A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
Egyszer már megégette magát kultúrpolitikusként túlzott aktivitása miatt L. Simon László, a Miniszterelnökség újdonsült parlamenti államtitkára, ám úgy tűnik, ez nem készteti óvatosabb politizálásra. 2012-ben még egy évet sem húzott le az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kulturális államtitkári pozíciójában, nyolc hónap után mennie kellett, miután – elmondása szerint – habitusa nem egyezett Balog Zoltán miniszterével. Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, L. Simon ebben nem nagyon változott, viszont erősödött kormányzati pozíciója, amit jelez, hogy komoly kulturális területek is az ellenőrzése alá kerültek. Így szinte borítékolható, hogy új erőre kap konfliktusa Balog Zoltánnal.
Az biztos, hogy Balog jól ismeri L. Simon tevékenységét, tudja, hol vannak a gyenge pontjai, s nem lenne meglepő, ha e konfliktus során például a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázati eredményei körüli furcsaságok kerülnének elő L. Simonnal kapcsolatban. E szervezet vezetéséről nemrég mondott le a Fejér megyei politikus, s vette át helyét Doncsev András, aki addig az Emmi parlamenti államtitkára volt, ám túlzott ambíciói miatt Balog eltávolította a minisztériumból.
L. Simon Hoppál Péter kulturális államtitkárral
MTI / Kálmándi Feren
A kultúra teljesen leértékelődött az Emmin belül és Balog szemében, talán nem véletlen, hogy ennek a területnek az irányítójaként találtak helyet Hoppál Péter korábbi Fidesz-szóvivőnek. Az e posztot egykor betöltő Szőcs Gézának vagy akár L. Simonnak is karakteres kultúrpolitikai elképzelései voltak, Balog azonban ezt nem tolerálta, és egészen a legutóbbi hetekig meg volt elégedve Halász János államtitkár nem sok vizet zavaró tevékenységével. Olyannyira, hogy elmondta neki: vele képzeli a továbbiakban is a munkát. Végül mégsem merték Hoppálnak adni az oktatás eredetileg neki szánt, nem éppen könnyű területét, és valamilyen oknál fogva államtitkársággal kellett vigasztalni, hát nem maradt más, mint a régi motoros Halász helye, aki így a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) felügyelőtestületének elnöki posztjával kénytelen beérni. Persze az is igaz, hogy nemsokára megkapja miniszteri biztosi kinevezését is.
A szakpolitikai szempontúnak nem igazán nevezhető államtitkár-választás minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy lemondott posztjáról Hammerstein Judit helyettes államtitkár, aki Szőcs, L. Simon és Halász alatt is vitte az ügyeket. Utóda a Baloggal jó kapcsolatot ápoló egykori sárospataki református diák, Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum igazgatója lesz.
A kulturális terület jó része L. Simon László fennhatósága alá került, részben az Emmi-től. Ilyen például az éppen az ő államtitkársága idején szétvert műemlékvédelem romjain (lásd Nem pepecseltek című írásunkat) megalapított Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, amelyhez a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának beolvasztása után közel másfél tucat kastély mellett több más műemlék is tartozik. A Miniszterelnökséghez kerül a kulturális örökségvédelem teljes területe, a hatósági jogkörökkel együtt. Az első számú szempont a Fidesz örökségvédelmi politikájában már évek óta a beruházók érdekeinek képviselete. Mindenekelőtt a nagyberuházások jártak jól a régészet és a műemlékvédelem jogosítványainak még L. Simon fennhatósága alatti visszaszorításával. Emellett továbbra is hozzá tartozik majd a Várkert Bazár felújítása és a fertődi Esterházy-kastély.
Nem tűnik légből kapottnak az az értesülés, hogy L. Simon hosszú távra tervez, s ehhez a Magyar Művészeti Akadémiát szeretné felhasználni, amellyel egyébként korábban komoly konfliktusai voltak. Az MMA ugyanis megkerülhetetlenné vált a kultúrpolitikában, s már jogszabály írja elő Balog Zoltán miniszter számára, hogy „a Magyar Művészeti Akadémia elnökének közreműködésével” kell kidolgoznia a kormány kultúrpolitikáját. Az MMA jelenlegi elnöke Fekete György, ám ősszel lejár a mandátuma. Egyelőre bizonytalan, hogy maradhat-e, mindenesetre a szervezet legutóbbi közgyűlésén elmondta: szívesen újraindulna az elnöki posztért. Valószínűleg meg is választanák, hiszen már hosszú évek óta vezeti a Makovecz Imre baráti köréből sokmilliárdos szervezetté és köztestületté tett akadémiát. Ugyanakkor L. Simon már egy interjújában megpedzette, hogy „Fekete elnök úr mellé hatékony, a művészeti életben elismert, jelentős életművel és jó szervezési képességekkel rendelkező főtitkár kellene”, s nyilván jelöltje is lenne a posztra Kucsera Tamás Gergely jelenlegi főtitkár helyett.
