Borzasztóan nagy ügyből is borzasztóan kicsit tud csinálni az idő, ha rábízzák. A Kulcsár-ügyet rábízták.
Ma már szabad szemmel láthatatlan, ami 2003-ban mindent eltakart. A véleményformáló elitbe készülő diákok, akiknek a sajtószabadság nyűgeiről meséltem tegnap az ELTE-n, kis elemisták voltak még akkor, és a tanítónénijük szoknyáját rángatták, ha pisilniük kellett. Kérdeztem is az egyiküket, mond-e neki valamit a Kulcsár Attila neve. Buta kérdés: nyolcéves volt akkor.

A Kulcsár-ügy vádlottai egykoron
Túry Gergely
Akkor, amikor a Népszabadság a 2003 közepén kipattant nagy botrányról fél év alatt kereken 150 cikket írt. A Népszava meg 176-ot. És nyilván a többi politikai napilap sem maradt el mögöttük, csak azoknak a cikkeit nem tudjuk megszámolni, mert nincsenek benne az Arcanum gyűjteményében. Sok hónapon át nem létezhetett lapszám Kulcsár nélkül. A sajtó heves érdeklődése több mint két évig kitartott. A Népszabadságban és a Népszavában együttesen 270 cikk tartalmazza Kulcsár Attila nevét 2004-ben, 237 2005-ben.
Közéleti zavarok
2005 augusztusában Polt Péter főügyésze, Ihász Sándor bemutatta ennek az „összetett, bonyolult, jogilag nehezen minősíthető" ügynek a vádiratát, és jól lecseszte a sajtót, mely, úgymond, félretájékoztatott és „közéleti zavarokat” okozott.
A nyomozás csak addig 14 millió forintjába került az adófizetőknek. Ami a 8,3 milliárdos kárértékhez képest nem sok. Csak háromszor (és máig, ki tudja, hányszor) annyi, mint amennyi Kulcsár Attila végső pénzbüntetése. A sajtó érdeklődése 2006-ra ellankadt, 2007-re elapadt. 2012 elejétől 2016 végéig, öt év alatt összesen 13 cikkben emlegették Kulcsár Attilát a Népszabadságban és 10 cikkben a Népszavában.

Keller László és Medgyessy Péter beszélget - ki mit tudott?
Túry Gergely
A botrány kitörése után pár héttel Hack Péter ezt írta a Népszabadságban: „Az 1990-es választást leszámítva valamennyi eddigi demokratikus választás egyik fő témája a korrupció felszámolása volt. Vélhetően így lesz ez a következő választások során is. Ezen a területen egymáson fogást keresve a pártok könnyen olyan botrányokat robbanthatnak ki, amelyek az egész politikai elit drámai hitelvesztését eredményezhetik.” Ám a következő választáson mégsem így lett. A 2006-os kampányban a Kulcsár-ügy nem volt ügy. Amilyen hevesen keresték egymáson a fogást a pártok kezdetben, annyira nem keresték később.
Sosem látott hozam
A 2003-as fülsiketítő robbanásból fülsiketítő csend lett a ciklus végére. Hack Péter idézett cikkével egy időben jelent meg a 168 Órában egy interjú Keller Lászlóval, melyben a Medgyessy-kormány „elszámoltatási” államtitkára ama gyanújának adott hangot, hogy a szembenálló politikai erők a háttérben alkut kötöttek egymással, és ezért nem lehet a sötét ügyek végére járni.

Molnár Csaba 2007-ben. Nyomozóból vádlott
Túry Gergely
A Figyelőben 2008 augusztusában egyesítették a Postabank-ügy és a Kulcsár-ügy tapasztalatait:
„Az elmúlt évtized két legnagyobb hatású, szövevényes gazdasági bűnügyének vizsgálati időszakában egymás után bukkantak fel a politikusok nevei. A tárgyalási szakaszra elfogytak.”
És elfogyott közben a Kulcsár-ügy teljes földerítésére törekvő, Kulcsárt Bécsben elfogó kiváló nyomozó, Molnár Csaba is, akit a bíróság előtt összeomlott vádakkal hatástalanítottak, és kipusztítottak a szakmájából.
Senki sem gondolhatta, hogy egy bankban törvényes módon akkora hozamokat lehet elérni, amekkorákat Kulcsár Attila ígért vagy egyenesen garantált. Erkölcsileg tehát senki nem lehet ártatlan, akinek tulajdonosként vagy kezelőként köze volt ahhoz a 23 milliárd forinthoz, amelynek jelentős részét az aluliskolázott kőművesből lett teljhatalmú bankár és társai 1998 és 2002 között elsikkasztották.
Kezdetben mindenki mindenkit igyekezett beletunkolni a legképtelenebb módokon is a botrány sarába, aztán meg a legsárosabbakról is lemállott a kosz.
Melyik pártnak kamatozik?

