Az állami propaganda-ügyosztály ugyan mindent elkövet annak érdekében, hogy plebejus tevékenységnek állítsa be a miniszterelnök és környezete magánrepülős és luxusyachtos kiruccanásait, a valóságban a képlet nagyon egyszerű.

Két eset lehetséges.

Ha a miniszterelnök úgy vette igénybe valamelyik oligarcha által tulajdonolt (esetleg bérelt) repülőgép vagy yacht szolgáltatásait, hogy azért hivatala vagy saját maga nem fizetett, akkor a megvesztegetés tankönyvi példájáról beszélünk. Mivel a nyilvános vagyonnyilatkozata alapján Európa erős embere legfeljebb egy vizibiciklit tudna kikölcsönözni, a szóvivője szerint pedig közpénzt nem költöttek ezekre az utazásokra, az ügylet nem értelmezhető másként, mint nagy értékű ajándék elfogadásaként.

A megvesztegetés szempontjából teljesen mindegy, hogy a lefizetett politikus készpénzt kap, aranyrudat vagy magánrepülős fuvart a kedvenc focicsapat meccsének helyszínére. Hiszen miért van szükségünk pénzre? Azért, hogy megvegyük magunknak azt, amire vágyunk. Kérni néhány millió forintot az állami megrendeléseket elnyerő vállalkozótól azért, hogy később befizessük magunkat egy helikopteres rénszarvasvadászatra, vagy elfogadni a vállalkozótól egy helikopteres rénszarvasvadászatot, ugyanaz. Sőt az utóbbi módszernek még az az előnye is megvan, hogy nem kell egész éjszaka zötykölődni a Svájcba tartó vonaton a bőröndöt szorongatva.

Kezdő ügyészek azonnal átlátják ezt a nem túl bonyolult összefüggést. Mivel a közszolgák megvesztegetését, kenőpénz vagy nagy értékű ajándékok elfogadását a törvény minden országban bünteti, ezért a börtön biztos elkerülése érdekében a politikusok általában a következő nyerő stratégiák közül szoktak választani: a) nem hagyják magukat megvesztegetni, b) a helyi Polt Pétert nevezik ki legfőbb ügyésznek.

Bár a nyomozó hatóságokon kívül most mindenki erre gyanakszik, a héten nyilvánosságra került hírekből nem következik kétséget kizáróan, hogy Orbán Viktort megvesztegették. Ilyen cselekményről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a politikus olyasmit szerez meg, ami nem az övé. A saját tulajdonunk használata nyilvánvalóan nem minősül korrupciónak. Amennyiben a repülőgép, a yacht, a fociklub, a kastélyok, a birtokok, a Balaton parti szállodák valójában nem annak, a gázszerelőnek a tulajdonát képezik, akit a természet bizonyára számtalan jó tulajdonsággal halmozott el, de a fürge észhasználat és az üzleti zsenialitás biztosan nem tartozik ezek közé, akkor Orbán Viktor nem lefizetett politikus.

Hanem tolvaj.

Harmadik lehetőséget így hirtelen nem nagyon látni. Ha a repülőgép nem az övé, akkor vesztegetés történt; ha az övé, akkor lopás. Egyelőre nem tudni, mi az igazság, bár sejteni lehet, de az biztos, hogy az éveken át épített puritán imázzsal, a keresztény értékrenddel és a népegészségügyi programként emlegetett tízparancsolat pontjaival egyik sincs összhangban.

Nem mellékesen a büntető törvénykönyvvel sem, ami nagyjából annyira izgatja a mi helyi Polt Péterünket, mint Orbán Ráchelt a C&A szezonvégi leárazása. Nem érdekelte a vádhatóságot az a hír sem, hogy a miniszterelnök vezette apparátus által Mészáros Lőrincnek jutatott milliárdok bizonyíthatóan megérkeztek a miniszterelnök családjához tartozó vállalkozásokhoz. A pénz körbeért, Viktortól Viktornak, aminél az sem lenne nyíltabb törvénysértés, ha besétálna a Nemzeti Bank trezorjába, és hazavinné az aranykészletet. Upsz, ha most elspoilereztem a jövő heti leleplezést, akkor elnézést.

Nem véletlen, hogy amikor a NER-hez hasonló rezsimek megdőlnek, akkor a kedves vezető plebejus budijában készített szelfik után, a tömeg útja a rendőrfőnök/legfőbb ügyész házához szokott vezetni. A nép tisztában van azzal, ki a rendszer második legfontosabb embere.