Az MMA feletti hatalom megszerzése különösen jól jöhetne L. Simonnak kulturális terveihez, ám kérdés, nem esik-e ugyanabba a csapdába, mint kulturális államtitkársága idején. Most védőernyőt nyújt neki a Lázár János vezette Miniszterelnökség, ám annyi érdeket sértett meg rövid pár hét alatt is, hogy könnyen úgy járhat, mint pár évvel ezelőtt.
L. Simon Lásló Fekete György MMA-elnökkel
MTI/ Illyés bor
Kérdés még az is, hol lesz ebben a kulturális erőtérben Szőcs Géza helye, aki amellett, hogy a milánói világkiállítás kormánybiztosa, a közgyűjtemények digitalizálási tevékenységét is felügyelte. Eddig hozzá tartoztak a miniszterelnöki hivatalban a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (Manda) ügyei, s információink szerint ez a jövőben sem változik. Sőt arról is szó van, hogy megvalósul a már régóta dédelgetett terv a Manda és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) összevonásáról. Az OSZK egyébként a napokban kap új főigazgatót Tüske László, a kairói magyar kulturális intézet eddigi igazgatója személyében. A közgyűjtemények anyagainak digitalizálására egyébként többmilliárdos uniós források állnak rendelkezésre, s elkezdődött a 2,5 milliárd forintba kerülő ózdi „digitális kultúrgyár” építése is.
| Nem pepecseltek |
Pörgős év volt 2012 a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és L. Simon László életében is, aki akkor az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kulturális államtitkárságát vezette. Ő vezényelte le a KÖH szétdarabolását és átszervezését, ez azonban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint hagyott maga után kívánnivalókat. „Az alapítói jogok gyakorlását az ellenőrzött időszakban nem teljes körűen a jogszabályi előírásoknak megfelelően látták el” – áll az ÁSZ múlt héten nyilvánosságra hozott vizsgálatában, s mindez azt jelenti, hogy olyan gyorsan zajlottak az események a KÖH-nél, hogy egyszerűen azokat nem is tudták követni a belső szabályok kialakításával. Mire hozzáigazították a szabályokat a változásokhoz, addigra már újabb változásokról döntött a kormány vagy a minisztérium, s kezdhették a szabályozást elölről. A KÖH alapító okiratát 2009 és 2012 között hétszer kellett módosítani, ám a minisztérium ezt mindössze csak egyszer hagyta jóvá, hiszen mire valamelyik módosítás jóváhagyás előtt állt, már szinte ott is volt a következő. Mint az ÁSZ jelentéséből kiderül, a kormány is rapid módon járt el a KÖH-hel: gyakorlatilag három hét alatt eldöntötte a felszámolását, illetve feladatainak átcsoportosítását különböző intézményekhez. Mint a kormánydöntésekből kiderül, a fő probléma a régészettel volt, a nagyberuházók nehezen viselték az ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket. 2012. augusztus 8-án tárgyalta a kormány az egyes beruházások kapcsán a régészeti feltárási költségek megállapításáról, valamint a régészeti feladatok ellátásához szükséges előirányzat-átcsoportosításról szóló kormány-előterjesztést. Úgy döntöttek, hogy az Emmi közreműködésével problématérképet készítenek, amely három héttel később már a kormány elé is került. Ebben megállapították, hogy „a régészeti feltárások rendszere nem megfelelő hatékonysággal működik”. Rögtön javaslatot is tettek: a KÖH-öt fel kell darabolni, az örökségvédelmet a Belügyminisztériumhoz tenni, a hatósági ügyek intézését pedig a kormányhivatalokhoz kell telepíteni. Mindezt kevesebb mint egy hónap alatt végre is hajtották. |
