Hvg.hu: Nemrég 6 milliárdos fejlesztést jelentett be a kormány a gyerekpszichiátria területén. Ez azt jelenti, hogy egyre több a lelkibeteg gyerek?

Pászthy Bea: A fogyasztói társadalmakban nagyjából mindenhol a gyerekek 20-25 százaléka küszködik mentális problémákkal, de nem mind pszichiátriai beteg. A leggyakoribbak a szorongásos zavarok, a depresszió, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, a magatartászavar, az evészavarok, az autizmus, a tanulási képességzavarok. Örök kérdés, hogy évről évre több beteg van-e, vagy csak hatékonyabban vesszük-e észre őket. Jó példa erre az autizmus spektrumzavar, melynek gyakoriságát a hatvanas években 5 tízezrelékre becsülték, a legutóbbi felmérések alapján pedig 1 százalék gyakoriságot találtak, vagyis minden 100 gyerekből egy autista. Valójában nem ilyen mértékű esetszám-növekedéssel állunk szemben. Az adatok változása jelentős részt a diagnosztikus rendszerek finomodásának, az autizmussal kapcsolatos ismeretterjesztésnek tudható be, hamarabb veszünk észre kisebb eltéréseket.

Dr. Pászthy Bea gyerekpszichiáter

Reviczky Zsolt

Sajnos azonban a gyermekpszichiátriai, pszichiátriai betegségeket még mindig sújtja a stigmatizálás, megbélyegzés. A szülők gyakran félve hozzák el gyermekeiket, bűntudattal küszködve, hogy ők rontottak el valamit, pedig a betegségek hátterében sokszor genetikai, neurobiológiai jelenségek vannak. A gyermekpszichiátriában főleg pszichoterápiát alkalmazunk, de ahol szükséges, ott a gyógyszeres kezelést is alkalmazni kell. A családterápia, kognitív viselkedésterápia nagyon hatékony gyermek- és serdülőkorban. A gyógyszerek közül azonban nagyon kevés gyermekek és serdülők számára bevizsgált és hivatalosan adható készítmény áll rendelkezésünkre, hisz a gyógyszercégeknek nem éri meg fejleszteni, mivel kicsi piacról van szó, így nincs igazán technológiai fejlődés a gyógyszeriparban ezen a téren. A régi, elavult gyógyszerek és a hivatalosan gyermekeknek nem adható gyógyszerek elképesztő kombinációit írják fel néhány helyen az országban. Autizmusra és figyelemhiányos hiperaktivitás zavarra vonatkozóan már van érvényes protokoll néhány éve, most pedig még tíz kórállapotra vonatkoztatva is elkészülnek az ajánlások. Ez azt jelenti, hogy az országban mindenhol ugyanazon elvek mentén fog zajlani a gyógyítás, és ez segíti majd a gyermekeket abban, hogy egyenlő eséllyel jussanak ugyanahhoz a modern, evidencián alapuló terápiás eljáráshoz bárhol az országban.

Hvg.hu: Hogy kerülnek a gyerekek a rendelésre? Iskolák jeleznek, szülők hozzák őket?

P. B.: Jogilag csak akkor vizsgálhatunk és kezelhetünk gyermeket, ha a szülők hozzák őket. Az iskola adhat jelzést, többször tapasztaljuk, hogy nagyon figyelmes és érzékeny tanárok jeleznek nekünk egy-egy problémás gyermekkel kapcsolatban. Mi ilyenkor arra biztatjuk őket, hogy jelezzenek a szülőnek, és bátorítsák őket, vigyék mihamarább szakellátásba a gyermeket. A szülőnek is jobb, hogy aktívan vehet részt a gyermek gyógyulásában, és ez talán oldja azt a bűntudatot, amit érez a betegség kialakulása miatt. Akármilyen is a szülő, a gyermeknek ő a valóság, s nekünk a szülőket kell erősítenünk abban, hogy változzanak, jobb szülők legyenek.

Hvg.hu: A pedagógusok mennyire tudják felismerni a kórképeket? Mennyire tudják, hogy mit kell figyelni?

