„Nem vitetem el a gyereket azért, mert szegények”
A védőnői hálózat kormányzati akaratból hamarosan hungarikum lehet. De mit jelent védőnőnek lenni az ország egyik legszegényebb településén, illetve Budapest leggazdagabb kerületében? A hvg.hu munkatársa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőládon, valamint a XII. kerületben kísért el a munkába egy-egy védőnőt. Magyarország ez is, az is – egy fontos foglalkozás optikáján keresztül.
Szépen felújított orvosi rendelő, mögötte a polgármesteri hivatal, a főút másik oldalán szintén frissen renovált idősotthon. Ez Szendrőlád központja – ide koncentrálódik az egészségügyi ellátás és az a néhány munkahely, amit a falu tud a helyieknek biztosítani. A Fő utcáról balra letérve már düledező, lemállott vakolatú házak, szakadt drótkerítés.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőlád az ország egyik legszegényebb települése, a Bódva völgyében fekszik a 27-es számú főút mellett, Miskolc és a magyar-szlovák határ között félúton. Ildikó, a falu védőnője kilenc éve került ide, ez az első munkahelye. Nyugdíjba vonuló kolléganőjétől vette át a körzetet. „Lehet, hogy innen megyek majd én is nyugdíjba, mint az elődöm” – mondja a 35 éves nő.
A védőnői szolgálat területi elven működik, lakosságszáma alapján Szendrőlád két körzetre bontott. A terhes tanácsadást, a csecsemő- és kisgyermekgondozást, plusz az iskolai és óvodai védőnői feladatokat ketten látnák el, de a régi kolléga – Marika néni – több mint egy évvel ezelőtti nyugdíjazása óta az önkormányzatnak nem sikerült még új munkaerőt találni. Azóta Ildikó egyedül viszi mindkét körzetet, ami akkor is embert próbáló feladat, ha nem Szendrőlád lenne az ország legfiatalabb települése. Körülbelül kétezer lakosából hétszáz körüli a kiskorúak száma, ennek mintegy fele iskoláskor alatti.
„Szerencsésnek érzem magam, hogy ide kerültem”
Márta, akivel másnap már a XII. kerület utcáit járom, 41 éve teljesít védőnői szolgálatot a Hegyvidéki Önkormányzat alkalmazásában. A 62 éves asszony már nyugdíjba mehetett volna, de most is főállásban dolgozik. „Amíg bírom, csinálom” – mondja, mert „nagyon a szívéhez nőtt” a körzet, és a hozzá tartozó szülők, meg az önkormányzat is maradásra biztatták.
A Hegyvidék Budapest leggazdagabb kerülete (a GfK éves vásárlóerő-index mérése alapján – a szerk.), a védőnővel töltött napomon meglátogatott tágas polgári lakásokat többségében jómódú, középosztálybeli értelmiségiek lakják. Útközben Márta elmondja, hogy Pásztóról került a fővárosba az iskola elvégzés után, és szerencsésnek érzi magát, amiért a XII. kerületbe egyből felvették. Márta saját gyerekei mellett már több generációt „felnevelt” a kerületben, jár most több olyan anyukához is, akit harminc éve még ő méricskélt babamérlegen. Nehéz elképzelni ennél régebbi ismeretséget, ő mégis ragaszkodik hozzá, hogy minden szülővel magázódjon.
A 15-20 perces látogatásokon az anyukák többnyire csak Márta megerősítését kérték egyes kérdésekben. „Az itteni családokkal többnyire minden rendben, talán ez lehet a titka annak, hogy nem fenyeget a kiégés” – mondja Márta. Tényleg, egytől-egyig nagyon rendezett életekbe láttunk bele.
Útközben szinte percenként ráköszön valaki, egy-két szó az anyukával, egy-két pillantás a kicsire, és továbbmegyünk. „Szerencsére senkit nem kell egzecíroztatnom, hogy jöjjön már el státuszvizsgálatra (általános állapotfelmérés, hogy a kisgyermek jól fejlődik-e – szerk.) vagy csecsemő tanácsadásra” – mondja. Problémás esetekből is csak párra emlékszik az egész négy évtized alatt. Többnyire válási ügyek voltak ezek: előfordult, hogy elhelyezési pereknél kellett jellemzést írnia, vagy elmondania a tapasztalatait. Márta szerint a körzetben inkább harmincéves koruk felett szülnek először a nők, és általában 1-2 gyereket vállalnak. Jelenleg is csak egyetlenegy kiskorú anyukát tart számon.
