szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Falus Iván oktatáskutató szerint a pedagógusértékelési rendszer nagyon fontos lenne, de ahogy azt bevezették, káros, és nem szolgálja az eredeti célt. A szakember javaslatokkal is előállt, hogy lehetne a mostani szabályokat korrigálni.

Falus Iván a Taní-tani című folyóiratban írt egy hosszabb cikket öninterjú formában az álláspontjáról. Ebben leírja, hogy már 2005-ben javasolta az előmeneteli rendszer kidolgozását, és 2008-ban hozzá is láttak e munkának. Az alapgondolatot ma is időszerűnek gondolja, mint írja, a pedagóguskompetenciák alkalmazása jelentősen hozzájárulhatna a pedagóguspálya presztízsének növeléséhez, a pedagógusok szakmai fejlődésének előmozdításához, motiválásához, az előmenetel támogatásához és az iskolában hasznosuló magasabb szintű tudás, felkészültség honorálásához.

A bevezetés körülményei azonban – véli – nagyon sokat ártottak az alapvetően előremutató rendszernek. A tanárok kivívott presztízsének megvonása például rendkívül sérelmes.

A portfóliót ma is nagyon hasznos eszköznek tartja, ebben a tanárok összegyűjtik a munkájukra vonatkozó dokumentumokat. Ő azonban nem visszamenőleg, hanem a munkával párhuzamosan tartotta volna célszerűnek azok készítését, továbbá nem írna elő kötelezően meghatározott dokumentumokat. „Nem kell Michelangelót arra kényszeríteni, hogy kompetenciáit széklábfaragással bizonyítsa” – írja.

Falus szerint nagy baj az is, hogy a tisztán szakmai kérdéseket erőteljesen átszövi a politika. Pedig az életpályamodell nem a pedagógusok ellen irányul. Meggyőződése, hogy egy viszonylag objektív kritériumokat tartalmazó minősítési rendszer védelmet nyújt a pedagógusoknak mind az igazgató, mind pedig a mindenkori hatalom szubjektív, esetleg politikai indíttatású megnyilvánulásaival szemben.

A jelenlegi helyzetben Falus szerint az alábbi lépéseket lenne célszerű megtenni:

- A nem több mint öt évvel a nyugdíj előtt álló pedagógusokat, amennyiben nincs jogosultságuk magasabb szintre kerülésre, automatikusan be kellene sorolni a Pedagógus II. fokozatba.

- A szakvizsgázott pedagógusokat minősítés nélkül át kellene engedni Pedagógus II. fokozatba, és három év türelmi időt kellene adni arra, hogy elkészítsék a portfóliójukat, bizonyítsák erre való alkalmasságukat.

- Azoktól a pedagógusoktól, akik eddigi tevékenységük dokumentálásával egyértelműen bizonyítják, hogy megfelelnek a mesterpedagógusi szintnek, átmenetileg csak egy dokumentumot, az értelmezett, reflektált, tényekkel alátámasztott életutat kellene kérni. Három év türelmi idő után – amennyiben a munkára, a teljesítményekre vonatkozó dokumentumok nem bizonyítják kétséget kizáróan a kompetenciák elvárt szintjének meglétét – itt is elvárás lenne a rendes minősítést.

- Ennek a két rétegnek a rendelkezésre álló bérfejlesztési összegéből, például az évenkénti tízszázalékos indexálás összegének differenciált felhasználása útján, meg kellene előlegezni a megfelelő fokozathoz tartozó bért.

- Ésszerűsíteni kellene a minősítési rendszert. Ennek során széles körű konzultációt kellene folytatni a pedagógusok különböző rétegeivel.

- A kutatópedagógus fokozatba (melyből a tanítókat nem zárnák ki) ugyancsak egyszerűsített előrejutást biztosítana azok számára, akik tudományos minősítéssel rendelkeznek.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!