Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
„65 kiló, 166 centiméter magas, barna hajú, barna szemű, / várható életkora hatvan év felett van, / csak magyarul beszél és sírva vigad... / Harmadmagával él egy lakásban, / amelyben hűtőszekrény, mosógép, / rádió és televízió is van.” Monoton hangon így sorolta a P. Mobil 1981-ben megjelent, Átlagember című számában a zenekarvezető Schuster Lóránt a statisztikai hivatal adatai alapján a kádári kisember jellemzőit. Azét a kádári kisemberét, akinek XXI. századi utódjára építi már egy ideje balos politikai stratégiáját a Fidesz – derül ki a kormánypárt potenciális szavazóit leíró összeállításból a Fókuszban rovatban.
A párt rendszerváltás idején divatos liberális, majd a későbbi polgári konzervatív gúnyája már a múlté, helyette csak a mindenáron hatalmon maradás és a fékezhetetlen zsákmányszerzés szakadt göncei maradtak.
Hogy maga a király meztelen-e, annak megismerésére még április 8-áig várni kell, de a Hódmezővásárhelyen történtek arra sarkallták az uralkodót, hogy átlátszó osztogatással próbálja egyben tartani népét.
Amely vele öregedett, és az egykor még a fiatalok természetes generációs gőgjével a tagjai számára felső korhatárt megállapító Fidesz az idősek és vallásosok körében a legerősebb. A korhatár éppúgy a múlté, mint a rendszerváltáskor még tisztának tűnő narancsos erkölcs, csak a többször gúnyát váltó Orbán Viktor látszik öröknek. Igaz, sokáig annak tűnt Kádár János is.
De mivel a Fidesz néppárt, valamennyi szociodemográfiai csoportban nagyobb a támogatottsága, mint bármely más párté. Ezért az elkoptatott összefogás helyett koordinációval próbálkozó ellenzék nem ringathatja magát abba a hitbe, hogy a 106 egyéni választókerület könnyedén Hódmezővásárhely kópiájává változtatható. Még a részleges sikerhez is mindenkinek a saját népét kellene harcba hívnia, de úgy, hogy az ne váljon önfeladássá, a szavazóik pedig mégis értsenek a szóból, s a legesélyesebb jelölt neve mellé tegyék az ikszet. A megértés hatásfokát ráadásul a címlapsztorinkban szereplő kamupártok – mint a nevével mindent markolni igyekvő Magyarországon Élő, Dolgozó és Tanuló Emberek Pártjának – zsivaja is rontja.
Az ellenzéket Orbán Viktor és a Fidesz leváltásának akarása egy ernyő alá terelheti ugyan, ám a gazdasági és politikai szándékaik és ígéreteik a Gazdaság rovat elemzése szerint gyakran köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Arról nem is beszélve, hogy akadnak benne alkotmányos többség nélküli alkotmányozási, visszamenőleges törvényalkotási és hajmeresztő költségvetési ötletek – még szerencse, hogy a legkisebb közös többszörös minden kérdésben a programokban szereplőknél mérsékeltebb lenne.
Nem lehet nem reagálásként értelmezni az elmúlt nyolc évre a Radnóti Színház által alaposan modernizálva bemutatott Shakespeare-királydrámát, a III. Richárdot. A Szellem rovatnak a színdarab magyarországi múltjáról és aktualitásáról készült összeállításából kiderül, Andrej Serban olyan királyt rendezett, aki, miután úgy dönt, hogy gazember lesz, nem a gyilkosságban kéjelgő vadállattá válik, hanem egy közerkölcseiben zűrzavaros kor logikáját megértő, gátlástalan politikussá. Akit senki, a saját hívei sem állítanak meg abban, hogy mindig kijjebb tolja a még elfogadható manipuláció és erőszak határait. Hogy mindezt a néző Orbán Viktorra érti, vagy messzebb tekintve – a Világ rovat cikke szerint Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor által diplomáciai téren talán csőbe húzott – Donald Trump amerikai elnökre, az már választás kérdése.
NAGY GÁBOR
vezető szerkesztő