„Nem szabad büntetni valakit a szegénységéért”
Szendrőládon 50-60 csecsemőkorú (egy évesnél fiatalabb) gondozottat lát el Ildikó, és 40 várandós kismamája van jelenleg. Hétfőn érkeztünk ide, ilyenkor szokott a családokhoz menni, hogy elmondja, a héten kik ugorjanak be hozzá. Aztán kedden terhes, szerdán csecsemő tanácsadás, csütörtökön felvilágosító előadás vagy állapotvizsgálat az iskolában, óvodában, pénteken megint látogatás és dokumentálás. Ildikónak embertelen mennyiségű papírmunkát kell hétről hétre elvégeznie, a terhesség adatolásától, a gyerekek kartonjain keresztül az oltási táblázatokig mindent külön kell vezetni. Emellett időről időre érkeznek megkeresések az óvodából vagy az iskolából, hogy írjon jellemzést egy-egy gyerekről.
| Miért hungarikum? |
A magyar védőnői hálózat elődjét, az Országos Stefánia Szövetséget a Monarchia arisztokratái és orvoskiválóságai alapították 1915-ben, különlegessége, hogy azóta folyamatosan működik. A jövőre 100 éves intézmény hungarikummá nyilvánításának szándékát tavasszal jelentette be a kormányzat. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvény szerint a hungarikum védjegyre érdemes „termékeket” egy bizottság választja ki egy listából, az ágazati értéktárból, amelyre közösségi ajánlás alapján a védőnői hálózat már korábban felkerült. A kitüntetett kormányzati figyelem a százéves évforduló mellett azzal is magyarázható, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a hálózat államosítását, a Nemzeti Védőnői Szolgálat létrehozását tervezi. Az átalakítással elkerülhetők lesznek ugyan a korábbi önkormányzati visszaélések, sok védőnő szerint viszont a központosítás egy merev, a hazai társadalmi különbségekre érzéketlen rendszert hív majd életre. |
„Képzeld, Ildikó, úgy néz ki, lesz egy új kismamád” – állít meg minket egy helybeli anyuka Szendrőládon, majd a babakocsiban alvó csecsemőre terelődik a szó, akinek épp a héten lesz esedékes a státuszvizsgálata. Ildikó be is rendeli az anyukát szerdára, aki bőszen bólogat: persze, ott lesznek.
A gondozottjai soha nem maradnak el vizsgálatokról, állítja Ildikó. Arra viszont sajnos neki kell figyelnie, hogy hónap végén lehetőleg ne utaztassa a családokat, és ne akkor kelljen gyógyszereket, vitaminokat venniük. Szükség van rugalmasságra, és legfőképp megértésre, amikor a szülőknek buszjegyre sincs pénzük, hogy a gyerekeket baj esetén a legközelebbi kórházba, Edelénybe vagy Miskolcra elvigyék. „Meg szoktam engedni azt is, hogy a kötelező oltásokkal, vizsgálatokkal késsenek. Tudom, hogy a hónap elején, ha lesz egy kis pénzük, bepótolják” – mondja. „Nem szabad büntetni őket a szegénységükért.” Vannak a településen írástudatlanok is, nekik rendszeresen segíteni kell értelmezni és kitölteni a papírjaikat, és a rendelő telefonját is használhatják például időpontfoglalásra a kórházba azok, akiknél nincsen otthon készülékük. A jó szónak örülnek, és általában együttműködőek, mert értik, hogy értük vagyok, segíteni akarok – magyarázza Ildikó.
Babaruha és drótkerítés
A szendrőládi gyerekek többsége megrázóan szegény körülmények között nevelkedik, a szocpol lakásokban nemcsak, hogy gyerekszoba, de sokszor még asztal sincsen, bútorok is szegényesen. Több gyerek alszik egy ágyban, vagy épp a felnőttekkel. Sok házban vezetékes víz sincs, az udvaron van a vécé, a mosást, fürdést pedig az utcai kutakból, illetve a folyónál oldják meg a családok. Ott jártunkkor is épp nagymosás tartottak, a drótkerítések négyzetrácsai között száradtak a fehér babaruhák, rugdalódzók. „Még a nagy szegénységben is figyelnek arra az anyák, hogy a rendelőbe tisztán, szépen felöltöztetve hozzák be a gyerekeiket” – mondja Ildikó, majd hozzáteszi: van olyan, hogy az anya inkább nem eszik egész nap, csak a gyerekének legyen mit adnia.
