Ciki pofonba szaladtunk bele, de kell egyáltalán MAB?
Elsősorban komoly presztízsveszteséget jelent a magyar tagság felfüggesztése az európai felsőoktatási akkreditációs szervezetben (ENQA). A testület korábbi elnöke szerint ők időben jelezték a kormánynak a bajt, de csak egy tipikus magyaros átverős látszatmegoldás volt a válasz, aminek az ENQA nem dőlt be. Egy kormányzati oktatási forrásunk szerint a választások előtt már nem születik megoldás, ugyanakkor "ilyen kicsi országban kérdés, általában van-e értelme saját akkreditációs bizottságnak".
Egyelőre „csak” hatalmas presztízsveszteség a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) tagságának felfüggesztése az European Assotiation For Quality Assurance in Higher Education (ENQA) szervezetében, de már az erről szóló hírek is érzékenyen érinthetnek olyan felsőoktatási intézményeket, melyek sok külföldi hallgatót fogadnak, és ha a kormány nem lép, akkor súlyos gyakorlati következményei is lehetnek annak, ha esetleg Magyarország elveszíti a tagságát – mondta a hvg.hu-nak Bazsa György, a MAB korábbi elnöke, az MSZP 1998-2002 közötti parlamenti képviselője.
Az ENQA január 17-én jelezte, hogy nem hosszabbítja meg a szervezet tagságát, mert komoly kétségei vannak annak független működését illetően, ami az ENQA számára alapvető fontosságú. A közös európai akkreditációs rendszer kialakítása teljesen önszerveződő módon indult még a 90-es években, majd az 1999-ben elfogadott, az európai felsőoktatás integrációjáról szóló Bolognai Nyilatkozat (amit 47 ország oktatási miniszterei írtak alá) fogalmazta meg egy ilyen szervezet életre hívását, ez alapján jött létre az ENQA bejegyzett szervezetként, közgyűléssel, vezető tisztviselőkkel, és kapott megbízást egy egységes minőségbiztosítási rendszer kiépítésére.
Félre a sztenderdekkel?
Az ENQA működésének lényege, hogy úgynevezett „European standards and guidelines” kidolgozásával teremti meg a felsőoktatási intézmények minőségbiztosításának alapját, és ezen iránymutatások alapján ítélik meg az egyes tagállamok egyetemeinek működését, diplomájuk nemzetközi elfogadásának lehetőségét. Ezen „sztenderdek” között ugyanakkor Bazsa György szerint kiemelt helyet kaptak azok is, amelyek az egyes nemzeti akkreditációs bizottságok működésének függetlenségét biztosítják. A korábbi felsőoktatási törvényben így nem csak egy külön fejezet foglalkozott a felsőoktatási minőségbiztosítással (előírva például minden egyetemnek, hogy erre külön szabályzatot alkosson), de a MAB szervezeti, és anyagi függetlenségét is garantálta: a törvény szerint a Bizottság a mindenkori felsőoktatási állami támogatás 0.2 ezrelékével számolhatott. A tagokat az egyetemek és az MTA delegálta, akik maguk közül, titkos szavazással választották meg az elnököt. Az ENQA ötévente vizsgálja meg, hogy az egyes tagintézmények működése megfelel-e az előírásoknak, a 2008-as revízió mindent rendben is talált.
Csakhogy a kormányváltást követően, 2011-ben elfogadott új felsőoktatási törvény gyökeresen megváltoztatta a MAB helyzetét: a garantált működési támogatás kikerült a jogszabályból, a 19 tagból 9-et, valamint a testület elnökét is a miniszter delegálja az új rendszerben. Az már csak hab a tortán, hogy a minőségbiztosításról szóló fejezet teljesen kikerült a törvényből, valamint az a definíció is, hogy a MAB független szervezet. A MAB ráadásul már nincs közvetlen kapcsolatban a felsőoktatási intézményekkel, csak az Oktatási Hivatalon keresztül. „Mi már akkor jeleztük, hogy ez így biztosan nem fog megfelelni az ENQA kritériumainak, így veszélybe kerülhet a MAB tagsága, de nem figyeltek ránk” – mondta Bazsa György.
Egy idő után az ENQA is figyelmeztetett, és ekkor már minisztérium is érzékelhette a bajt, de egy igazi, az Orbán-kormányra jellemző „taktikával” válaszolt: míg a 2011. december 23-án elfogadott új felsőoktatási törvény a MAB-ot „országos szakértői testületként” határozta meg, 2013 nyarán aztán egy átfogó módosító csomag elemeként megváltoztatták a definíciót, és immár ismét „független országos szakértői testület” lett belőle. Az viszont nem változott, hogy a 18 tagból 9-et a miniszter delegál, és az elnököt is - a miniszter és az MTA elnökének közös javaslatára - a miniszterelnök nevezi ki.
„Méltányos volt az ENQA, hogy nem zárta ki a MAB-ot, és két évet adott a helyzet rendezésére, ezt szerintem annak is köszönhetjük, hogy a magyar szakemberek mindig nagyon aktívan vettek részt a szervezet munkájában (amiért egyébként nem jár díjazás), hat évig például magyar volt az alelnök” – mondta Bazsa György. A presztízsveszteség persze már elkerülhetetlen, a tagság felfüggesztéséről természetesen minden nemzeti akkreditációs szervezet, így rajtuk keresztül minden felsőoktatási intézmény értesül, ami ide készülő külföldi hallgatókat eltántoríthat.
