TGM: A legnagyobb Orbán-rejtély

Meg kell mondanom: fölfoghatatlan, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök, továbbá propaganda- és médiaapparátusa művel újabban. A miniszterelnök úr tézise, amelyet fáradhatatlanul ismételget, a következő: a magyar állam mindent elkövet, hogy a „migránsokat” ne engedje be ide – azaz Európába, Magyarországra –, miközben Európa („a globalizmus”) viszont ideédesgeti őket.

A muszlim bevándorlók száma – amint ezt minden normálisabb lap meg portál sokszor közölte – az idén 95%-kal (kilencvenöt százalékkal!) csökkent.

Miért?

Hát azért, hölgyeim és uraim, magyar honfitársaim, mert Európa kormányai és az Európai Unió vezetői a – jócskán fasizált, mondhatni: elfasult – közvélemény nyomására leállították a közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai menekültek befogadását, visszaküldik az újabban érkezetteket (Németországból szakadatlanul berregnek az erőszakosan kizsuppolt menekültekkel zsúfolt óriásgépek délkeleti irányban). Más szóval: a hanyatló Nyugat-Európa már elég régen ugyanazt műveli, amit Orbán miniszterelnök tesz és szorgalmaz. Orbán úr hatalmas diadalt aratott – ÉS EZT LETAGADJA!

Döbbenet.

Az már mellékes, hogy Orbán Viktor – ha kíméletesen és udvariasan akarunk jelzőt választani – rasszista menekült- és kerítéspolitikáját minden magyarországi ellenzéki párt (ha nem is túl lelkesen) támogatja.

Az is mellékes, hogy az iszlámellenes Orbán-kormány, Orbán-apparátus, Orbán-klikk és Orbán-család Törökországtól Pakisztánig iszlámista diktatúrák baráti, üzleti és stratégiai szövetségese.

Az se túl fontos, hogy a „kommunistaellenes” Orbán-állam a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága (politbüró) által irányított hipertotalitárius Kínai Népköztársaság ügynökeként viselkedik a világpolitikában (és szabotálja az EU mérséklő erőfeszítéseit), no meg hogy a Vietnami Kommunista Párt politikai bizottsága (politbüró & emberrablók) által irányított Vietnami Szocialista Köztársaság fő szövetségese a környéken.

Mindez ugyebár hinta- és reálpolitika, amelyet a nemzet vezetője fiús mosollyal és férfias kacsintással fogadtat el az elvszerű magyar jobboldallal.

Ámde a magyar miniszterelnök október 23-ai beszéde mintha arra utalna, hogy Orbán Viktor megbolondult maga is elhinné, hogy a migrációs kérdésben vele ma már teljesen egyetértő Nyugat-Európa nem ért vele egyet, holott – hogy csak egyetlen példát hozzunk – Ausztria már a szociáldemokrata vezetésű előző kormány alatt is xenofób, soviniszta migránsellenes politikát folytatott, s ez a kriptofasiszta bájgúnár Kurz kancellárt nem zavarta abban, hogy helyeselje a Sargentini- (pardon: Soros-Sargentini-) jelentés elfogadását az Európai Parlamentben. (Mellesleg: az Európa-szerte bűzölgő, de Ausztriában föltűnően szagos idegenellenesség egyre inkább kiterjed a kelet-európai vendégmunkások jelenlétére is, a dolog egyre cifrább.) Mellesleg a másik jelentős európai bájgúnár, Emmanuel Macron, a Francia (haha) Köztársaság elnöke ugyancsak a tengerbe fullasztás humanista, európai szellemű politikáját képviseli a migránskérdésben, a szokásos képmutató frázisokkal takarózva.

Európa pont annyira borzalmas, mint az Orbán-állam (korábbi nevén: Magyarország) – mivégre hát a „Brüsszel” által eszközölt nemzethalál veszedelmének folytonos ordítozása?