„A lényeg az, hogy lássam: a körülményeikhez képest mindent megadnak a gyereknek, amire szüksége van” – magyarázza Ildikó, mi alapján ítéli meg, hogy jó helye van-e az apróságoknak. A védőnő tagja a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, ami azt jelenti, hogy állandó beszámolási kötelezettsége van a hatóságok felé, ha szülői gondatlanságot tapasztal, például két hónapnál több elmaradást a kötelező oltással. „Ha tényleg mindent szigorúan vennék, akkor nagyon sok helyről elvitethetném a gyerekeket, de kinek tenne az jót, ha állami gondozásba kerülnének, ha otthon ugyan szegénységben, de szeretetben nőhetnek fel?” – teszi fel a kérdést, arra utalva, hogy a központilag meghatározott, egységesített előírások sokszor mennyire nehezen alkalmazhatók valós helyzetekben.
Mondhatnák, hogy „őskövület”
Márta emailben vagy telefonon szokott előre időpontot egyeztetni a XII. kerületben a szülőkkel arról, hogy mikor mehet látogatóba. Ilyenkor, nyáron, azt is figyelembe kell venni, melyik család, mikor és mennyi időre megy nyaralni. Ezt rendre meg is tudakolja mindegyiküktől, és a látogatások végén most olyan szezonális kérdések is előfordulnak, hogy szabad-e tengervízbe vinni a kicsit, vagy hány faktoros naptejjel kell bekenni, ha strandolni mennek.
„Szerencsére a körzetemben mindenki szívesen fogadja a tanácsaimat” – meséli, mikor arról faggatom: van-e olyan szülő, aki inkább nem veszi igénybe a védőnői szolgálatot. Ugyanis ez olyan népegészségügyi szolgáltatás, ami nem kötelező jellegű, egy hivatalos nyilatkozattal a szülő lemondhat róla. Ilyenkor a kerületi szakszolgálat kap erről értesítést, innentől a védőnőt nem terheli felelősség, ha a gyermek fizikai és szellemi fejlődése például szülői gondatlanság miatt nem biztosított.
A lemondás oka legtöbbször az, hogy az édesanyának van saját nőgyógyásza, gyerekorvosa, akikkel rendszeresen konzultál, ezért nem szorul a védőnő tanácsaira. De van olyan is, hogy kimondottan a saját körzeti védőnőjük munkája, hozzáállása miatt utasítják el a szolgáltatást.
Márta is tisztában van azzal, hogy sok minden máshogy volt még, amikor ő tanulta a szakmát. „Persze, aki nem ismer, mondhatja, hogy 'nekem ne mondja meg egy őskövület, mit kell csinálni!', mert esetleg az interneten vagy könyvekből utána olvasott a témának” – magyarázza, de szerinte a folyamatos továbbképzéseknek köszönhetően mindig friss a tudása, és ezt valószínűleg a gondozottjai is látják, ezért bíznak benne.
| Ő vagy senki |
A védőnő személye nem választható, földrajzilag meghatározott, hogy ki járhat a családokhoz, cserélni sem lehet. Az interneten sok olyan fórumot találni, ahol édesanyák cserélnek tapasztalatot, többek között a védőnőkkel kapcsolatban. Kvázi panaszfalak ezek, ahol egy-egy védőnőre érkező panaszok alapján könnyű általánosításokon alapuló véleményeket találni. A leggyakoribb, hogy a védőnő „kioktató stílusára” panaszkodnak, és hogy tartanak a látogatásától, mert biztosan leszidják őket, mert valamit nem jól csinálnak. „Merev”, „maradi”, olvasható gyakran, „egyszer megtanult valamit és ahhoz ragaszkodik”. Vannak, akik a „kápó stílus” és a minősíthetetlen hangnem miatt akadnak ki, mások pedig azon, hogy úgy beszélnek velük, mintha gyakorlatban nem gyereket nevelnének, hanem maguk is gyerekek lennének. |
„Hónapokba tellett, mire elfogadtak”
Ildikó egy személyben védőnő és szociális munkás. Szendrőládon az összes család szociális hátterét ismeri, ők pedig nyíltan mernek neki beszélni a problémáikról. Nőgyógyászati kérdésekkel is jönnek hozzá a lányok és nők, akikhez egyébként kéthetente rendelni is kijár a faluba a nőgyógyász Edelényből. A településen rendelő háziorvosnak, és a mellette lévő asszisztensnek is besegít olykor-olykor, például sebkötözéssel, de volt már olyan is, hogy újra kellett élesztenie valakit.
Ildikó meséli, hogy nem mindig volt ez így. Hónapokba tellett, mire sikerült a helyiek bizalmát kivívnia. Kezdetben inkább az akkor még a másik körzetet ellátó Marika nénihez fordultak az ő gondozottjai is. Egyszerűen kerülték, ma viszont már akkor is bemennek hozzá, ha épp nem lenne esedékes.
