szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Nemsokára csak két tankönyvből választhatnak a szaktanárok tantárgyanként és évfolyamonként. Miután az Orbán-adminisztráció államosította az önkormányzati iskolákat, megmondta, hogy mi legyen a helyi tantervekben, és centralizálta a könyvterjesztést, most a tankönyvpiac kerül sorra. Ennek köszönhetően tovább csökken a tanárok szakmai szabadsága, nehezebb lesz a diákok képességeihez, műveltségéhez, családi viszonyaihoz igazítani a tananyagot.

Összesen kétféle tankönyvből választhatnak a közeljövőben az állami iskolák tanárai és a szülők – ezt irányozza elő a tankönyvek fejlesztését, kiadását és elosztását államosító törvényjavaslat, amit vasárnap terjesztett a parlament elé Balog Zoltán miniszter. A tervezetet az Emberi Erőforrások Minisztériuma két nap alatt nyomná keresztül az Országgyűlésen – annak rendkívüli téli ülésezése alatt –, ugyanis a tárcavezető sürgős eljárást kért, hogy január 1-jén hatályba tudják léptetni.

Mint arról a tervezet megjelenése után beszámoltunk, a tankönyvpiac részleges államosítása több, a 14 milliárdos szektorban működő kiadót és nyomdát is veszélybe sodorhat. A hvg.hu által megkeresett kiadóvezetők szerint rengeteg a homályos megfogalmazás a törvényjavaslatban. Így nem derül ki, pontosan hogyan fogják kifejleszteni az új tankönyveket, hol fogják nyomni őket, a piacon lévő, magánkézben lévő kiadóknak marad-e még valamilyen szerepük. Az is kérdés, hogy az állam megtéríti-e az új kerettantervekhez igazított fejlesztéseket, ugyanis számos új könyvet még nem minősítettek tankönyvvé. Azt sem látni a kiadók vezetői szerint, hogy a változás mögött milyen, a piacot befolyásolni akaró, egy adott kört esetleg helyzetbe hozó szándék húzódik meg, egyáltalán van-e ilyen szándék.

Bár a törvényből nem derül ki minden részletében, miként akarják átalakítani a tankönyvpiacot, az államosítás szándéka egyértelmű – ezzel indokolja a minisztérium a tervezetet –, ahogy az is, hogy szűkítsék a tanárok, szülők, diákok választási lehetőségét. Ezért megnéztük, mivel járhat a mindennapokban, a tanórákon a törvényjavaslat életbelépése.

Nem lehet uniformizálni a 21. században

„Nem szeretem a túlírt könyveket. Az a jó, ha tartalmazza a fő tényanyagot, legyen szemléletes, de minden órán kiegészítem fénymásolt anyagokkal, adott esetben vetítéssel, eredeti forrásokat olvasunk, mert a történelmi események értelmezését, feldolgozását közösen végezzük, ez a tanórai munka” – mondta az egyik fővárosi gimnázium történelem szakos igazgatója, mire használja, és ez alapján hogyan választja ki a tankönyvet.

Csak kettő maradhat
©

Mint az igazgató – aki kérte, hogy a nevét ne írjuk le – elmondta, az iskolájukban működő, a tantárgyat tanító pedagógusokból álló munkaközösségek hosszú előkészítés után választják ki (felmenő rendszerben) az induló évfolyamoknak a tankönyveket. Figyelembe veszik a tanárok módszereit, hogy milyen szinten állnak a különféle általános iskolákból érkező diákok, a szülőknek milyenek az anyagi lehetőségeik. „Van, aki a gazdagon illusztrált könyvekkel próbálja megszerettetni a tantárgyat, van, aki a továbbtanulásra fókuszálva a gazdag ismeretanyagot részesíti előnyben” – mondta az igazgató. A minisztérium hivatalos tankönyvjegyzéke jelenleg a különféle évfolyamoknak összesen 157 olyan könyvet tart nyilván, aminek címében benne van a történelem. A fővárosi gimnázium igazgatója azt mondta, eddig egy tantárgyból – a szülőkkel is egyeztetve – 4-5 féle tankönyvet rendeltek az iskolában.