P. B.: Úgy tudom, a pedagógusképzésben – egyetemektől függően – van némi fejlődéslélektan, de gyermekpszichiátria csak alig egy-két helyen, és ez nagy hiány. A pedagógusok jelentős része nem érti a gyermekpszichiátriai kórképeket, pedig számos mentális zavarral küzdő gyermekkel találkoznak nap mint nap. Sokszor a hiperaktív gyereket rossz gyereknek bélyegzik meg, a múlt héten találkoztam egy kisfiúval, akit rendszeresen kizavartak az óráról, megszégyenítettek egy iskolában. Persze egy 30-40 fős osztályban nagyon nehéz a pedagógusnak egy eltérő fejlődésű vagy magatartászavaros gyereket kezelni. Sok jó példát tudok arra mondani, hogy a pedagógus ismerte fel a gyermek hangulatzavarát, vagy fedezte fel, hogy veszélyes tartalmakat néz az interneten. Volt olyan esetünk is, amikor a bántalmazó szülőkkel szemben a pedagógus volt az egyetlen menedéke a gyermeknek.

A gyermek számára a legnagyobb segítség az lenne, ha a pedagógus nem ítélkezne felette, hanem megpróbálná megérteni a viselkedése hátterében megbúvó okokat. Lehet, hogy napok óta alig evett és éhes? Vagy olyan feszültség van otthon, aminek a lenyomatát látjuk a gyermek viselkedésében? Bántalmazzák? Fél valamitől? Nem ritka, hogy az iskolai lógás hátterében az van, hogy a gyerek azért nem akart otthonról elmenni – hasfájásra panaszkodva –, mert olyan feszültség van otthon, hogy a gyerek úgy gondolta, ha ő marad, akkor ez megakadályozza, hogy a szülők veszekedjenek egymással.

A gyerekek öntudatlanul is a szülők közé állnak, hogy megvédjék a család egységét. A gyerekek ebből a szempontból konzervatívak, nekik kell a család. És sokszor a problémákkal elérik, hogy a szülők rájuk kezdenek figyelni, nem egymással perlekednek, így a gyerek, mint a családi béke megmentője, magára húzza a szülők figyelmét.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: 2015-ben 139 aktív ágyat számolt össze egy cikk, ennyi hely volt akkor Magyarországon fiatalkorú pszichiátriai fekvőbetegeknek, ez a szám mennyi?

P. B.: Jelenleg is ennyi ez a szám. A 6 milliárdos projekt keretében aktív gyermekpszichiátriai fekvőbetegosztályokat alakítana ki Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szolnokon. Pécsett és Szegeden a meglévő fekvőbeteg-ellátás korszerűsítése és kapacitásbővítése történik meg, amellyel országosan megújul a gyermek- és ifjúságpszichiátria rendszere. A sajátos ellátási igényű, zavart, esetleg drogfogyasztás miatt vagy más okból agresszív fiatalkorú páciensek ellátása érdekében emelt biztonságú gyermekpszichiátriai ágyakat hoznak létre Győrtől, Nyíregyházán át Pécsig. Komplex járóbeteg-ellátó egységek bővítése vagy létrehozása valósul meg Zalaegerszegtől Fehérgyarmatig.

Hvg.hu: A másik az orvosszám: 2015-ben 60 orvost számoltak meg, nemrég Ungár Péter LMP-s politikus kérdezte a kormányzatot arról, hány orvos dolgozik, neki 45-öt mondtak. Mi az oka ennek a csökkenésnek, orvoselvándorlás?

P. B.: Nem tudom, honnan jött a 45. Az ÁEEK tavaly végzett felmérése alapján 92 orvos dolgozik az országban, közülük többen részmunkaidőben, nyugdíj mellett. Az átlagéletkor 55 év. Elvándorlás itt is van, de kevésbé gyakori, hiszen a pszichiátriában a nyelv fontos. Évekkel ezelőtt abban reménykedtünk, hogy több gyerekpszichiáter lesz, de nem annyira vonzó szakma a fiatalok számára. Nagyon nehéz és nemigen látványos szakma. Nehéz végigküzdeni, végigkísérni a gyógyulási folyamatot, nehéz megmondani, hogy egy gyerek mikor gyógyult. Illetve ha gyógyulásközelben van, és visszakerül egy nehézségekkel küszködő családba, akkor mi lesz vele.

Ugyanakkor meg nagyszerű dolog segíteni a bajban lévő gyermeken, tudni azt, hogy ha gyermekkorban megállítunk kedvezőtlen folyamatokat, akkor megnyerünk egy életet. A kormány most 6 milliárd forintot irányít a területre, kórházak fognak épülni, de félő, hogy üres kórházak lesznek, nem lesznek benne szakemberek. Több rezidensre van szükség, hogy a 2020-ban megnyíló kórházakban, rendelőkben legyenek szakemberek.

