkor a riporter szerepe jó esetben csak annyi, hogy a mikrofont tartsa, rosszabb esetben alá is kell kérdeznie. Ennek a műfajnak az egyik királya a legendás Schmitt-interjú óta Obersovszky Péter, de a Gyárfás Tamáshoz köthető Nap-keltében is számtalan hasonló produkciónak lehettünk tanúi: ezen a felvételen például Lakat T. Károly próbálja kérdezni „Te, Jóskát”, nem sok sikerrel.
Az alákérdezésnek, a szervilis vagy éppen megfelelési kényszerben szenvedő újságírásnak és az ezt elviselő, mi több, elváró magatartásnak a kifigurázása a Mikrofonállvány videorovatunk egyik küldetése. Csakhogy az alákérdezés valójában arra is egy remek újságírói eszköz, hogy rávilágítson az interjúalany karakterére. A lágy, barátságos kérdésfeltevés is szül olyan reakciókat, amelyek arról árulkodnak, hogy az interjúalany miképpen gondolkodik a világról vagy önmagáról. Mindez nem jelenti azt, hogy az interjúalanyt negatív színben tüntessük fel, nem egy interjúalanyunk például egész jó arcát mutatta az alákérdezések ellenére is.
A Mikrofonállvány-sorozat korábbi részei:
Mitől sikeres a Fidesz, a KDNP, az MSZP, a Jobbik, az LMP és a DK?
Hiába menekül a tőke, nincs hová mennie
Durva plágiumbotrány: Kozsó akár meg is egyezne Lady Gagával
Párttitkártól a sikeralkotmányig - Kerényi Imre hordozórakétája