Az oktatáskutató Radó Péter szerint a széles tankönyvválaszték nem luxus, hanem azt a lehetőséget biztosította, hogy a tanárok rugalmasan tudjanak illeszkedni a diákok képességeihez, lehetőségeihez, tudásszintjéhez. Szerinte az információs robbanás után a tankönyv már csak egy segédeszköz a sok közül, a pedagógusnak pedig azért kell a módszertani szabadságot biztosítani, hogy a piacon lévő könyvek vagy digitális tananyagok közül a legjobbat, a legmodernebbet választhassa ki.

A már idézett gimnáziumigazgató szerint nem lehet ugyanabból oktatni a borsodi falu, egy vidéki középiskola vagy egy budapesti elit gimnázium diákjait. Az utóbbiba például sokszor tehetősebb, főleg értelmiségi családok gyerekei járnak, akiknek ott van az tablet a táskájukban, odahaza pedig a könyvespolcon számos kézikönyv, szótár, a kötelező irodalom nagy része.

Néha a diákoktól tanulnak

„Egy évek óta tartó folyamat újabb állomása: a 2011-es köznevelési törvénnyel előbb a szülőket; az új kerettantervekkel, most pedig a tankönyv-választék korlátozásával a tanárokat szorítják ki az oktatási rendszerből. Egyre kisebb a pedagógusok szabadsága, egyre inkább az állam dönti el, mit és hogyan kell oktatni, és ettől csak minimális mértékben lehet eltérni” – véleményezte a tervezetet Horn György.

Nem kötelező tankönyvből tanulni
©

A budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője szerint az állam egy idejemúlt szemlélet alapján viszonyul a tankönyvhöz: a tudás egyik főbb forrásaként tekint rá, és maga akarja megmondani, hogy mi lehet ez a tudás. Horn szerint azért is régimódi ez a felfogás, mert a „Google, a Wikipédia vagy a digitális tananyagok időszakában” szinte lehetetlen monopolhelyzetbe hozni az erős állami kontroll alatt készített tankönyveket. „A diákok rendszerint ezen a téren előbbre tartanak a tanároknál, néha mi tanulunk tőlük” – mondta Horn.

„Legfeljebb kevesebbet használjuk majd a tankönyvet” – mondta a fővárosi gimnázium igazgatója, aki viszont reménykedik benne: még ha két könyvre is szűkül a kínálat, az egyik majd olyan lesz közülük, amit jól lehet használni. Ennek ellenére hibának tartja a kínálat szűkítését, mint mondta az 1980-as évek második felében álltak át arra, hogy az 1956-os forradalmat inkább „elbeszéljék” a diákoknak, vagy újságcikkekből tanítsák, mert „a tankönyvben nem a valóság volt”. Ugyanakkor az igazgató attól is tart, hogy a pedagógus-életpályamodellel együtt bevezetett minősítési rendszerben a bizottság – melybe a felügyelő szerv, a tankerület is delegál egy embert – esetleg számon kéri majd, hogy miért nem használják gyakrabban a tankkönyvet.

A tanárok nem mernek ellenkezni

„A legfontosabb kérdés, hogy a jobb lesz-e a minőség, és jobb lesz-e a felhasználóknak, a pedagógusoknak és a diákoknak. Azt szakmailag meg lehet indokolni, hogy egy évfolyamon, egy tantárgyból ne legyen 10-12 tankönyv. De hogy miért éppen csak kettő legyen, s hogyan döntik el, hogy melyik az a kettő, arról nem kérdezték meg és nem informálták a szakmai műhelyeket, tankönyvszerzőket és kiadókat, valamint a gyakorló tanárokat. És ha már úgy döntenek, hogy átállítják a rendszert, azt nem lehet egyik napról a másikra megtenni” – mondta a hvg.hu-nak Romankovics András tankönyvfejlesztő, a Romi-Suli Kiadó vezetője. (A kiadóvezető 1978 óta dolgozik tankönyvszerzőként, a kiadója pedig 20 éve ad ki tankönyveket. Tavaly és tavalyelőtt is 6-6 könyvre kapott 2017-ig, illetve 2018-ig szóló tankönyvi minősítést. Mivel csak 2 tankönyv maradhatna jövőre egy-egy tantárgyból, egy évfolyamon, ezért biztos, hogy veszt a törvénymódosítással  a kiadó, ugyanakkor nem lehet tudni részletszabályok nélkül, hogy pontosan mi lesz az engedélyeztetett könyvekkel.)

