szerző:
hvg.hu

Nemsokára csak két tankönyvből választhatnak a szaktanárok tantárgyanként és évfolyamonként. Miután az Orbán-adminisztráció államosította az önkormányzati iskolákat, megmondta, hogy mi legyen a helyi tantervekben, és centralizálta a könyvterjesztést, most a tankönyvpiac kerül sorra. Ennek köszönhetően tovább csökken a tanárok szakmai szabadsága, nehezebb lesz a diákok képességeihez, műveltségéhez, családi viszonyaihoz igazítani a tananyagot.

Összesen kétféle tankönyvből választhatnak a közeljövőben az állami iskolák tanárai és a szülők – ezt irányozza elő a tankönyvek fejlesztését, kiadását és elosztását államosító törvényjavaslat, amit vasárnap terjesztett a parlament elé Balog Zoltán miniszter. A tervezetet az Emberi Erőforrások Minisztériuma két nap alatt nyomná keresztül az Országgyűlésen – annak rendkívüli téli ülésezése alatt –, ugyanis a tárcavezető sürgős eljárást kért, hogy január 1-jén hatályba tudják léptetni.

Mint arról a tervezet megjelenése után beszámoltunk, a tankönyvpiac részleges államosítása több, a 14 milliárdos szektorban működő kiadót és nyomdát is veszélybe sodorhat. A hvg.hu által megkeresett kiadóvezetők szerint rengeteg a homályos megfogalmazás a törvényjavaslatban. Így nem derül ki, pontosan hogyan fogják kifejleszteni az új tankönyveket, hol fogják nyomni őket, a piacon lévő, magánkézben lévő kiadóknak marad-e még valamilyen szerepük. Az is kérdés, hogy az állam megtéríti-e az új kerettantervekhez igazított fejlesztéseket, ugyanis számos új könyvet még nem minősítettek tankönyvvé. Azt sem látni a kiadók vezetői szerint, hogy a változás mögött milyen, a piacot befolyásolni akaró, egy adott kört esetleg helyzetbe hozó szándék húzódik meg, egyáltalán van-e ilyen szándék.

Bár a törvényből nem derül ki minden részletében, miként akarják átalakítani a tankönyvpiacot, az államosítás szándéka egyértelmű – ezzel indokolja a minisztérium a tervezetet –, ahogy az is, hogy szűkítsék a tanárok, szülők, diákok választási lehetőségét. Ezért megnéztük, mivel járhat a mindennapokban, a tanórákon a törvényjavaslat életbelépése.

Nem lehet uniformizálni a 21. században

„Nem szeretem a túlírt könyveket. Az a jó, ha tartalmazza a fő tényanyagot, legyen szemléletes, de minden órán kiegészítem fénymásolt anyagokkal, adott esetben vetítéssel, eredeti forrásokat olvasunk, mert a történelmi események értelmezését, feldolgozását közösen végezzük, ez a tanórai munka” – mondta az egyik fővárosi gimnázium történelem szakos igazgatója, mire használja, és ez alapján hogyan választja ki a tankönyvet.

Csak kettő maradhat
©

Mint az igazgató – aki kérte, hogy a nevét ne írjuk le – elmondta, az iskolájukban működő, a tantárgyat tanító pedagógusokból álló munkaközösségek hosszú előkészítés után választják ki (felmenő rendszerben) az induló évfolyamoknak a tankönyveket. Figyelembe veszik a tanárok módszereit, hogy milyen szinten állnak a különféle általános iskolákból érkező diákok, a szülőknek milyenek az anyagi lehetőségeik. „Van, aki a gazdagon illusztrált könyvekkel próbálja megszerettetni a tantárgyat, van, aki a továbbtanulásra fókuszálva a gazdag ismeretanyagot részesíti előnyben” – mondta az igazgató. A minisztérium hivatalos tankönyvjegyzéke jelenleg a különféle évfolyamoknak összesen 157 olyan könyvet tart nyilván, aminek címében benne van a történelem. A fővárosi gimnázium igazgatója azt mondta, eddig egy tantárgyból – a szülőkkel is egyeztetve – 4-5 féle tankönyvet rendeltek az iskolában.