„A rendelőbe járni az itteni anyáknak kikapcsolódás is” – mondja, hiszen ilyenkor letehetik a vállukról az otthoni feladatokat. A gyerekek is sokszor egyedül itt jutnak igazi játékokhoz. Ha a csecsemőt és az édesanyját a nagyobbik gyerek is elkíséri, a tanácsadás ideje hosszabbra is nyúlhat.
„Nekem mindent le kell jelentenem, ami velük történik”
Ha épp nem látogat, nincs tanácsadás, csecsemőgondozás vagy iskolai, óvodai védőnői vizsgálat, akkor Márta is adminisztrál. A XII. kerületben most már elektronikus védőnői adatbázist használnak, így a más kerületekből vagy vidékről a körzetébe költöző gyerekek „történetét” is könnyebben átveheti, visszakeresheti. Elvileg senki nem tűnhet el a védőnők szeme elől.
„Néha bosszantóan nagy részét elveszi a munkaidőmnek a dokumentáció” – mondja Márta, de azt is hozzáteszi, hogy így van ez, amióta a pályán van. Neki sem kisebb a körzete, mint Ildikónak. A szabályok szerint maximum 250 gyerek tartozhat egy területi védőnő ellátása alá, de Mártánál 270 körüli ez a szám, Ildikónál pedig még ennél is magasabb.
A XII. kerületben Mártával együtt tizennyolc területi és öt iskolai védőnő dolgozik. Ők, csakúgy, mint Ildikó Szendrőládon, az Országos Egészségpénztárral (OEP) szerződve állnak munkaviszonyban az önkormányzattal, ami azt jelenti, hogy az OEP utalja le az önkormányzatnak a fizetésüket, illetve az egészségügyi alapellátásra fordítandó forrásbővítést. A védőnők induló bére 122 ezer forint, és egy pontrendszer alapján növekszik, arányosan a szakmában töltött idővel, illetve az elvégzett, kötelezően választható továbbképzések számával. Ezen felül kaphat még a védőnő az OEP-től az önkormányzaton keresztül úgynevezett illetménykiegészítést. Több körzetben problémát jelent, hogy a védőnő nem mindig kapja meg az önkormányzattól a neki járó bérpótlékot, erről azonban többnyire csak egy esetleges ellenőrzés alkalmával szereznek tudomást. Ilyen esetről sem Ildikó, sem Márta nem tudott beszámolni, ők elégedettek a munkakörülményeikkel, de a kérdés a védőnői hálózat egészét elég komolyan érinti.
| A hungarikum bére |
A védőnői hálózat finanszírozási problémái 2012 őszén kezdődtek, amikor is az egészségügyi szaktárca külön bértáblát állapított meg az egészségügyi szakellátásban dolgozóknak, az egészségügyi alapellátás – ahová a védőnői hálózat is tartozik – viszont maradt a közalkalmazotti juttatási rendszerben. Ez átlag nettó 40 ezer forint különbséget jelent a szakellátás dolgozói (például ápolók, mentősök) és az alapellátás dolgozói (védőnők) jövedelmében. Ennek kompenzálására találta ki a minisztérium a forráskiegészítést, amelynek egy részét a védőnő illetménykiegészítésére, a másikat az egészségügyi alapellátás fejlesztésére kell fordítania az önkormányzatoknak. Ezt azonban nem mindegyikük tette meg, a visszaélés azonban csak utólagos ellenőrzések alkalmával derült ki, például amikor egy védőnő kért vizsgálatot. A Magyar Védőnők Egyesülete (Mave) számításai szerint a forrásbővítési pénzek önkormányzati visszatartása 2012 novembere óta bruttó 700 ezer forint ki nem fizetett illetménykiegészítést jelent az érintett védőnőknek. 2013 júniusában bekerült a törvénybe egy passzus, amely előírja, hogy a juttatások hány százalékát kell a védőnőnek megkapnia, ám ez Csordás Ágnes elnök szerint nem eredményezte a visszaélések ritkulását. „A kollégáktól még mindig sok panasz érkezik ebben a kérdésben országszerte, és ez még nagyobb probléma akkor, amikor az egyébként is túlterhelt védőnők tényleg nagyon alulfinanszírozott rendszerben dolgoznak. Az anomáliák nagyon rossz hatással vannak a szakmára, viszályt szítanak a védőnők között is” – mondta a hvg.hu-nak a Mave elnöke. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