Romankovics szerint a tankönyvellátás zavarai ősszel bizonyították, mekkora felelősség belenyúlni egy bejáratott, jól működő rendszerbe. A GKI egy 2010. augusztusi kutatása szerint, melyben 388 iskola tankönyvfelelősét kérdezték meg, mennyire elégedettek a tankönyvellátással, a megkérdezettek 90 százaléka elégedett volt a választékkal, 80 százaléka pedig a tankönyvek szakmai, tartalmi minőségével. Ennek ellenére átalakították a rendszert. Romankovics szerint nincs olyan pedagógus, aki elégedett lenne azzal, ahogy jelenleg a tankönyvellátás működik. De miután az állam átvette az iskolákat, a pedagógusok a korábbiakhoz képest is kevésbé mernek felszólalni és elmondani az álláspontjukat.

„Milliárdokat költ az állam, de semmire nem használják”

„Jó lenne, ha az olvasók azzal is szembesülhetnének, hogy itt nem a piac és a pozíciók elvesztéséről van csupán szó, hanem a magyar oktatás fejlesztéséről. Arról, hogy ez a piac képes világszínvonalat produkálni, olyat, amelyre az állam soha nem lesz képes” – írta a hvg.hu-nak emailben küldött válaszában Reményfy Tamás.

A Mozaik Kiadó igazgatója szerint a törvény indoklásával ellentétben ők nem „a minél magasabb profit megszerzésére” hajtanak, hanem a legfrissebb trendeket szem előtt tartva, például kifejlesztettek egy e-learning rendszert, amit két országban be is vezetnek jövőre, s amit idehaza ingyenesen biztosítanak a közoktatásnak. „A tanárok és a diákok látogatási statisztikái azt jelzik, hogy ezek valóban működő és hasznos rendszerek, szemben azokkal, amelyekre milliárdokat költ az állam, de semmire nem használják” – írta Reményfy.

Állami monopólium jöhet
©

Az egyes iskolák és a kiadók a rendszerváltás óta egymásra hangolódtak. Az iskolák kidolgozzák a maguk pedagógiai programjait a Nemzeti alaptanterv (NAT), illetve a kerettantervek alapján. Ez tartalmaz egy nevelési és egy tantervi részt is. Az utóbbinál figyelembe veszik az ismeretanyag mennyiségét, a képességfejlesztést, és ehhez rendelik meg a könyveket, segédanyagokat, munkafüzeteket. Egyébként 2011 előtt még viszonylag nagy szabadságot élveztek az iskolák a programjuk kidolgozásában, ám a köznevelési törvény csak 10 százalékos eltérést enged a kerettantervhez képest - a tankönyvkiadók ehhez is igyekeztek alkalmazkodni.

A kiadók már az 1990-es évektől alkalmazkodtak a helyi tantervekhez, az iskolák, tanárok igényeihez: nemcsak könyveket fejlesztettek ki, hanem óravázlatokat, tanmenetjavaslatokat, amit az iskolák átvettek. Erre figyelmeztetett Karlovitz János Tibor oktatáskutató már egy 1998-as tanulmányában: egyes kiadók kis fejlesztésekkel hamar elérték, hogy a nem túl kreatív pedagógusok az ő könyveiket rendeljék meg. A tanulmány szerint 1998-ban volt olyan iskola, ahol át se nézték a hivatalos tankönyvlistát, nem ismerték a legnagyobb tankönyvkiadó munkáit.