Az oktatáskutató Radó Péter szerint a széles tankönyvválaszték nem luxus, hanem azt a lehetőséget biztosította, hogy a tanárok rugalmasan tudjanak illeszkedni a diákok képességeihez, lehetőségeihez, tudásszintjéhez. Szerinte az információs robbanás után a tankönyv már csak egy segédeszköz a sok közül, a pedagógusnak pedig azért kell a módszertani szabadságot biztosítani, hogy a piacon lévő könyvek vagy digitális tananyagok közül a legjobbat, a legmodernebbet választhassa ki.

A már idézett gimnáziumigazgató szerint nem lehet ugyanabból oktatni a borsodi falu, egy vidéki középiskola vagy egy budapesti elit gimnázium diákjait. Az utóbbiba például sokszor tehetősebb, főleg értelmiségi családok gyerekei járnak, akiknek ott van az tablet a táskájukban, odahaza pedig a könyvespolcon számos kézikönyv, szótár, a kötelező irodalom nagy része.

Néha a diákoktól tanulnak

„Egy évek óta tartó folyamat újabb állomása: a 2011-es köznevelési törvénnyel előbb a szülőket; az új kerettantervekkel, most pedig a tankönyv-választék korlátozásával a tanárokat szorítják ki az oktatási rendszerből. Egyre kisebb a pedagógusok szabadsága, egyre inkább az állam dönti el, mit és hogyan kell oktatni, és ettől csak minimális mértékben lehet eltérni” – véleményezte a tervezetet Horn György.

Nem kötelező tankönyvből tanulni
©

A budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője szerint az állam egy idejemúlt szemlélet alapján viszonyul a tankönyvhöz: a tudás egyik főbb forrásaként tekint rá, és maga akarja megmondani, hogy mi lehet ez a tudás. Horn szerint azért is régimódi ez a felfogás, mert a „Google, a Wikipédia vagy a digitális tananyagok időszakában” szinte lehetetlen monopolhelyzetbe hozni az erős állami kontroll alatt készített tankönyveket. „A diákok rendszerint ezen a téren előbbre tartanak a tanároknál, néha mi tanulunk tőlük” – mondta Horn.

„Legfeljebb kevesebbet használjuk majd a tankönyvet” – mondta a fővárosi gimnázium igazgatója, aki viszont reménykedik benne: még ha két könyvre is szűkül a kínálat, az egyik majd olyan lesz közülük, amit jól lehet használni. Ennek ellenére hibának tartja a kínálat szűkítését, mint mondta az 1980-as évek második felében álltak át arra, hogy az 1956-os forradalmat inkább „elbeszéljék” a diákoknak, vagy újságcikkekből tanítsák, mert „a tankönyvben nem a valóság volt”. Ugyanakkor az igazgató attól is tart, hogy a pedagógus-életpályamodellel együtt bevezetett minősítési rendszerben a bizottság – melybe a felügyelő szerv, a tankerület is delegál egy embert – esetleg számon kéri majd, hogy miért nem használják gyakrabban a tankkönyvet.

A tanárok nem mernek ellenkezni

„A legfontosabb kérdés, hogy a jobb lesz-e a minőség, és jobb lesz-e a felhasználóknak, a pedagógusoknak és a diákoknak. Azt szakmailag meg lehet indokolni, hogy egy évfolyamon, egy tantárgyból ne legyen 10-12 tankönyv. De hogy miért éppen csak kettő legyen, s hogyan döntik el, hogy melyik az a kettő, arról nem kérdezték meg és nem informálták a szakmai műhelyeket, tankönyvszerzőket és kiadókat, valamint a gyakorló tanárokat. És ha már úgy döntenek, hogy átállítják a rendszert, azt nem lehet egyik napról a másikra megtenni” – mondta a hvg.hu-nak Romankovics András tankönyvfejlesztő, a Romi-Suli Kiadó vezetője. (A kiadóvezető 1978 óta dolgozik tankönyvszerzőként, a kiadója pedig 20 éve ad ki tankönyveket. Tavaly és tavalyelőtt is 6-6 könyvre kapott 2017-ig, illetve 2018-ig szóló tankönyvi minősítést. Mivel csak 2 tankönyv maradhatna jövőre egy-egy tantárgyból, egy évfolyamon, ezért biztos, hogy veszt a törvénymódosítással  a kiadó, ugyanakkor nem lehet tudni részletszabályok nélkül, hogy pontosan mi lesz az engedélyeztetett könyvekkel.)

