Jelen állás szerint az Európai Néppárton belül Orbán Viktor az egyetlen kormányfő, aki nyíltan kiáll Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfő megválasztása ellen az Európai Bizottság élére – és ezzel igencsak elszigetelt álláspontot képvisel mind az EU-ban, mind a Fidesz pártcsaládjában. Orbánon kívül egyedül David Cameron brit kormányfő fogalmazott meg kritikát a „túlzottan föderalista Junckerrel” szemben, de a brit kormányfő inkább hatásköri vitaként állította be az ügyet.

Juncker megválasztása José Manuel Barroso utódjának ugyanis a maga módján új fejezetet nyithat az Európai Unióban. Az EU új jogi kereteit megteremtő Lisszaboni Szerződés ugyan nem ruházta az Európai Parlamentre a jogot, hogy elnököt jelöljön az Unió kormányának számító Bizottság élére, gyakorlatilag mégis ez történt Juncker személyében. Mindezt annak szellemében, hogy a nyilvános tévévitákkal kísért, az EU egyetlen közvetlenül választott döntéshozatali szervezete által meghozott döntés majd „közelebb viszi az emberekhez az Uniót”.

Csakhogy a hatásköri reformból nem várt hatásköri vita lett, az EP ugyanis „túl komolyan vette” a feladatát, és most már ragaszkodik hozzá, hogy a végleges döntést kimondó Tanács hagyja jóvá a Junckert. Itt jött be a képbe több uniós kormányfő is, akik ragaszkodtak hozzá, hogy a Tanács maga döntsön, teljesen önállóan a személyről, esetleg csak azt figyelembe véve, hogy mely pártcsaládból jön Juncker. Herman van Rompuy a Tanács jelenlegi elnöke már májusban arról beszélt, lehet, hogy az általa vezetett testület figyelmen kívül hagyja Juncker jelölését.

Orbán és a "négyek bandája"

Kezdetben egy afféle „négyek bandája” is körvonalazódni látszott: Angela Merkel német, David Cameron brit, Mark Rütte holland és Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő részvételével. A társaság meglehetősen heterogén volt: Merkel nagykoalícióban vezeti Németországot a szocdemekkel, Cameron a brit Liberális Párttal lépett szövetségre, Rütte a holland liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért vezetőjeként jelenleg a Munkáspárttal kormányoz koalícióban, míg Fredrik Reinfeldt a Mérsékelt Párt elnökeként egy jobbközép koalíció élén áll.

David Cameron, Angela Merkel, Fredrik Reinfeldt és Mark Rutte a svédországi Harpsundban tartott találkozón

AFP / Jonathan Nackstrand

Juncker jelöltsége ellen a leghangosabban végig a brit kormányfő ágált. Reinfeldt június elején még csatlakozott Cameronhoz, és arról beszélt a svédországi Harpsundban megrendezett két napos „reformista minicsúcson” (ahol rajta, és brit kollégáján kívül Mark Rütte és Angela Merkel is jelen volt), hogy az Európai Parlament legitimitása megkérdőjelezhető a Bizottság elnökének jelölésében, az új vezetőt az állam-, és kormányfőket tömörítő Tanácsnak kell megválasztania. Elemzők szerint a négyek szívesen mutatják afféle „reform-kommandónak” magukat a nyilvánosság előtt, de azon túl, hogy valamennyien az egységes piac, a versenyképesség erősítése mellett állnak, „személyi kérdésekben” már korántsem voltak rendíthetetlenül azonos állásponton már a június eleji haprsundi megbeszéléseken sem.

Maga Reinfeldt is igyekezett óvatosan fogalmazni akkori sajtótájékoztatóján, hangsúlyozva, hogy „nem lenne bölcs egy ilyen, generációk életét meghatározó kérdést személynevekhez kötni”. Merkel pedig már bírálta Cameront amiatt, hogy a brit kormányfő azt is megpendítette, Juncker megválasztása esetén „nem tudná garantálni országa uniós tagságát”.

Orbán személyében támadta

Az egyetlen kormányfő, aki személyében támadta Junckert, Orbán Viktor volt. Mint ismert, a magyar miniszterelnök még közvetlenül az EP-választások után azt mondta a Hír Tv-ben, hogy egy luxemburgi uniós elnökjelöltet soha nem tudna támogatni, mert „onnan sok bajt hoztak Magyarország fejére”, ezzel Viviane Reding luxemburgi uniós biztosra utalva, akivel a magyar kormány számos ügyben konfrontálódott az elmúlt években. Orbán mindezt megtetézte a német Bild-nek egy hete adott interjújával, amiben már egyenesen úgy fogalmazott, „megígérte a magyar választóknak, hogy megvédi Junckert az országtól”.