Azt több kiadóvezető és pedagógus is elismerte, vannak használhatatlan, rossz minőségű könyvek a tankönyvlistán – amit egyébként az állam hitelesített –, de a kiadók többsége valóban fejleszt, sokat újított. „A kétszintű érettségi bevezetésekor sok gondunk volt azzal, hogy nem volt miből tanítsunk, de a piac hamar reagált, és helyreállt a rend” – mesélte a pár évvel ezelőtti tapasztalatait a fővárosi gimnázium névtelenséget kérő igazgatója. Szerinte hasonló gyorsasággal reagáltak az új Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek megjelenésekor is. A Mozaik igazgatója szerint jelenleg is 200-300 tankönyvfejlesztési folyamat fut a kiadóknál, viszont a törvényjavaslat szerint ezeknél az eljárást meg kell szüntetni, a kiadóknak legfeljebb a beugrót, az úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat kell visszafizetni. Úgy tűnik, a törvénytervezet nem fog rögtön „kiszúrni” a tankönyvlistára a könyveikkel már felkerült kiadókkal: 2017-2018-ig nem veszik le azokat a jegyzékről, lehet rendelni tőlük. (Jelenleg 4929 tankkönyv, munkafüzet stb. van a listán - a hit és erkölcstannal együtt 5066.)

De mit tartalmaz a vasárnap beterjesztett törvénytervezet?

- A javaslat szerint januártól csak az számít tankönyvnek, amit az erre létrehozandó szerv – a miniszter utasítása alapján, a tárcavezető által jóváhagyott fejlesztési terv keretében – adott ki, vagy a miniszter döntése alapján felveszik a tankönyvjegyzékbe, illetve maradhatnak azok a könyvek, amik már szerepelnek a listán.
- A létrejövő új állami szervhez kerül az új tankönyvek kifejlesztése, kéziratokra pályázatot hirdethet, kutat, felméréseket készít a piacról, továbbképzéseket szervez.
- A miniszter engedélyezheti kísérleti tankönyvek kiadását is – amelyet a hvg.hu által megkérdezett szakértők szerint olyan alternatív pedagógiai módszereket követő intézmények kaphatnak meg, mint a Waldorf vagy a Zsolnai-féle iskolák.
- A tankkönyvvé minősítésről – ahogy eddig is – az oktatási hivatal dönt egy miniszteri rendeletben, meghatározott eljárás keretében. De a tervek szerint, miután lejárnak a tankönyvkiadók jelenlegi jogai, tantárgyanként csak két könyv lehet a listán.

Tehát valóban központosították a tankönyv-előállítást – tovább növelték a miniszter jogosítványait –, lesz egy nagy állami kiadó, hosszú távon (a most lefejlesztett, hitelesített könyvek kifutása után) szűkítik a választékot, ami nehéz helyzetbe hozza majd a piacot. Ám az a törvényből nem derül ki egyértelműen, hogy ez a teljes piac államosítását fogja-e jelenteni, vagy a magánkézben lévő kiadók pályázgathatnak, és reménykedhetnek, hogy az ő könyvük kerül majd be a rendszerbe.

Hétfőn az Átlátszó nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amely a portál szerint a törvényjavaslathoz készül a kormány számára. Ebből kiderül, hogy a minisztérium nem akar teljes állami monopóliumot a piacon, hanem azt kívánja biztosítani, hogy a létrehozandó állami tankönyvkiadó készítse el a legfontosabb tankönyveket, „elsősorban a nemzeti örökséggel és a közműveltséggel kapcsolatos tantárgyak esetében”. A dokumentum szerint a minisztériumnak két elképzelése volt: újra létrehozza a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.-t (amit pár éve privatizáltak), vagy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet teszi meg az állami tankönyvkiadás bázisának.

Viszont két minisztérium – a nemzetgazdasági és a közigazgatási – is jelezte, hogy komoly problémák lehetnek az államosítással. Az NGM szerint 2014-ben a szerzői jogok, kész tankönyvek felvásárlásához 10 milliárd kéne, de ennyit nem tud biztosítani a pénzügyekkel foglalkozó tárca. A KIM a kártérítési igényekből eredő kockázatokra hívta fel a kabinet figyelmét. Emellett az NGM észrevételezte azt is, hogy a hatályos szabályozás alapján megkezdett tankönyvvé nyilvánítási eljárásokat az új törvény hatálybalépésével azonnal meg kell szüntetni, és a kérelmezők részére vissza kell téríteni az igazgatási szolgáltatási díjat. Ennek a jelenlegi költségvetési igénye az Oktatási Hivatalnál folyó 183 önálló eljárás alapján 97 millió forint.