Romankovics szerint a tankönyvellátás zavarai ősszel bizonyították, mekkora felelősség belenyúlni egy bejáratott, jól működő rendszerbe. A GKI egy 2010. augusztusi kutatása szerint, melyben 388 iskola tankönyvfelelősét kérdezték meg, mennyire elégedettek a tankönyvellátással, a megkérdezettek 90 százaléka elégedett volt a választékkal, 80 százaléka pedig a tankönyvek szakmai, tartalmi minőségével. Ennek ellenére átalakították a rendszert. Romankovics szerint nincs olyan pedagógus, aki elégedett lenne azzal, ahogy jelenleg a tankönyvellátás működik. De miután az állam átvette az iskolákat, a pedagógusok a korábbiakhoz képest is kevésbé mernek felszólalni és elmondani az álláspontjukat.

„Milliárdokat költ az állam, de semmire nem használják”

„Jó lenne, ha az olvasók azzal is szembesülhetnének, hogy itt nem a piac és a pozíciók elvesztéséről van csupán szó, hanem a magyar oktatás fejlesztéséről. Arról, hogy ez a piac képes világszínvonalat produkálni, olyat, amelyre az állam soha nem lesz képes” – írta a hvg.hu-nak emailben küldött válaszában Reményfy Tamás.

A Mozaik Kiadó igazgatója szerint a törvény indoklásával ellentétben ők nem „a minél magasabb profit megszerzésére” hajtanak, hanem a legfrissebb trendeket szem előtt tartva, például kifejlesztettek egy e-learning rendszert, amit két országban be is vezetnek jövőre, s amit idehaza ingyenesen biztosítanak a közoktatásnak. „A tanárok és a diákok látogatási statisztikái azt jelzik, hogy ezek valóban működő és hasznos rendszerek, szemben azokkal, amelyekre milliárdokat költ az állam, de semmire nem használják” – írta Reményfy.

Állami monopólium jöhet
©

Az egyes iskolák és a kiadók a rendszerváltás óta egymásra hangolódtak. Az iskolák kidolgozzák a maguk pedagógiai programjait a Nemzeti alaptanterv (NAT), illetve a kerettantervek alapján. Ez tartalmaz egy nevelési és egy tantervi részt is. Az utóbbinál figyelembe veszik az ismeretanyag mennyiségét, a képességfejlesztést, és ehhez rendelik meg a könyveket, segédanyagokat, munkafüzeteket. Egyébként 2011 előtt még viszonylag nagy szabadságot élveztek az iskolák a programjuk kidolgozásában, ám a köznevelési törvény csak 10 százalékos eltérést enged a kerettantervhez képest - a tankönyvkiadók ehhez is igyekeztek alkalmazkodni.

A kiadók már az 1990-es évektől alkalmazkodtak a helyi tantervekhez, az iskolák, tanárok igényeihez: nemcsak könyveket fejlesztettek ki, hanem óravázlatokat, tanmenetjavaslatokat, amit az iskolák átvettek. Erre figyelmeztetett Karlovitz János Tibor oktatáskutató már egy 1998-as tanulmányában: egyes kiadók kis fejlesztésekkel hamar elérték, hogy a nem túl kreatív pedagógusok az ő könyveiket rendeljék meg. A tanulmány szerint 1998-ban volt olyan iskola, ahol át se nézték a hivatalos tankönyvlistát, nem ismerték a legnagyobb tankönyvkiadó munkáit.