Hvg.hu: Azt nyilatkozta korábban: fontos lenne, hogy több tudományágat képviselő csapatban lehetne dolgozni a betegekkel, de erre nincs meg mindenhol a lehetőség.

P. B.: Abban hiszek, hogy akkor tudjuk a legjobb ellátást biztosítani a gyerekeknek, ha komplex problémájuk megoldására egy többszempontú terápiás ellátást biztosító gyógyító közösség fog össze. A gyermekpszichiáter mellett a pszichológus, a csoportterapeuta, művészetterapeuta, szociális munkás, pedagógus azonos mértékben járul hozzá a beteg gyógyulásához. Így sokkal hatékonyabb gyógyítási folyamat tud megvalósulni. Az I. számú Gyerekklinikán rengeteg evészavaros gyermeket kezelünk. Az alkalmazott protokoll szerint az egyéni, a család- és a csoportterápia hármasában gyógyítunk, ehhez kell ez a sok szakember.

Hvg.hu: Milyen gyógyulási mutatót tud felmutatni ezzel a csoportos terápiával a klinika?

P. B.: Egyrészt az evészavaros betegek 10%-a a betegség kialakulása után 10 évvel meghal, nálunk még nem történt haláleset. Jóval az európai átlag feletti gyógyulási arányunk van, annak ellenére, hogy az infrastrukturális adottságon a klinikán nem megfelelőek evészavaros betegek ellátásához. A tervezett teammunka mellett a terápia része egy hosszú távú követés. A gyógyult betegeimet én gyakran magam mellé szoktam ültetni társterapeutaként, amikor egy új beteg érkezik, akit motiválni kell a gyógyulásban.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Ez a klinika mennyire csak egy ki sziget a magyar tengerben, vagy mennyire jelentenek átfogó gyakorlatot?

P. B.: Országosan nem egyenletes az ellátás, s jó hír, hogy vannak máshol is szigetek, vannak, ahol más betegségcsoportokat látnak el hasonlóan sikeresen. De vannak olyan területek is, ahol egyáltalán nincs sem fekvőbeteg-, sem járóbeteg-ellátás, se gyermekpszichiáter. Ezekre a területekre koncentráltan jut majd a fejlesztési pénzből. A hatmilliárdos fejlesztésből egyébként terápiás protokollokat is kidolgozunk, tehát országosan ugyanazok szerint az elvek szerint fogunk dolgozni. Ez is segít majd, hogy ne szigetek legyenek, hanem minden gyereknek lehetősége legyen ugyanolyan jó ellátáshoz hozzájutnia.

Hvg.hu: Sok régióban nincs fekvőbetegosztály, ezen is segít a hatmilliárdos fejlesztés. De akkor üresek lesznek a kórházak?

P. B.: Üresek azért nem lesznek, mert beindult a képzés is. 2016 nyara óta az ÁEEK szakmai egyeztetést folytat, ami nagyon jó hír. A gyerek-egészségügybe pénzt tenni a legnagyobb megtérüléssel járó befektetés. Hiszen a gyermek egészségének megőrzése vagy visszaszerzése a jövőjét menti meg, az egészséges felnőttkor lehetőségét. Minden kormányzat legfőbb céljának kellene lennie a gyermekek egészségének megőrzésére irányuló stratégiai programok kidolgozása. Nem tűzoltás kellene, ha baj van, hanem tervezett nemzeti egészségprevenciós programok. Fontos lenne meghonosítani az olyan programokat, mint az Ausztráliában, Angliában sikeresen futó PPP, Positive Parenting Program (Pozitív Szülői Nevelés Program). Ez a fontos prevenciós program a leendő gyermek szüleit segíti már a várandósság alatt. Ekkor kapnak segítséget a saját egészséges testi és lelki egészségük megőrzésével kapcsolatban, tudatosan készülnek a gyermek megszületésére és nevelésére. A szülés után folytatódik az „elég jó szülővé” válás tréning, mint család kapnak folyamatos segítséget. Ott, ahol a munkanélküliség, a zárt közösségek, a szülő alkoholizmusa, a rossz lakhatási körülmények miatti betegségek, a megküzdési stratégiáinak hiánya, az egészségtelen táplálkozás aránya nagyon magas, s nem alakultak ki vagy eltorzulnak a gyereknevelési elvek, nagyon hatékonyan tudnak segíteni az előbb említett prevenciós programok.

