A jogállam védelmében indított eljárást ugyanis az Európai Bizottság nem terjesztette ki a veszélyes folyamat egészére, hanem csak azzal foglalkozott, hogy a Legfelső Bíróság 65 évnél idősebb tagjait, köztük az elnöknőt – az eddigi 70 éves korhatárt hirtelen leszállítva – alkotmánysértően nyugdíjba küldték. Ezt állította le az EU bíróságának ítélete.

Ezt kedden egy néhány óra alatt keresztülvert módosítással valóban visszavonták, bár még hátra van a szenátusi szavazás és a köztársasági elnök aláírása. Nem vitás, hogy ez visszakozás és kínos presztízsveszteség, hiszen az összes lengyel vezető hónapok óta hirdette, hogy minden alkotmányos, és eszükben sincs változtatni. Most az igazságügyi miniszter annyit mondott, hogy bár továbbra sem értenek egyet az uniós bírálattal, az EU tagjaként alávetik magukat a luxembourgi bíróság döntésének. Ha a törvénymódosítást kihirdetik, az eltávolított bírák elnökükkel az élen diadalmasan visszatérhetnek a Legfelső Bíróságra.

Ám vannak ennél fontosabb dolgok, amelyeken nem változtatnak, mert ezekre eddig nem terjedt ki az EU figyelme. Például arra, hogy a Legfelső Bíróságon létrehoztak két új kamarát, és ezekbe már ki is nevezték a bírákat. Ez esetben nem volt kit nyugdíjba küldeni, hiszen új szervezeti egységek. Ezek egyike jogerősen lezárt ítéleteket is felülvizsgálhat, illetve dönt a választások törvényességéről, illetve egy sor állami hivatal határozata elleni panaszokról. A másikhoz a bírák fegyelmi ügyei tartoznak. Ebbe a kiemelt fizetéssel dotált testületbe jórészt nem bírói múltú és tapasztalatú emberek kerültek, hanem jelentős részben eddigi ügyészek. Olyanok, akik a legfőbb ügyészi tisztséget is betöltő pártpolitikus igazságügyi miniszter beosztottai voltak, részt vettek a bírói kar elleni propagandakampányokban, és gyakran ellenfélként tekintenek a bírákra, akik a tárgyalóteremben eldönthetik, hogy a vád képviselőjének igaza van-e. Máris látszik, hogy olyan bírák ellen indítanak fegyelmi eljárásokat, akik a bíróságokat érintő törvényeket kritizálták.

Ennél is fontosabb probléma azonban, hogy egyáltalán kiből lehet bíró. A kinevezésekre és előléptetésekre az államfőnek javaslatot tenni egyedül jogosult Országos Bírósági Tanácsnak az alkotmány szerint a bírói kar képviselőiből kell állnia. Tavaly találta ki a kormánypárt, hogy ez akkor is teljesül, ha nem maguk a bírák választják meg a képviselőiket, mint addig, hanem a politikusokból álló parlament. És bár a szakma bojkottja miatt alig volt pályázó, a képviselők – kizárólag kormánypárti szavazatokkal – megválasztották az új tanácsot. A tagok egy része a miniszter által a beosztott bírák korábban kötelező megkérdezése nélkül frissen kinevezett bírósági vezető. Ez a testület válogatta ki a Legfelső Bíróság két említett új kamarájába a tagokat, és általában is a kezében van a bírói kar jövője, miközben működése alkotmánysértő. Csak éppen a már korábban megbénított Alkotmánybíróságtól nem várható, hogy ezt kimondja. Egyszóval egy visszalépést megtett ugyan a lengyel kormányzó többség, de ettől még az igazságszolgáltatás függetlensége nem állt helyre.