Minekutána az a beállítás, hogy Európa „migránssimogató”, „antirasszista”, „antifa”, „internacionalista”, „globalista” lenne, egyszerű elmebaj tévedés és a valóság egyenes ellenkezője (sajnos), ezért fölmerül a lehetőség, hogy (1) Orbán miniszterelnök úrnak más kifogásai is vannak Európa ellen, mint a nemzeti génállomány elkorcsosulását célzó zsidó-szabadkőműves világösszeesküvés liberális manőver, mondjuk pl. a hatalmi ágak elválasztása és más zsidó fölvilágosodáskori ábrándok kergetése, a judeoliberális alkotmányos-jogállami avultságok és avíttságok talmudista merev hagyományőrzése zavarja. Avagy (2) azt is gondolhatnók, hogy ez soviniszta tömegmozgósítás amolyan választási propaganda, amellyel meg lehet nyerni a soron következő – európai, illetve helyhatósági – szavazásokat, de hiszen ezeket már eleve megnyerte Habony Árpád és a magyar nemzeti tévé a Fidesz.

Azt még megértjük, hogy a 888.hu cinikus fiúcskái a markukba röhögve ugyanazokat a nyugati politikusokat jellemzik „sivalkodnak a libsik” és „végre belátták, hogy csak a fajgyűlölet a menő” címek alatt – és nyilván épp ily harsányan röhögve közlik az olyan őszinte hü..., akarom mondani: publicisták írásait, mint Pozsonyi Ádám s a mély sajnálatunkra kipenderített DJ Jeszy – , mert ez mindössze a kabarénáci demagóg népszórakoztatás része, amihez nem szükséges koherencia és konzisztencia, csak az olvasók derűs lenézése.

No meg a közvélemény hajlama a kényszeres politizáló locsogásra, amelyet egyáltalán nem befolyásol semminő politikai ismeret – különös tekintettel a magyar külpolitikai újságírás (illetve a külvilág iránti olvasói érdeklődés) de facto megszűnésére.

Ám azonban a köztudomásúlag fényes tehetségű Orbán Viktor újabb hajlama arra, hogy nézeteinek európai és világméretű (Trump, Erdoğan, Narendra Modi, Jair  Bolsonaro stb.) diadalát letagadja, hogy az elszigetelt, támadott haza és a magányos, elszánt harcos médiaképletét fönntartsa – bár erre a „mindenki engem követ”, „íme, igazam lett” médiaképlet épp annyira alkalmas lenne és közelebb állna a valósághoz – arra utal, hogy ismét érvényes Rákosi Mátyás nagy mondása: „az elvtársak bedőltek a saját propagandájuknak”. Más szóval: elhomályosult a miniszterelnök úr elméje.

De az a gyanúm, hogy a helyzet még rosszabb.

Ugyanis ma már kezdi utolérni a magyar miniszterelnököt a zsarnokhatnám polgár sorsa: kivételességét, egyedülálló géniuszát, elsőbbségét még a sikernél is többre becsüli.

Pedig Merkel kancellár (nem másvalaki) már hat esztendeje ünnepélyesen, nyilvánosan és hangosan eltemette a „multikulturalizmust”. What’s new?

Egymáshoz fölöttébb hasonló vezetők civakodnak. És nemcsak arról van szó, hogy evvel elterelik a figyelmet a fenyegető szociális, környezeti, gazdasági problémákról (ami egyébként triviálisan igaz). Mint a kapitalizmus minden eddigi válságában, ebben is középpontba kerülnek az etnikai problémák, amelyek hangsúlyozásával – mint már oly sokszor – nemzeti egység teremthető, így az osztályellentétek helyét politikailag átveszik a nemzetállamok és etnikumok közötti feszültségek. Ez zsarnoki rendszabályokhoz és háborúkhoz vezetett a múltban. A dédapáinkat megőrjítő „pánszlávizmus” épp oly kevéssé volt realitás, mint az európai kontinens iszlámizálása: egyik se (volt) valóságos veszedelem. De háborús ideológiának bevált, beválik.

Persze az osztrák, a német, a magyar soviniszta irányzatok és sajtótermékeik a huszadik század elején se szívesen ismerték el, hogy tételeik lényegükben azonosak a szerb, a cseh, az orosz sovinisztákéival, csak az irányuk ellentett. Orbán Viktor is kezdi elhinni azt, amit beszél. Ez veszedelmes, nevetséges és abszurd.

A magyar nép ősi bölcsességét jól foglalja össze a klasszikus mondás: „ne hülyéskedj, mert úgy maradsz”. Ennél többet és jobbat ma mi se mondhatunk.