Falus Iván a Taní-tani című folyóiratban írt egy hosszabb cikket öninterjú formában az álláspontjáról. Ebben leírja, hogy már 2005-ben javasolta az előmeneteli rendszer kidolgozását, és 2008-ban hozzá is láttak e munkának. Az alapgondolatot ma is időszerűnek gondolja, mint írja, a pedagóguskompetenciák alkalmazása jelentősen hozzájárulhatna a pedagóguspálya presztízsének növeléséhez, a pedagógusok szakmai fejlődésének előmozdításához, motiválásához, az előmenetel támogatásához és az iskolában hasznosuló magasabb szintű tudás, felkészültség honorálásához.

A bevezetés körülményei azonban – véli – nagyon sokat ártottak az alapvetően előremutató rendszernek. A tanárok kivívott presztízsének megvonása például rendkívül sérelmes.

A portfóliót ma is nagyon hasznos eszköznek tartja, ebben a tanárok összegyűjtik a munkájukra vonatkozó dokumentumokat. Ő azonban nem visszamenőleg, hanem a munkával párhuzamosan tartotta volna célszerűnek azok készítését, továbbá nem írna elő kötelezően meghatározott dokumentumokat. „Nem kell Michelangelót arra kényszeríteni, hogy kompetenciáit széklábfaragással bizonyítsa” – írja.

Falus szerint nagy baj az is, hogy a tisztán szakmai kérdéseket erőteljesen átszövi a politika. Pedig az életpályamodell nem a pedagógusok ellen irányul. Meggyőződése, hogy egy viszonylag objektív kritériumokat tartalmazó minősítési rendszer védelmet nyújt a pedagógusoknak mind az igazgató, mind pedig a mindenkori hatalom szubjektív, esetleg politikai indíttatású megnyilvánulásaival szemben.

A jelenlegi helyzetben Falus szerint az alábbi lépéseket lenne célszerű megtenni:

- A nem több mint öt évvel a nyugdíj előtt álló pedagógusokat, amennyiben nincs jogosultságuk magasabb szintre kerülésre, automatikusan be kellene sorolni a Pedagógus II. fokozatba.

- A szakvizsgázott pedagógusokat minősítés nélkül át kellene engedni Pedagógus II. fokozatba, és három év türelmi időt kellene adni arra, hogy elkészítsék a portfóliójukat, bizonyítsák erre való alkalmasságukat.

- Azoktól a pedagógusoktól, akik eddigi tevékenységük dokumentálásával egyértelműen bizonyítják, hogy megfelelnek a mesterpedagógusi szintnek, átmenetileg csak egy dokumentumot, az értelmezett, reflektált, tényekkel alátámasztott életutat kellene kérni. Három év türelmi idő után – amennyiben a munkára, a teljesítményekre vonatkozó dokumentumok nem bizonyítják kétséget kizáróan a kompetenciák elvárt szintjének meglétét – itt is elvárás lenne a rendes minősítést.

- Ennek a két rétegnek a rendelkezésre álló bérfejlesztési összegéből, például az évenkénti tízszázalékos indexálás összegének differenciált felhasználása útján, meg kellene előlegezni a megfelelő fokozathoz tartozó bért.

- Ésszerűsíteni kellene a minősítési rendszert. Ennek során széles körű konzultációt kellene folytatni a pedagógusok különböző rétegeivel.

- A kutatópedagógus fokozatba (melyből a tanítókat nem zárnák ki) ugyancsak egyszerűsített előrejutást biztosítana azok számára, akik tudományos minősítéssel rendelkeznek.