Rogán Antal ezen az ügyön tanulta a felelősség hárítását
Horváth Szabolcs
Rogán Antal azzal kezdte, hogy a rendőrség nem tud pártatlanul nyomozni az ügyben, mert a belügyminiszter (Lamperth Mónika) férjének szép jövedelmet hozó szerződése van Kulcsár brókercégével, amelyet ő a saját két szemével látott, és amelyet a rendőrség már le is foglalt. Az ugyan kétségtelen, hogy Kulcsár ismerte a szocialista belügyminiszter férjét, akárcsak Orbán belügyminiszterét, Pintér Sándort, és az is igaz, hogy az a férj pár hónapig abban a házban bérelt irodát, ahol a sikkasztásban kulcsszerepet játszó Britton nevű cég működött, de a Rogán által „látott” szerződés soha nem létezett, ezért azt le sem foglalták. És egyébként is, mi egy ilyen kis szomszédság ahhoz képest, hogy Puch László szocialista pártigazgatónak a Britton tolt luxusautót a feneke alá.
Aztán az MSZP jött azzal, hogy a Fidesz nyilván az autópálya-építésekből kilopott pénzt vitte Kulcsárhoz a Betonúton keresztül, ezért „teljes körű beismerő vallomást kell tenniük a Fidesz vezetőinek a K&H Equities ügyében”.
Miközben az MSZP a Fidesz egész vezetőségét, a Fidesz az egész kormányt kinevezte Kulcsár bűntársának.
A Magyar Nemzet vérgőzös publicisztikák tömegét közölte arról, hogy a szervezett bűnözés immáron elérte és benyelte az egész kormányt, a kormányfőig bezárólag. Ezeket a gigantikus vádakat arra építették, hogy a kormány feje és két tagja dolgozott rövid ideig a K&H-nál, csak éppen nem akkor és nem ott, amikor és ahol Kulcsár ügyeire rálátásuk lehetett volna. Iszonyatos terjedelemben foglalkoztak azzal, hogy Medgyessy Péternek meddig is volt köze a K&H-hoz, miközben nyilvánvalóan nem lehetett ott aktív személy, amikor a vádak érdekében annak kellett volna lennie. Azt is kitalálták, hogy a kormány direkte azért módosított egy rendeletet, hogy az Autópálya-kezelő Zrt. rábízhassa a pénzét Kulcsárra, holott csak egy mindenki által fölöslegesnek tartott, rég értelmét vesztett korlátozást töröltek el, mindenki egyetértésével.
A Fidesz Tóth András titkosszolgálati államtitkárra mutogatott, aki beszélt Kulcsárral, mielőtt az diplomata-útlevéllel elhagyta volna az országot, a kormánypártok meg Áder Jánosra mutogattak, akitől személyesen kért Kulcsár Attila „politikai védelmet”.
Lehet a listáról válogatni

Polt Péter idején kezdődött, alatta is lett vége
Bánkuti András
Kulcsár, amikor a vesztét érezte, nyilván szaladt ide is, oda is, körkörös politikai védelemre rendezkedett be, mindenkinek felvillantott neveket, amelyekkel kompromittálni lehetett őket, illetve amelyekkel ők kompromittálhatták ellenfeleiket. Vagy másfélszáz VIP-kuncsaftja volt neki, tudott neveket ajánlani mindenkinek minden célra.
Végül is Polt Péter, vagyis a Fidesz ügyészsége befolyásolhatta leginkább Kulcsár sorsát, itt dőlhetett el, hogy Kulcsár miről (kikről) beszél, és miről (kikről) nem. A bróker kedélyes és abszurd ügyészségi kihallgatásáról készült film azután ezt a feltevést messzemenően igazolta.
2011-ben Kulcsár visszanyerte mozgási szabadságát. Teljesen indokoltan egyébként – nyolc év után. Ekkor emlékeztetett Tamás Ervin a Népszabadságban arra, hogy „a K&H-ban történteknél jóval később, 2008 decemberében az Egyesült Államokban elkapott, 65 milliárd dollárt eltüntető Bernard Madoff a 2009 júniusában (!) meghozott jogerős ítélettel 150 éves börtönbüntetését tölti.”
Barbár világ.