Orbán hadiösvényre lép. De ki ellen is?

Újabb Orbán-féle színjáték zajlott le a múlt héten, amikor a miniszterelnök a Honvéd Vezérkar főnöki tisztségének átadás-átvételi ünnepségén mondott beszédet az Országházban. Duplájára emeljük a honvédség költségvetését – mondta, mert „Magyarország megvédése nem a NATO és nem az Európai Unió feladata, hanem a miénk”. A kuruckodó kiszólás ellenére a kormányfő lényegében nem tett mást, mint újként adta elő az egyik korábbi kormányzati vállalást. Magyarország ugyanis a NATO kötelékében 2014-ben vállalta, hogy 2024-re a GDP 2 százalékára emeli a honvédség költségvetését az akkori kevesebb mint 1 százalékról. A NATO minden tagjának legalább a GDP-je 2 százalékát kellene erre költenie, amit Donald Trump amerikai elnök hangsúlyozottan számon is kért a tagoktól. Elvileg valamennyi NATO-tagország vállalta, hogy az adott szintre emeli majd a haderejére költhető pénzt, de ennek gyakorlati kivitelezése nehéznek tűnik.

Orbán mindenesetre ezt a négy éve már vállalt kötelezettséget jelentette be (újra) nagy hangon, bár ennek megvalósítására az utóbbi négy évben Magyarország sem sokat tett, egyelőre a GDP 1,1 százaléka körül van a hadseregre fordított pénz. Ez valamivel több, mint évi 400 milliárd forint, s az összeg növelésének nyilvánvalóan arra kell irányulnia, hogy a NATO katonai képességeit erősítse. Ugyanis a NATO az, amely bármely tagállamának kérésére a szerződés V. cikkelye szerint védelmet garantál ellenséges agresszióval szemben, azaz bármelyikük megtámadását a többi állam saját maga elleni támadásként kezeli. Orbán viszont célként most azt határozta meg, hogy a magyar hadseregnek kell megvédenie Magyarországot. A kérdés persze nemcsak az, hogy kivel szemben, hanem az is, hogy mivel, hiszen az önálló hadsereg – ha létezik ilyen egyáltalán – teljesen más képességeket igényel, mint az, amelyik a NATO tagja.

AFP / Janek Skarzynki

Parlamenti beszédében Orbán arra utalt, hogy azért kell a több pénz, mert „szomszédaink folyamatosan és lendületesen fegyverkeznek”. Ha a miniszterelnök valóban a szomszéd országok ellen akarja felkészíteni a magyar hadsereget, az számos problémát vet fel. Ki lehet ugyanis közülük ellenség? Ha eljátszunk is ezzel a gondolattal, annak van némi ironikus felhangja. Ausztria semleges ország, s nem úgy tűnik, hogy hirtelen támadással fenyegetné Nyugat-Magyarországot, de az is igaz, hogy hadserege valóban sokkal kiképzettebb, és modernebb eszközöket használ, mint a magyar. A szlovákokkal és a románokkal viszont egyazon katonai szövetség tagjai vagyunk, s bár igaz, hogy a NATO-n belül vannak egymással ellenséges viszonyban lévő országok (például Görögország és Törökország), de maga a szövetségi tagság jótékony hatással van a viszály féken tartására. A szlovák hadsereg elég ütőképes, a románok pedig kifejezetten jól állnak, amerikai segítséggel rohamtempóban modernizálják haderejüket, és egyre szorosabb katonai kötelékek is fűzik a két országot egymáshoz. Ellenük fegyverkezni sokkal nagyobb költséget emésztene fel, s épp a közös NATO-tagság miatt kérdés, hogy érdemes-e. Marad két ország, Szerbia és Ukrajna, amelyek ellenségként szóba jöhetnek, közülük Ukrajnának kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy Magyarországot veszélyeztesse. Szerbia pedig jelenleg úgy tűnik, hogy egyre szorosabb kapcsolatokat szeretne építeni az EU-val, de NATO-tag egyelőre nem óhajt lenni, hasonlóan Ausztriához. S ha a szerbeknek újra harcolni támadna kedvük, Magyarország valószínűleg a sokadik lenne a sorban, hiszen Belgrádnak van elég élő konfliktusa Koszovótól Bosznián át Horvátországig.

