Győrújfalut a középkorban már mosta el ár, legutóbb az 1954-es szigetközi gátszakadás szabta át a település képét. A pesszimistább helyiek is mindent ehhez a vészhez mérnek - az optimistáknak számára viszont a jól megfogott 2002-es és 2006-os áradás a mérce. A kissé dimbes-dombos vidéken pár napja még ki-ki azt vitatta, milyen magasságig kell a padlásra vagy más településre menekíteni az ingóságokat. Majd tett belátása szerint.

Voltak, akik nem kockáztattak: csak a csupasz falakat hagyták hátra gáthoz közeli házukban - tartja a helyi szóbeszéd. A költözés mértékéről elmond ezt-azt, hogy alig hallani ma kutyaugatást Győrújfalun, holott szinte minden háznál akad négylábú őrző. Pár Volán-busz áll még a főúton, arra az esetre, ha a védekezésben résztvevőket szállítani vagy menteni kell.

Stiller Ákos

A hétköznapi élet nyomai azonban már alig fedezhetők fel a településen. A környékszerte híres vendéglő pénteken bezárt, a vele szemben álló, fagyizónak nevezett, tőről metszett falusi kocsmahivatal tulajdonosa mindvégig maradt, és csak az evakuálás bejelentése után szedte szét és raktározta be a fehér műanyag kempingbútort. "Ez a természet, tudtuk, hogy folyó mellé jövünk" - foglalta össze tömören, de nem sietősen, mit gondol.

Aki a férfiak közül maradt, kétszáznál is több ember, az gyakorlatilag kiköltözött a gátra. Jó, ha aludni hazajárnak. A családtagok zöme pedig Győrben, vagy a környező településeken, általában rokonoknál, ismerősöknél talált szállást. A kitelepítés helyszínére, Győrújbarátra így alig tucatnyian kerültek. Az összetelefonálásokból tudni: a gyerekeknél még mindig kitart az öröm, hogy előbb indult az idei vakáció. A felnőttek között van, aki arra szavaz, hogy semmi baj nem lesz, míg mások azt latolgatják, mikor és mekkora lesz a baj.

MTI / Kriszán Csaba

Nagy Imre Attila, aki frissen betelepültként nyerte el a polgármesteri széket 2010-ben, nem tartozik az ijedősek közé. A keddi falugyűlésen sem rejtette véka alá: ha nagy a baj, költöznie kell mindazoknak, akik nem a gátakon dolgoznak. De akkor még némi derültséget váltott ki Sallai Péter megyei katasztrófavédelmi igazgató felvetése. Ő (szigorúan magánemberként) azt javasolta, hogy fogják fel a férfiak úgy a dolgot, mintha wellness-hétvégére küldenék az asszonyt és a gyerekeket - ők pedig maradjanak otthon, és rakodják a homokzsákokat.

A győrújfalui polgármester azóta is szinte napi 24 órában irányítja a munkákat. "Hadd ne álljak fel, mert elalszom" - veti fel, amikor szombaton reggel összefutunk egy pihenőnek és tanácskozópontnak egyaránt használt katonai sátor alatt. Lelkes és eltökélt, néha még a telefont is lekapja a füléről: "minden szuper, megáll a gát", bizonygatja, a több száz fős hangyaboly pedig mozog, emel, tol, irányít, a föld meg dübörög, rázkódik, ha egy lánctalpas gép cammog vagy egy helikopter húz el a fejünk fölött pár méterre.

Amit a keddi gyűlésen mondott az azóta is az egyik védelmi és logisztikai bázisként szolgáló sportpályán a több száz helyinek, azt most is tartja. A gát magasságával nem lehet gond, csak a szilárdságával, hiszen alig egy hét alatt húzták fel a Duna-ág rehabilitáció keretében elbontott gát "helyettesét". "Annyi munkát beletettünk, a honvédségtől annyi háttértámogatást kaptunk, hogy ez a gát a tetőzéskor állni fog" - mondta péntek este, a hangsúlyozottan megelőző intézkedésnek szánt kitelepítés bejelentésekor, majd hozzátette, "ez egy mélyen hívő település, két vallás van nálunk jelen; nem fog átszakadni ez a gát".