Azt több kiadóvezető és pedagógus is elismerte, vannak használhatatlan, rossz minőségű könyvek a tankönyvlistán – amit egyébként az állam hitelesített –, de a kiadók többsége valóban fejleszt, sokat újított. „A kétszintű érettségi bevezetésekor sok gondunk volt azzal, hogy nem volt miből tanítsunk, de a piac hamar reagált, és helyreállt a rend” – mesélte a pár évvel ezelőtti tapasztalatait a fővárosi gimnázium névtelenséget kérő igazgatója. Szerinte hasonló gyorsasággal reagáltak az új Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek megjelenésekor is. A Mozaik igazgatója szerint jelenleg is 200-300 tankönyvfejlesztési folyamat fut a kiadóknál, viszont a törvényjavaslat szerint ezeknél az eljárást meg kell szüntetni, a kiadóknak legfeljebb a beugrót, az úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat kell visszafizetni. Úgy tűnik, a törvénytervezet nem fog rögtön „kiszúrni” a tankönyvlistára a könyveikkel már felkerült kiadókkal: 2017-2018-ig nem veszik le azokat a jegyzékről, lehet rendelni tőlük. (Jelenleg 4929 tankkönyv, munkafüzet stb. van a listán - a hit és erkölcstannal együtt 5066.)

De mit tartalmaz a vasárnap beterjesztett törvénytervezet?

- A javaslat szerint januártól csak az számít tankönyvnek, amit az erre létrehozandó szerv – a miniszter utasítása alapján, a tárcavezető által jóváhagyott fejlesztési terv keretében – adott ki, vagy a miniszter döntése alapján felveszik a tankönyvjegyzékbe, illetve maradhatnak azok a könyvek, amik már szerepelnek a listán.
- A létrejövő új állami szervhez kerül az új tankönyvek kifejlesztése, kéziratokra pályázatot hirdethet, kutat, felméréseket készít a piacról, továbbképzéseket szervez.
- A miniszter engedélyezheti kísérleti tankönyvek kiadását is – amelyet a hvg.hu által megkérdezett szakértők szerint olyan alternatív pedagógiai módszereket követő intézmények kaphatnak meg, mint a Waldorf vagy a Zsolnai-féle iskolák.
- A tankkönyvvé minősítésről – ahogy eddig is – az oktatási hivatal dönt egy miniszteri rendeletben, meghatározott eljárás keretében. De a tervek szerint, miután lejárnak a tankönyvkiadók jelenlegi jogai, tantárgyanként csak két könyv lehet a listán.

Tehát valóban központosították a tankönyv-előállítást – tovább növelték a miniszter jogosítványait –, lesz egy nagy állami kiadó, hosszú távon (a most lefejlesztett, hitelesített könyvek kifutása után) szűkítik a választékot, ami nehéz helyzetbe hozza majd a piacot. Ám az a törvényből nem derül ki egyértelműen, hogy ez a teljes piac államosítását fogja-e jelenteni, vagy a magánkézben lévő kiadók pályázgathatnak, és reménykedhetnek, hogy az ő könyvük kerül majd be a rendszerbe.

Hétfőn az Átlátszó nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amely a portál szerint a törvényjavaslathoz készül a kormány számára. Ebből kiderül, hogy a minisztérium nem akar teljes állami monopóliumot a piacon, hanem azt kívánja biztosítani, hogy a létrehozandó állami tankönyvkiadó készítse el a legfontosabb tankönyveket, „elsősorban a nemzeti örökséggel és a közműveltséggel kapcsolatos tantárgyak esetében”. A dokumentum szerint a minisztériumnak két elképzelése volt: újra létrehozza a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.-t (amit pár éve privatizáltak), vagy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet teszi meg az állami tankönyvkiadás bázisának.

Viszont két minisztérium – a nemzetgazdasági és a közigazgatási – is jelezte, hogy komoly problémák lehetnek az államosítással. Az NGM szerint 2014-ben a szerzői jogok, kész tankönyvek felvásárlásához 10 milliárd kéne, de ennyit nem tud biztosítani a pénzügyekkel foglalkozó tárca. A KIM a kártérítési igényekből eredő kockázatokra hívta fel a kabinet figyelmét. Emellett az NGM észrevételezte azt is, hogy a hatályos szabályozás alapján megkezdett tankönyvvé nyilvánítási eljárásokat az új törvény hatálybalépésével azonnal meg kell szüntetni, és a kérelmezők részére vissza kell téríteni az igazgatási szolgáltatási díjat. Ennek a jelenlegi költségvetési igénye az Oktatási Hivatalnál folyó 183 önálló eljárás alapján 97 millió forint.

Osztrák példa?