Osztrák példa?

A közoktatásban megvalósuló centralizáció leginkább az Ausztriában jellemző oktatási rendszert idézheti. A bécsi szövetségi kormány hatáskörébe tartozik mind a nemzeti alaptantervek kidolgozása, mind az iskolák anyagi támogatása, továbbá az azok működtetését érintő szabályozás is. A centralizáció annyira kőbe van vésve, hogy a többi uniós tagállamtól eltérően, Ausztriában az oktatási törvény az alkotmány részét képezi, bárminemű változtatáshoz a parlament kétharmados többségének szavazatát igényli – derül ki egy 2010-es szakmai anyagból, mely a német nyelvű országok tankönyvpolitikáját elemzi.

 

Ausztriában központi tantervek szerint folyik az iskolai oktatás. A tanterv megfogalmazza a nevelési, fejlesztési területeket, majd a kötelező tantárgyakat éves bontásban előírja, javasolva a heti órakeretet is. (Ez utóbbit szigorúan szabályozza a tanterv: az általános iskola alsó tagozatában legfeljebb heti 20-25 tanóra, és a későbbi oktatási szakaszokban is legfeljebb heti 35 óra lehet egy héten.) A tanterv megszabja a nevelési és oktatási követelményeket is. Az iskola a saját tantervében, illetve tanmenetében csak a súlypontokon változtathat. A tantervnek megfelelés döntő fontosságú szempont a tankönyvek, taneszközök jóváhagyásakor. Csak olyan tankönyv hagyható jóvá, amely teljes mértékben megfelel a tanterv által előírt követelményeknek.

 

A kiadók közt kemény verseny folyik, ma már nemcsak a hazai, hanem a külföldi – főként német – kiadókkal is. A tankönyvkiadást az állam nem finanszírozza, az állami támogatást az iskolák kapják. A tankönyvhöz jutás nem ingyenes, akár kölcsön, akár saját tulajdonba kapják a tanulók, egy bizonyos önrészt (a Schulbuchaktion keretében 10 százalékot) a tanulónak fizetnie kell. Ettől független, a szociálisan rászoruló családok bizonyos szociális támogatásban részesülnek, hogy ezt az önrészt ki tudják fizetni.

 

A tankönyveket nagyrészt gyakorló tanárok munkaközössége írja, melyben benne van a kiadó szakembere is. A kéziratot bírálók, szerkesztők hozzák végső formára. Utána jön a jóváhagyás, majd különböző információs csatornákon keresztül igyekeznek az iskolákat meggyőzni arról, hogy a könyv jó és szükséges. A tankönyvek gazdasági szempontok szerinti megfelelését minden egyes könyvre külön kell megvizsgálni. Nincs árkorlát. A kiadónak nyilatkoznia kell a könyv előállításával, forgalmazásával kapcsolatos összes költségéről. Ezt számlákkal is igazolnia kell. Ha a jóváhagyást megadó illetékes hatóság elfogadta az árat, a pénzügyminisztérium még mindig bekérheti a szerződéseket, számlákat.

 

A tankönyveket a tankönyvlistákról az iskolaformáknak megfelelően egy főre meghatározott költségkeretek figyelembevételével rendelik meg az iskolák. Az egy tanulóra jutó tankönyvkeret az a legnagyobb összeg, amilyen értékben számára tankönyvet és taneszközt lehet rendelni. Ez az összeg iskolatípusonként és iskolaszintenként különböző, nagyjából 50 és 220 euró közötti összeg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Csaknem 100 ezer forintba kerül a PCR-teszt a hódmezővásárhelyi kórházban

Csaknem 100 ezer forintba kerül a PCR-teszt a hódmezővásárhelyi kórházban

VOSZ: A kata szigorítása erősíti a válságot

VOSZ: A kata szigorítása erősíti a válságot

A NAV őrizetbe vett egy “közismert milliárdost”– videó

A NAV őrizetbe vett egy “közismert milliárdost”– videó