Hvg.hu: Ez milyen intézményrendszerrel tud megvalósulni? Nálunk elég jó a védőnői hálózat.

P. B.: Igen, a védőnői hálózat a magyar gyermek-egészségügy nagy erőssége. Azonban mivel ilyen jók, iszonyú nagy teher van a védőnőkön. Szerepük van mind a prevencióban, a szűrési programokban, a korai szülőség támogatásában, sok helyen ők állnak helyt nehéz sorsú családok mellett. Nem tudom, bírnak-e többet.

Hvg.hu: És ez az ő képzésükben mikor tud megjelenni?

P. B.: A korai fejlesztés már megjelent a képzésben. A 6 milliárdos projekt keretén belül sajnálatos módon nem lehet Budapesten fejlesztéseket végezni, pedig rendkívül fontos lenne. Több fekvőbeteg-kapacitásra, több korszerű járóbeteg-ellátó intézményre, jóval több szakemberre volna szükség. Sajnos erre nincsenek források, pedig nemzetközi tanulmányok is igazolják, hogy a sűrűn lakott metropoliszokban nagyobb arányban fordulnak elő a mentális betegségek. Mivel nagyon sok a beteg és kevés az ellátóhely Budapesten, komoly várólista van a gyermekpszichiátriákon, csupán két olyan intézmény van, amely vállal sürgősségi felvételt, azonban a túlterheltség, az infrastrukturális hiányosságok és a szakemberhiány miatt gyakran ők is „bedugulnak”, nem tudnak több gyerekeket felvenni.

Nagyon fontos lenne egy gyermekek számára elérhető pszichoterápiás intézet létrehozása, ahol a diagnosztika után közfinanszírozásban lehetne pszichoterápiát nyújtani a rászorulóknak. Jelenleg Budapesten kevés gyerekpszichiátrián tudnak tartósan pszichoterápiát, gondozást nyújtani, mert olyan sok a beteg, hogy a lehető legrövidebb idő alatt folytatjuk le a diagnosztikus kivizsgálásokat, és amikor továbbadnánk a beteget ambuláns gondozásra, akkor szembesülünk vele, hogy nincs hova továbbadni, mert nincs szakember a területen.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Elsődleges társadalmi kérdés tehát a gyerekek lelki egészsége.

P. B.: A gyermekegészségügy fejlesztésére szánt minden forint sokszorosan térül majd meg akkor, ha ezek a gyerekek felnőttek, egészséges, kreatív, önálló, értékes, együttműködő felnőttek lesznek. Előtérbe került most a demográfia, szülessen minél több gyerek. Ez egyelőre közgazdaságtani kérdés. Több gyerek 30 év múlva több munkaerőt jelent, akik majd eltartják az öregedő fogyasztói társadalmakat. Ez most egész Európa legkomolyabb kérdése. Felelősségünk van abban, hogy a várandós családok felkészülve várják gyermekeiket, segíteni kell a szülőket a jó szülőség művészetének megtanulásában, abban, hogy a megszülető gyermekek testileg és lelkileg egészségesek legyenek, egyensúlyban legyenek. Nem csupán a mennyiség számít, ha a jövő generációjára gondolunk, hanem a minőség is.

A mai gyerekek testi-lelki egészsége lesz 20-30 év múlva a felnőtt társadalom EGÉSZsége. A fogyó társadalmakban iszonyatos teher hárul munkaképes korban lévő fiatalabb generációkra, hisz nekik kell majd eltartaniuk az egyre nagyobb számú idősebb generációt. 16 éves életkor alatt a második leggyakoribb krónikus betegség a mentális betegségek csoportja. Befektetni a mentális egészségbe tehát a legfontosabb befektetés a jövő érdekében. Ezért kellene nagy erőkkel fejleszteni a gyermekpszichiátriát, a gyermekgyógyászatot, segíteni a szülőket, modernizálni és gyermekközpontúbbá tenni az oktatást, és gyermekbarátabbá tenni az egész társadalmat. Ezt Európában már sok helyen felismerték, több országban a kormányzati gondolkodás előterébe került a gyermekegészségügy és oktatásügy fejlesztése, a gyermekek jövőjének, így a társadalom jövőjének tudatos tervezése.