Csakhogy a jelek szerint ez nem fog menni: szerdára biztossá vált, hogy Junckert megválasztják a pénteki uniós csúcson, legalábbis brüsszeli forrásaink mind erről beszéltek, és magyar újságíróknak nyilatkozva a Fidesz EP-delegációjának vezetője, Pelczné Gál Ildikó is kész tényként közölte, hogy Junckerből a Bizottság elnöke lesz. (Igaz, azt is hozzátette, ő maga személyesen nemmel fog szavazni, és a titkos választáson várhatóan a teljes magyar néppárti delegáció így tesz majd, ennek azonban olyan nagy jelentősége nincs, miután az EP három legnagyobb frakciója, a Néppárt, a Szociáldemokraták és a liberálisok már deklarálták, hogy támogatják a volt luxemburgi kormányfőt.)

Orbán Viktor taktikáját ennek fényében csak találgatni lehet, hiszen a magyar kormányfő érezhetően elszigetelődött az EU-ban. Úgy tudjuk, tavaly év végén például volt olyan jelentős uniós tagállam, melynek kormányfője még egy negyed órás informális kávézásra sem volt hajlandó leülni a magyar miniszterelnökkkel egy uniós csúcs szünetében, pedig a találkozót mindkét ország delegációja igyekezett összehozni. Tény az is ugyanakkor, hogy az áprilisban megismételt kétharmad, és a jó EP-szereplés komolyan erősítette a magyar kormányfő helyzetét, akinek a sajtója ennek ellenére sem javult, legutóbb a Reuters elemzésében egyenesen „autoriter páriának” nevezték Orbánt, mint aki egyedül áll ki amellett a David Cameron mellett, akiről még az egyébként híresen anglomán lengyel külügyminiszter is dehonesztáló módon beszélt.

Nem volt jelöltje

Egy volt magas rangú magyar uniós diplomata azt mondta ezzel kapcsolatban, számára érthetetlen, hogy akár Cameron, akár Orbán úgy ellenezte Juncker jelölését, hogy közben nem tudtak senkit megnevezni alternatívaként. Két egymástól független kormányzati forrásunk ugyanakkor arról beszélt, amikor Orbán először kritizálta Junckert, a meccs még korántsem volt lefutva, így a magyar kormányfő „dupla vagy semmire” játszhatott. „Azt lehetett tudni, hogy Merkel enyhén szólva nem kedveli Junckert, jó eséllyel bízhattunk benne, hogy nem fogja támogatni, de azzal valóban nem lehetett számítani, hogy ilyen erős belpolitikai nyomás nehezedik majd rá a jelölés elfogadásában, hogy például az amúgy ’totál bulvár’ és a konzervatív Axel-Springer médiabirodalom kezében lévő Bild is szerkesztőségi cikkben szólítja fel majd színvallásra” – mondta egyik forrásunk.

Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor Brüsszelben 2012. márciusában

AFP / Francois Lenoir

Másik informátorunk szerint a magyar kormányfő „kedvenc taktikáját” alkalmazta ezúttal is: „Vabankra játszott. Abban bízott, hogy ha elsőnek mond nemet Junckerre, és olyan tagállamok követik majd, mint Németország, kérhet valamit cserébe”. Azt a Fidesz EP-delegációjának vezetője, Pelczné Gál Ildikó is megerősítette Brüsszelben magyar újságíróknak nyilatkozva, hogy információik szerint Merkel kiállása Juncker mellett a „nagykoalíciós szerződéssel lehet összefüggésben” – a szocdemek német EP-vezetője, Martin Schulcz lett ugyanis az EP elnökének jelöltje. Egy magas rangú magyar uniós forrás arról beszélt, Orbánnál a biztosítékot Juncker-rel kapcsolatban a luxemburgi politikus májusi, az osztrák Der Standard napilapnak adott interjúja verhette ki, ahol a jelölt azt mondta, bizottsági elnökként nem képviselne ugyanolyan szívesen minden tagállamot – egyértelműen Magyarországra és az Orbán-kormányra utalva.

"Minden inkább csak színház"

Csakhogy, mint azt több forrás is megerősítette, még május végén Brüsszelben négyszemközt találkozott egymással Juncker és Orbán, a magyar kormányfő állítólag a Der Standard példányával érkezett a megbeszélésre, a kritikus mondatok filctollal voltak aláhúzva – de sikerült elsimítani a nézeteltéréseket, így innentől „minden inkább csak színház”. Más forrásaink szintén arról beszéltek, hogy ha meg is választják Junckert, annak nem lesznek negatív következményei Magyarországra. „Egy demokratikus döntés születik majd, amin lesz kisebbségi vélemény. Elég szép lenne, ha éppen az EU-ban büntetnék ezt”  - mondta egy diplomata. Egy másik forrás pedig azt mondta magyar újságíróknak, hogy „Juncker megválasztásának másnapján már a döntés és a vita is múlt időbe kerül majd, senki nem fog vele foglalkozni”.

Kérdés, az ellentétek befolyásolhatják-e esetleg, hogy Magyarország fontosabb vagy marginálisabb uniós biztosi posztot kap-e (információink szerint a kormány és a lehetséges jelölt, Navracsics Tibor a bővítési portfoliót szeretné), de forrásaink szerint ez is egy „huszonnyolc tagú mátrix része lesz, Junckernek annyi szempontot kell majd figyelembe vennie, hogy aligha befolyásolhatják a korábbi magyar kritikák”.