Persze lehet úgy is értelmezni Orbán mondatait, hogy jelezte a NATO-nak, orosz ügyekben ne nagyon számítsanak rá. Márpedig a NATO egyik célja Oroszország elszigetelése, és annak megakadályozása, hogy a krími példát Moszkva például a Baltikumban is megpróbálja eljátszani. Az amerikaiak nagyon szoros szövetségese e politikában a balti országok mellett Lengyelország és Románia. Orbánra viszont a túl közelinek tartott orosz kapcsolatok miatt már eddig is gyanakodva figyeltek a NATO-ban. Nagyon megorroltak ugyanis amiatt, hogy Orbánék – az ukrán nyelvtörvényre hivatkozva – blokkolják az együttműködést Kijevvel, ezt is az oroszok érdekében tett lépésnek tekintik. Ezt a helyzetet a múlt heti első kormányülésen hozott döntéssel Orbánék megpróbálták kezelni, amennyiben a kormány memorandumot fogadott el a kárpátaljai magyarság védelméről, amit minden NATO-tagország miniszterelnökének és a szervezet főtitkárának is eljuttatnak. A dokumentumban a magyar kormány arra tesz javaslatot, hogy a NATO-tagállamokhoz kötődő ukrajnai kisebbségek tagjai mentesüljenek a kisebbségi jogokat sértő ukrán törvények hatálya alól. A magyarok mellett ez a lengyeleket és a románokat érinti, ők azonban már fű alatt kiegyeztek az ukránokkal a kisebbségeket érintő ügyekben. Az pedig nehezen lesz keresztülvihető, hogy a NATO-országok, pláne a NATO tisztviselői ilyen mélyen beavatkozzanak Ukrajna belügyeibe. A memorandum tehát nem más, mint Orbánék kísérlete arra, hogy eltolják maguktól az oroszpártiság vádját.

Nyilván az sem segít megszabadulni az oroszokkal kokettálás vádjától, hogy a magyar hadsereg eszközeinek jó része még a szovjet hadiipar terméke. Ennek megfelelően bármiféle javításhoz, képességfejlesztéshez szükség van az oroszok segítségére. Nem túl jól veszi ki magát a NATO-ban, hogy Magyarország hosszú ideje nem képes harci helikopterek beszerzésére, emiatt gyakorlatilag évek óta nincs is ilyen a hadrendben, mert a régiek működésképtelenek voltak. Közülük a még hadra fogható helikoptereket jelenleg Oroszországban nagygenerálozzák, modernizálják, s mivel a pilóták már évek óta nem tudtak harci helikopterekkel repülni, az oroszok képzik majd tovább őket. Nyilván a NATO-ban nem igazán örülnek az ilyen megoldásoknak, mint ahogy annak sem, hogy a magyar hadseregben csak régi orosz tankok vagy páncélozott harcjárművek vannak. Igazán modernnek csak a légierő Gripenjei számítanak, illetve számítanának, ha a megfelelő harci fegyverzettel is fel lennének szerelve. Emellett még a Mistral légvédelmi rendszer tekinthető jónak.

A medinai háromdimenziós NATO-radar

AFP / Kisbenek Attila

Orbán kvázi a NATO-t degradáló kijelentése nem sokkal az után hangzott el, hogy a nemzetbiztonsági és a honvédelmi bizottság közös ülésén a kinevezése előtt meghallgatták Benkő Tibor akkor még leendő honvédelmi minisztert. Benkő kifejezetten NATO-párti előadást tartott, kiállt a szövetség megtestesítette kollektív önvédelem mellett. Elmondásából kiderült, hogy a honvédség fejlesztését nem igazán a szomszédok Orbán vizionálta fenyegetése miatt érzi szükségesnek. Ő persze maga sem spórolhatta meg a magyar kormánytagok számára immár kötelező „migránsmantrát”. Szerinte „új kihívás a honvédség előtt a terrorizmus, amelynek melegágya lehet az illegális migráció”.