Eltűnt pénzek után nyomoznak két BKV-s szakszervezet, a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezet (Metró KDSZ) és a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VTDSZSZ) háza táján – írja az Index. Mindkét szakszervezet elnöke Gulyás Attila, aki 2011-ben mindkét szakszervezet nevében befektetett 18 millió forintot az AXA biztosító egy mai napig ismeretlen befektetési konstrukciójába. Gulyás azt állítja, a befektetést egykori elnökhelyettese, Győri Tamás javasolta neki, aki viszont két évvel később öngyilkos lett.

Gulyás szerint az ügyintézést Győrire hagyta, és csak két évvel később, a VTDSZSZ alelnökének váratlan öngyilkossága után derült ki, hogy a befektetett pénz – 36 millió forint – nem ott van, ahol hitték, vagyis gyakorlatilag eltűnt. Gulyás azt állítja, átverték, nem tudja, hol van a pénz, de mivel nem akart szégyent hozni a szakszervezetekre, saját nevére vett fel hitelt, és abból kezdte visszafizetni a hiányzó milliókat.

De más probléma is akadt: kiderült ugyanis, hogy a VTDSZSZ pénzéből 11,5 millió forintot egy kockázati kötvénybe (B-TEL) fektetett be az elnök. Ezt Gulyás szerint akkoriban még biztonságos befektetésként ajánlották neki, de a Buda-Cash bedőlésével robbant a bomba – ott vezették ugyanis a kötvényt, ráadásul a kötvény kibocsátója is tönkrement, így a pénz elúszott. Gulyás szerint ugyan van még esély, de Lengyel István, aki 2008 és 2017 között a MKDSZ elnökhelyettese volt, úgy véli, ezt a követelést elbukták, mivel Gulyás túl későn jelentette be követelésigényét a felszámoló felé.

Az ügy miatt végül Lengyel az illetékes testületekben vizsgálóbizottságot kért, de ehhez sehol nem kapott többségi támogatást, de közben Gulyással való viszonya elmérgesedett, így feljelentést tett, mivel, mint az Indexnek mondta, nem akart „bűnpártolást elkövetni”. Az Index szerint az ügy kulcsa az, hogy Gulyás dönthetett-e egyedül a szakszervezet pénzeiről a testületek jóváhagyása nélkül. Gulyás Attila a történtek után többször is bizalmi szavazást kért, és ezeken a pozíciójában megerősítették. Lengyel Istvánt eltávolították minden lehetséges szakszervezeti és üzemi tanácsi tisztségéből, ezeket ő munkaügyi bíróságon támadta meg.