Felsültek a városi címben reménykedők

Lehetetlen helyzetbe hozta a kormány azt a 23 községet és nagyközséget, amelyek idén jelentkeztek városi címre. A pályázatot január végéig kellett eljuttatni a területi közigazgatás jelenlegi irányítójához, a Miniszterelnökséghez, ám egy március végén megjelent kormányrendelet időközben megváltoztatta a játékszabályokat. Ebben pontosan meghatározták, milyen követelményeket kell egy jelentkezőnek teljesítenie, s jó fideszes szokás szerint ezt visszamenőleg is hatályossá tették. A márciusi kormányrendelet kimondja ugyanis, hogy a területszervezési eljárás új szabályait a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

Hiába készültek tehát éveken át, fektettek energiát és sok pénzt a pályázat elkészítésébe a községek, a feltételek pontos ismerete nélkül nem sok esélyük volt pozitív elbírálásra. Információink szerint ez így is történt: a várossá nyilvánításban javaslattevő szerepet játszó szakmai bizottság legalábbis nem talált olyan jelentkezőt, amelyik megkaphatná e címet (amelynek praktikus előnye az, hogy például sokkal több elnyerhető uniós pénzforrás állhat az adott település rendelkezésére).

A városi címre pályázó Csopak. Tőkére várva

Stiller Ákos

Azt, hogy milyen mutatókat vesz figyelembe a bizottság, eddig is kormányrendelet írta elő. A szabályok azonban nem voltak tiszták, csak egy 1999-ben megjelent belügyminisztériumi közlemény adott támpontokat. A jogszabályok 2013-ig csak egyetlen korlátot állítottak, mégpedig azt, hogy csak nagyközség jelentkezhet a városi címre; azóta azonban már községek is megtehetik ezt, így válhatott két éve várossá a községi rangú Gyöngyöspata és Újhartyán.

A márciusi kormányrendelet olyan feltételeket szabott meg a leendő városoknak, amelyeknek még a jelenlegi városok közül is csak nagyon kevés felel meg. Kimondja például, hogy az átlagos városi fejlettségi szintet elérőnek kell tekinteni azt a községet, amelyiknek a lakosságszáma meghaladja a 10 ezer főt. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a városok több mint felének kevesebb lakosa van 10 ezernél, sőt 30 várost még a nagyközségi limitnek számító 3 ezer főnél – közülük hatot 2 ezernél – is kevesebben lakják. Feltétel továbbá például az is, hogy a település útjainak legalább a 90 százaléka legyen szilárd burkolatú, holott az még a megyei városi rangú Érden sem éri el ezt az arányt. Ez a feltételrendszer amellett, hogy az idei várossá nyilvánítást ellehetetlenítheti, igazságtalan is, hiszen olyan kritériumokat állapít meg a jövendőbeli városok számára, amelyeket a jelenlegiek sem tudnak teljesíteni.

hvg

Pedig jó néhány pályázó van, amelyik már nem is először szeretné elérni a városi rangot. „Sajnos nem kaptunk indoklást, miért utasítottak el korábban bennünket – mondta kérdésünkre Vancsura István, Tiszaalpár polgármestere –, holott ez segíthetett volna felkészülni a következő pályázatra.” A hasonló nagyságú, ötezres vagy annál népesebb települések már mind városok Bács-Kiskun megyében – teszi hozzá a polgármester, ám az is igaz, hogy térségi szerepre, amely fontos szempont a várossá nyilvánításhoz, nem igazán alkalmas a nagyközség. Talán ezért is van, hogy a politika – legalábbis Lezsák Sándor, a térség országgyűlési képviselője – sem állt be a támogatók közé.

Tihany, amelyik pár éve még csak nem is gondolkodhatott volna a pályázáson, a cím elnyerése esetén szintén a 2 ezer fő alatti városok táborát gyarapítaná. Ezt helyben sem vitatják, csakhogy „nyáron többszörösére, kisvárosi szintre duzzad a település létszáma, ehhez pedig megfelelő infrastruktúra, hivatali ellátottság kell, ami nálunk rendelkezésre áll” – érvelt kérdésünkre Tósoki Imre polgármester. Hozzátéve: nekik jelentős térségi szerepük is van, hiszen még négy Balaton-parti település – Aszófő, Balatonakali, Balatonudvari és Örvényes – közös önkormányzati hivatala is náluk van. A polgármester elsősorban azonban arra hivatkozik, hogy ők is az úgynevezett imázsvárosok – mint például Villány vagy Badacsonytomaj – számát szaporítanák, amelyek nem is városi szerepük, hanem hírnevük alapján kapták meg e címet.

Egy esélyük van még a most pályázó városoknak, mégpedig az, hogy a szakértői bizottság csak javaslatot tehet a miniszternek – jelen esetben Lázár Jánosnak –, hogy kiket terjesszen fel a köztársasági elnöknek a városi címre. Az ugyanis a miniszter diszkrecionális jogköre, hogy a jelentkezők közül melyeket választja ki a városi címre. Ezért ilyenkor szokott beindulni a lobbizás. A múltban szinte nem volt olyan év, hogy az éppen aktuális miniszter ne bírálta volna felül a bizottság javaslatát. Akár úgy, hogy a nem javasolt városjelöltek közül többeket beemelt a körbe, akár úgy, hogy kihúzott egyes településeket a javaslatokból. Navracsics Tibor 2011-ben és 2012-ben például egyetlen javaslatot sem fogadott el, így azokban az években nem is lett város egyetlen jelentkezőből sem.

hvg

Ha a szakértői bizottság döntése marad, akkor 346 város lesz továbbra is Magyarországon. Márpedig ez már csak azért is valószínű, mert a most héttagú bizottságból hárman is a Miniszterelnökség apparátusában dolgoznak, köztük a bizottság elnöke, L. Simon László egyben Lázár helyettese is. „A döntés egyhangúlag született” – mondta kérdésünkre a bizottság egyik tagja, Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, tehát mellette például a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Központi Statisztikai Hivatal képviselője is nemet mondott a jelentkezésekre. Schmidt arra is számít, hogy az új szabályozás és a feltételek miatt már nem jelentkeznek tömegesen a községek a városi címre.

Persze a választások előtti év felülírhatja a mostani kormányzati szándékokat. Már 1989 óta megfigyelhető, hogy a választások előtti évben hirtelen megugrik a megítélt városi címek száma (választási évben nem lehet e címet odaítélni). A legutolsó két alkalommal – 2009-ben és 2013-ban – már csak ezekben az években történt várossá nyilvánítás, s nem kizárt, hogy a kormány újra ezt a gyakorlatot követi majd. Kérdés persze, hogy akkor miért nem csak ezekben az években fogadnak be pályázatokat, amivel megóvhatnák a városi címre pályázó önkormányzatokat a felesleges költekezésektől.

RIBA ISTVÁN