Schmitt Pál újra aktivizálódik

Ismét felfelé ívelő pályára került Schmitt Pál karrierje. A másolt dolgozatával kisdoktori címet szerzett, majd miután ezt a hvg.hu 2012-ben leleplezte, lemondott, a tudományos címétől pedig megfosztott államfő 2013-ban még csak egy állami kitüntetéssel vigasztalódhatott: Domokos László volt fideszes képviselő, az Állami Számvevőszék elnöke neki ítélte oda az ÁSZ első elnöke, Hagelmayer István tiszteletére 2000-ben alapított díjat. Tavaly viszont már – mint egykori kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőt – a Nemzet sportolójának választották, és ettől aligha függetlenül a kormány a 12 fős testület tagjainak járó havi apanázs összegét 500 ezer forintról 630 ezer forintra emelte. Ez azon a másfél milliós havi járandóságon felül jár Schmittnek, amit annak idején sarkalatos törvényben garantált neki a Fidesz–KDNP, válaszul arra, hogy baloldali képviselők azt indítványozták, hogy az exelnököt ne illessék meg ugyanazok a jogok, mint a teljes ciklust kiszolgáló elődeit. A volt államfőnek térítésmentes egészségügyi VIP-szolgáltatás, állami lakás is jár (ezt nem veszi igénybe), valamint szolgálati autó sofőrrel és kétfős titkárság. Utóbbinak jelenleg az erőforrás-minisztérium belvárosi épülete ad helyet.

Az állami és kormánypárti rendezvényeken rendre az első sorokban helyet foglaló, tavaly a felcsúti aréna megnyitását is celebráló exállamfő az egyik korábbi párttársa, Navracsics Tibor jóvoltából a közelmúltban újabb címet-rangot kapott. A magyar uniós biztos kezdeményezésére létrehozott „High-Level Groups on sport diplomacy and grassroots sport” testület elnöke lett. Feladata, hogy elemezze, értékelje a sport szerepét az unió külkapcsolataiban, és e tapasztalatok birtokában jövő nyárig írásos ajánlást készítsen az Európai Bizottság számára. Schmittre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is számít: júniusban a szervezet közügyi és társadalmi fejlődés bizottsága tagjává választották.

Schmitt Pál megnyitja a Magyar Diáksport Napját. Parád-riposzt

MTI / Szigetváry Zsolt

Bár a plágiumbotrány miatt lemondásra kényszerült államfő korábban azt ígérte, be fogja bizonyítani, hogy „képes vagyok egy mostani, nagyon nehéz kritériumoknak megfelelő úgynevezett PhD-dolgozatot írni, és így is megszerzem a doktori fokozatomat”, tervéről mára letett. A hvg.hu-nak egy éve már arról beszélt, hogy inkább könyvet ír, a tudományos fokozat megszerzésével nem foglalkozik; később viszont a Sport Plusznak adott interjúban már úgy emlékezett, hogy nincs is szüksége a bizonyításra, hiszen megnyerte a Semmelweis Egyetem döntése elleni fellebbezését. (A valóság ezzel szemben az, hogy az 1992-es disszertációról, amelynek mintegy kétszáz oldala szinte szó szerinti egyezést mutatott egy bolgár, illetve egy német szerző tanulmányával, az egyetem jogorvoslati bizottsága kimondta: a mű a beadása idején sem felelt meg az akkori, a mainál megengedőbb formai és tartalmi követelményeknek, vagyis plágium.)

Bokrossá vált teendői közepette nem is nagyon jutna ideje az elmélyült kutatómunkára. „Saját jogán”, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnökeként, de úgy is, mint sport- és jótékonysági rendezvények védnöke, Schmitt mostanság az országot-világot járva lobbizik, hogy a 2024-es budapesti olimpia ötletének megnyerje a döntéshozókat és a mezei polgárokat. Ezzel kapcsolatban a minap azt fejtegette a Magyar Hírlapban, hogy „nem a milliárdokról kell beszélni, mert azt kevesen értik, hanem arról kell meggyőzni az embereket, hogy az olimpia drága befektetés, de ezen az egész nemzet nyerhet”. Ősszel a Magyar Diáksport Napjának fővédnökeként azzal lelkesítette a fiatal sportolókat, hogy alighanem köztük vannak a budapesti ötkarikás játékok győztesei.

Nemrég Miskolcon győzködte az embereket, miért jó nekik is, ha a főváros – és egy-két esemény erejéig néhány vidéki város – adna helyet az olimpiának. Arról ott sem szólt, hogy a Fővárosi Közgyűlésben korábban úgy szavaztatták meg a pályázati szándékról szóló határozatot, hogy a képviselők a megvalósíthatósági tanulmánynak csak a százoldalas, meglehetősen bizakodó vezetői összefoglalóját kapták meg, amiből a valódi kockázatok nem derültek ki. Az exállamfőt láthatóan azonban nem ez, sőt még csak nem is az bántja, hogy – mint Tarlós István bejelentette – nem bocsátják népszavazásra a rendezés kérdését, mert az emberek nem látják át a szakmai összefüggéseket. Schmitt legfőbb problémája az, hogy – mint november elején az Észak-Magyarország szerkesztőségében járva kifejtette – összefogás helyett „egyesek kijátsszák az olimpiai kártyát, meg a létesítményépítési programot, és belekeverik az egészségügy vagy az oktatás helyzetét”.

DOBSZAY JÁNOS