A közoktatásban megvalósuló centralizáció leginkább az Ausztriában jellemző oktatási rendszert idézheti. A bécsi szövetségi kormány hatáskörébe tartozik mind a nemzeti alaptantervek kidolgozása, mind az iskolák anyagi támogatása, továbbá az azok működtetését érintő szabályozás is. A centralizáció annyira kőbe van vésve, hogy a többi uniós tagállamtól eltérően, Ausztriában az oktatási törvény az alkotmány részét képezi, bárminemű változtatáshoz a parlament kétharmados többségének szavazatát igényli – derül ki egy 2010-es szakmai anyagból, mely a német nyelvű országok tankönyvpolitikáját elemzi.

 

Ausztriában központi tantervek szerint folyik az iskolai oktatás. A tanterv megfogalmazza a nevelési, fejlesztési területeket, majd a kötelező tantárgyakat éves bontásban előírja, javasolva a heti órakeretet is. (Ez utóbbit szigorúan szabályozza a tanterv: az általános iskola alsó tagozatában legfeljebb heti 20-25 tanóra, és a későbbi oktatási szakaszokban is legfeljebb heti 35 óra lehet egy héten.) A tanterv megszabja a nevelési és oktatási követelményeket is. Az iskola a saját tantervében, illetve tanmenetében csak a súlypontokon változtathat. A tantervnek megfelelés döntő fontosságú szempont a tankönyvek, taneszközök jóváhagyásakor. Csak olyan tankönyv hagyható jóvá, amely teljes mértékben megfelel a tanterv által előírt követelményeknek.

 

A kiadók közt kemény verseny folyik, ma már nemcsak a hazai, hanem a külföldi – főként német – kiadókkal is. A tankönyvkiadást az állam nem finanszírozza, az állami támogatást az iskolák kapják. A tankönyvhöz jutás nem ingyenes, akár kölcsön, akár saját tulajdonba kapják a tanulók, egy bizonyos önrészt (a Schulbuchaktion keretében 10 százalékot) a tanulónak fizetnie kell. Ettől független, a szociálisan rászoruló családok bizonyos szociális támogatásban részesülnek, hogy ezt az önrészt ki tudják fizetni.

 

A tankönyveket nagyrészt gyakorló tanárok munkaközössége írja, melyben benne van a kiadó szakembere is. A kéziratot bírálók, szerkesztők hozzák végső formára. Utána jön a jóváhagyás, majd különböző információs csatornákon keresztül igyekeznek az iskolákat meggyőzni arról, hogy a könyv jó és szükséges. A tankönyvek gazdasági szempontok szerinti megfelelését minden egyes könyvre külön kell megvizsgálni. Nincs árkorlát. A kiadónak nyilatkoznia kell a könyv előállításával, forgalmazásával kapcsolatos összes költségéről. Ezt számlákkal is igazolnia kell. Ha a jóváhagyást megadó illetékes hatóság elfogadta az árat, a pénzügyminisztérium még mindig bekérheti a szerződéseket, számlákat.

 

A tankönyveket a tankönyvlistákról az iskolaformáknak megfelelően egy főre meghatározott költségkeretek figyelembevételével rendelik meg az iskolák. Az egy tanulóra jutó tankönyvkeret az a legnagyobb összeg, amilyen értékben számára tankönyvet és taneszközt lehet rendelni. Ez az összeg iskolatípusonként és iskolaszintenként különböző, nagyjából 50 és 220 euró közötti összeg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Egyre többet költenek a magyarok, a kereskedők mégis nehéz helyzetben vannak

Egyre többet költenek a magyarok, a kereskedők mégis nehéz helyzetben vannak

20 ezer dollárból Lamborghini Aventadort építettek 3D-technikával

20 ezer dollárból Lamborghini Aventadort építettek 3D-technikával

Nehéz hetek várnak Trócsányi Lászlóra Brüsszelben

Nehéz hetek várnak Trócsányi Lászlóra Brüsszelben

Napi száz hecchívással trollkodják szét a lelki elsősegélyvonalat

Napi száz hecchívással trollkodják szét a lelki elsősegélyvonalat

Orbán Viktor több száz milliárd forintos harcot indít a civilek ellen

Orbán Viktor több száz milliárd forintos harcot indít a civilek ellen

Lezajlott Finnországban az első metálzenére kötő bajnokság – videó

Lezajlott Finnországban az első metálzenére kötő bajnokság – videó