„Azt se tudom, mitévő legyek” – mondja kétségbeesetten az elmúlt napokat a bankfióktól bankfiókig futkározással töltő beremendi Ignácz Pál, amikor a Dél-Dunántúli Regionális Banknál (DRB) vezetett folyószámlájáról kérdezem. Tanácstalanságát sok ezren osztják a horvát-magyar határ mellett található településen és egész Baranya megyében, miután kiderült legfeljebb 60 ezer forintig vehetnek fel készpénzt az ügyfelek, akik a bankfelügyelet vizsgálatának lezárultáig egészen biztosan nem férnek hozzá a számláikon lévő összegekhez. Többen már reggel ötkor sorban álltak szerdán és csütörtökön a DRB siklósi fiókja előtt – csekély sikerrel.

Míg a Buda-Cash-botrány felülről nézve – illetve az MNB megközelítésében – a befektetők pénzével folytatott felelőtlen játékról szól, alulról a helyi takarékban tartogatott csekély megtakarításukat hirtelenjében veszélyben érző, napi megélhetési gondokkal küzdő emberekről, akik kedd délelőttig azt sem tudták, hogy mi az a Buda-Cash, és jó eséllyel brókerrel sem volt dolguk világéletükben.

A szegények és a nép bankja

A baj nagysága abból fakad, hogy a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezetből létrejött DRB Dél-Baranyában az első számú, és sok helyen az egyetlen lakossági pénzintézetnek számít. A cég fiókjai a kisebb településeken megtalálhatóak, míg ahhoz, hogy valaki mondjuk az ország legjobban beágyazott bankjában, az OTP-ben intézhessen ügyeket, a járási központnak számító Siklósig kell mennie. Mindez persze nem nagy távolság, ám az ormánsági zsákfalvak lakóinak, akik többnyire se autóval, se munkával nem rendelkeznek, nem is kicsi.

Ügyfél az Észak-magyarországi Regionális Bank (ÉRB) Zrt. miskolci bankfiókjánál

MTI / Vajda János

A helyi takarékszövetkezet 2009-es bankká válása egészen eddig a hétig semmilyen változást nem hozott az ügyfelek számára, hiszen bár a logó változott, de a fiókokban ugyanazok a jól ismert arcok ültek továbbra is. Egy a számláját 1990 óta itt vezető, félmillió forintja után futó siklósi férfi szerint a DRB előnyét épp ez a személyesség adta a szerinte már túlságosan „elmultisodott” többi bankkal szemben: itt nem kellett sorszámot húzni, avagy előre bejelenteni, hogy pénzt akar felvenni. Ugyanezt mondja Baski László, Old polgármestere is, aki szintén régi takarékos ügyfél és összes megtakarítása a DRB-ben volt. Mindez teljesen elterjedt gyakorlat a környéken, Baski László abból a szempontból van jobb helyzetben, mint földijei, hogy a folyószámláját az OTP kezeli.

Megbízható, rugalmas bank volt, jellemzi a céget Ignácz Pál is, akinek a Buda-Cash ügyfeleivel szemben a legfőbb problémája nem a befektetett pénze esetleges elvesztése, hanem a DRB-től felvett hitele sorsa; attól fél, hogy bárki is lesz az új tulajdonos, rajta akarja majd leverni, hogy önhibáján kívül elmarad a törlesztéssel.

Amikor a napról napra élés jó dolog

A két kisgyereket nevelő férfi jellemző ügyfélnek mondható ezen a vidéken, megtakarításai nincsenek, a folyószámlára beérkező munkabért, illetve segélyt legtöbbször még a hónap vége előtt feléli. Ebből a szempontból valamilyen szinten szerencse, hogy a krach a hónap végén  következett be, hiszen pénzek nem igazán ragadtak be, mondja Lankó József alsószentmártoni plébános, a Szent Márton Caritas Alapítvány elnöke, aki mind magánszemélyként, mind alapítványi elnökként érintett.

A helyzet viszont néhány napon belül kritikussá válhat, hiszen a segélyek és a kifizetések a beragadt bankszámlákra érkeznek – már ha megérkeznek. Ignácz Pál például attól a Szent Márton Caritastól várja a fizetését, amelynek 15 millió forintja vált elérhetetlenné, és így veszélybe került az az egész Ormánságra kiterjedő felzárkóztatási program. „A jövő héttől leszünk igazán bajban”, jósolja az alapítvány pénzügyeit kezelő Békési Andrea, hiszen akkor kell valahogyan előteremteni a több mint négymilliós bérköltséget, plusz fizetni az alapítvány által fenntartott négy tanoda rezsiköltségeit.

A bajt tetézi, hogy az alapítvány több uniós pályázatban is részt vesz, amelyek következő részletét nem lehet majd lehívni, ha nem tudnak elszámolni a pénzekkel, márpedig ez igen reális esély jelen pillanatban. Ironikusan jegyzi meg, hogy most jól jött az államigazgatás lassúsága, ugyanis ha időben megérkeztek volna a pályázati támogatások, sokkal nagyobb összeg került volna veszélybe.

Az okos kisnyugdíjas a párnája alatt tartja a pénzét

A DRB-fiókoknál lejátszódott tömegjelenetek mellett a siklósi OTP-fióknál is érezhető volt a Buda-Cash összeomlása. Itt hirtelen annyian akartak új számlát nyitni, hogy többeknek másnap kellett visszajönnie. Az OTP leterheltsége miatt Oldon a segélyek kifizetése is csúszik, tudtuk meg Baski Lászlótól, miután a bank nem tudta egyelőre leutalni az önkormányzat számlájára a pénzt.

Túry Gergely

Az érintettek köre teljesen vegyes: beszéltünk olyan siklósi származású kisvállalkozóval is, aki jelenleg Győrben él, és a DRB Bank netbankjának behalása után fogalma sincs arról, hogy a telefonszámláját miből rendezi, hiszen a legközelebbi bankfiók tőle több száz kilométerre található.

A Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet utódjaként a DRB az elmúlt években kiterjesztette befolyását, a Tolna megyei Dombóváron, illetve a Somogy megyei Kaposváron is nyitott fiókokat. A legnagyobb bajban azonban talán azok a régi ügyfelek vannak, akik még a takarékszövetkezetes időszakban kezdték el iderakni megtakarításukat, és most nyugdíjasként szembesülnek azzal, hogy az évtizedek alatt félrerakosgatott pénz elérhetetlen számukra.

Akár munkanélkülivel, akár jól menő vállalkozóval, akár nyugdíjassal beszéltünk az érintettek közül, egyben mindenki egyetértett: a DRB tájékoztatása csapnivaló, és a bankokra is sokkal gyanakvóbban tekintenek a jövőben. „Szerencsére régimódi vagyok, a pénzem nagy részét a párnám alatt tartom”, mondja például egy dombóvári ügyfél, akinek így „csak” arról kell gondoskodnia, hogy a közszolgáltatóknál módosítsa az átutalásokat, illetve hogy legyen egy olyan működő folyószámlája, amelyre megkaphatja a fizetését. A párnás módszer valószínűleg reneszánszát éli mostantól a Dél-Dunántúlon.