Ha mégis törlik a MAB tagságát, akkor megkérdőjeleződhet a magyar diplomák nemzetközi elismerése, ami nyilván azzal járna, hogy nem jönne hozzánk külföldi diák tanulni, már csak azért sem, mert az Egyesült Államokban például állami támogatást csak olyan ország egyetemein folytatott tanulmányokra lehet nyerni, amely rendelkezik ENQA-tagsággal. Az már csak hab a tortán, hogy Magyarország korábban egy másik európai felsőoktatási minőségbiztosítási rendszerben, az European Quality Assurance Register For Higher Education-ben (EQUAR) is elveszítette tagságát. Oda egyszerűen nem fizette be a kormány a tagdíjat.
Jön a kardozás?
"A plénum összetételének és delegálásának megváltoztatása kicsit hasonlít a médiatörvény elfogadása utáni helyzethez. A benne lévő büntető szankciókkal nem igazán élt a kormányzat, mégis az újságírók úgy élték meg, hogy „betettek a színpadra egy puskát, ami azért van ott, hogy egyszer elsüljön” – mondta egy neve elhallgatását kérő szakmaterületi bizottsági tag. Mint mondta, náluk a bizottsági tagság nagyjából fele lecserélődött, de a plénumban is maradtak néhányan hírmondónak, többek között Balázs Ervin, aki az előző vezetés alatt is alelnök volt. Ezt szerinte vérengzésnek túlzás nevezni, ahogy a kormány azóta sem törekedett semmilyen külső nyomásgyakorlásra semmilyen kérdésben. „Mondjuk, az látszik, hogy vannak kedvencek: a Közszolgálati Egyetem vagy az egyházi iskolák ügyeiről több esetben kedélyes eszmecsere közepette sürgősséggel határoztak” – de ez szerinte még belefér.
A felsőoktatásban dolgozó forrásunk szerint a MAB teljes jogú tagságának felfüggesztése ettől függetlenül „vérciki”. Valós hatása a diplomákra, azok elfogadottságára, a diákok előmenetelére azonban szerinte nincs. Mivel a döntés nem jár pénzek vagy jogok elvesztésével, az egyetemi oktató nem is számol azzal, hogy a kormányzat sietne a korrekcióval. „A helyzet az, hogy a felsőoktatási rendszer a teljes hibernáltság állapotában van. Az ENQA reakciója kissé megkésett, a példátlan forráskivonás a felsőoktatásból már legalább egy éve megvalósult, ahogy a MAB-ban a szervezeti átalakítás is 2012-ben történt. Annyira nincs forrás, hogy új szakok sem igen indulnak, így nincs nagyon miről határozni.” – mondta. Ellenben szerinte a választások után adódhat olyan helyzet, amikor a MAB szakmai autonómiája felértékelődhet. Az elmúlt időszakban sok szó esett a „bemeneti utak szűkítéséről” (magyarán az alapszak-kínálat csökkentéséről, szakösszevonásokról), és ebben a kérdésben egy valóban független MAB igencsak befeszülhetne. Ez pedig aligha érdeke a jelenlegi oktatási kormányzatnak.
Pósán László egyetemi docens, a parlament oktatási bizottságának fideszes tagja a hvg.hu-nak azt mondta: az ENQA illetékesei valószínűleg nincsenek teljesen tisztában a magyar szabályozással. Szerinte korábban is egyértelmű volt, hogy a MAB szakmailag megalapozott véleményt ad, de az engedélyezés az oktatási kormányzat feladata. Példaként azt a több mint egy évtizede történt esetet említette, amikor a MAB szakmai okokból javasolta a jogi képzések akkreditációjának visszavonását, de a minisztérium két év türelmi időt adott az egyetemeknek, hogy pótolják a hiányosságokat.
Valójában semmi szükség rá?
Egy kormányzati oktatási forrásunk szerint ugyanakkor "túlzás azt állítani, hogy itt bármi is veszélybe került volna, a két év nagyon hosszú idő, és ha ez a választási őrület lezajlik, a kormány úgyis nekilát az új felsőoktatási stratégia megvalósításának, ami az eddiginél nagyobb teret ad az autonómiának, visszaállítva például a rektorválasztást". Így rendezni fogják a MAB körüli problémákat is, bár szerinte ezek egy része mondvacsinált. "Az, hogy a törvényben garantálok egy bizonyos százalékot a finanszírozásra, ugyanúgy nem garancia semmire. Ahogy az évente megítélt költségvetési támogatást változtatgathatja a mindenkori kormányzat, úgy ezt a számot átírni sem tart semeddig egy kormánytöbbségnek".
Ő ugyanakkor úgy látja, "az akkkreditációs bizottsággal korábban is baj volt, ezért kellett hozzányúlni: sajnos azt kell mondjam, nagyon gyakran előfordult, hogy egyébként alacsony színvonalú képzést nyújtó intézmények szavaztak meg egymásnak akkreditációt, így nem volt garancia a minőségre". Szerinte ezért is van, hogy a külföldi hallgatókat is megcélzó intézmények, mint például a Corvinus Egyetem, már régóta nemzetközi akkreditációt is szereznek maguknak, mert "ők is tisztában vannak vele, hogy a magyar akkreditáció sajnos nem garancia". Forrásunk szerint "egy ilyen kis országban, ki kell mondjuk, nem biztos, hogy van értelme önálló akkreditációs testületnek, mert - delegálja bárki is a tagokat - olyan kis körből tud csak válogatni, hogy elkerülhetetlen a 'sógor-koma viszonyok' kialakulása". Ennek ellenére Klinghammer István holnap találkozni fog a MAB vezetésével.
Az ügyben megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériuma sajtóosztályát is, válaszukat közölni fogjuk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
