HVG: Huszonnégy éve van a politikában. Sikerei mellett érte bőven kudarc: elárulták, vereségeket szenvedett, folyamatosan támadják. Hiányzik ez? Miért csinálja még?
Botka László: Nem azért, mert aggódom, hogy szakvizsgázott jogászként ne tudnám magam elfoglalni. Ám hiszek abban, amit csinálok, másrészt rengeteg bizalmat és támogatást kaptam a szegediektől. Polgármesterként rengeteg tervem van a jövőre. A támadások pedig engem megkeményítenek: nem hagyom gazemberekre ezt a várost.
HVG: Akkor erről kicsit bővebben, mármint a támadásokról, és úgy hisszük, hogy közben az úgynevezett gazemberekről is szó esik. Legalábbis a kormánypropagandát idéző kiadványból, amelyet idejövet láttunk, és amelyben önök a parkoló ügyében a Fidesz helyi potentátjait állítják pellengérre, erre következtetünk.
B. L.: Mert a parkolóügy vérlázító és felháborító. Meghurcolták három, évtizedek óta tisztességesen dolgozó kollégámat: az alpolgármestert, a főjegyzőt és a kabinetfőnököt. Teljesen alaptalan ügyben, jogilag értelmezhetetlen elsőfokú döntést hozott a gyulai járási bíróság egyetlen bírója, aki ítéletként felolvasta a vádiratot. Az eset a következő: Szegeden 1996 óta van fizetős parkolási rendszer, az önkormányzati képviselők és a hivatal dolgozói, ahogy más városokban is, kapnak parkolóbérletet.
HVG: A bíróság azt mondja, hogy 41 milliós kár érte a várost.
B. L.: Összeszámolták, hogy öt év alatt 300 parkolóbérletet adtunk ki, ez évente hatvan. Abban az időszakban önkormányzati képviselőből 43 volt, országgyűlési képviselőből meg öt, tehát nem nyakra-főre osztogattuk, ráadásul teljesen jogszerűen, mert akkori vagyonrendeletünk alapján 50 millió forintig az önkormányzati parkolási társaság saját hatáskörben dönthetett. Emiatt csinálják most a politikai cirkuszt, éppen azok, akik a parkolóbérleteket kapták. Ha igaz a 41 milliós kár, akkor lesz szíves mindenki a rá jutó részt visszafizetni, vagy feljelenteni magát orgazdaságért. Sok tízmilliárdos költségvetésű városban ezt és a Szeviép-ügyet tudták előszedni (a témáról lásd Botkán ragad című írásunkat), valamint olyanokat, amelyekben tavaly 13 sajtópert nyertem a Fidesz által elfoglalt hazugsággyárak ellen. A jogerős helyreigazítások ellenére ezeket melegítik föl. Ennyit a tisztességről meg a magyar jogállamról.
HVG: Az nem meglepő, hogy éppen Lázár János vezeti a támadásokat, hiszen a megye két nagyvárosának polgármestereként valamilyen viszonyt ki kellett alakítaniuk?
B. L.: De nem túl szorosat. Volt néhány közös projekt, abban teljesen jól együtt tudtunk működni.
HVG: Ebből most nem sok látszik.
B. L.: Valóban mérhetetlen durva volt, amit művelt. Lázárnak 2018. nem volt a siker éve: februárban elveszítette a városát, áprilisban kirakták a kormányból. a háttérben az lehet nagy valószínűséggel, hogy Lázár elveszítette a hatalmát, és most próbál újabb befolyásra szert tenni.
HVG: Az nem lehetséges, hogy a Fideszben valamiféle nagyívű, területfejlesztési koncepciót dédelgetnek? Debrecenről azt sugallják, hogy az ukrán és román határhoz közeli regionális központtá akarják fejleszteni. Szegedhez Vajdaság van közel, mind abba a térségbe, mind magába a városba milliárdok folytak az elmúlt években.
B. L.: Az ilyen tervek döntő része politikai kommunikáció. Mint ahogy a modern városok programot is meghirdették és annak jelentős részét bejelentették, aláírták a megállapodásokat a polgármesterekkel, és utána kormányhatározatban a bejelentett, beígért beruházások egy részét törölték. Szegeden volt 20 projekt, amelyekben megállapodtunk, abból egy épül, kettő előkészítés alatt van, a többiben meg semmilyen előrelépés nem volt. És ezzel jól állunk országosan. A legtöbb város nem tud ilyenről beszámolni.
HVG: Függetlenül az ügyek súlyosságától és megalapozottságától, a tapasztalata alapján ezek miként hatnak a városban?
B. L.: Fokozott erővel kapom a támogatást. Sok száz e-mail, levél érkezik az ország minden tájáról, az utcán megállítanak, hogy „tartson ki, polgármester úr”, meg hogy „ne hagyja magát”. Ez óriási erőt ad.
HVG: Ebben az esetben ön szerint mi az oka, hogy ilyen intenzíven hajtják, hiszen a helyhatóságok többségében semmi sem veszélyezteti a Fidesz pozícióit, és egy-két ellenzéki vezető mutatóban még jól is jöhet nekik.
B. L.: Van egy korlátlan eszközrendszerük, elfoglalt média, több száz fizetett zsoldos és kevés célpont. De van más is. Néhány hónapja bejött hozzám egy fideszes képviselő azzal, hogy neki már most felfordul a gyomra, semmilyen módon nem tud azonosulni azzal, ami jön, és készüljek föl a legocsmányabb dolgokra. Visszakérdeztem: „Ennyire kell Orbánnak Szeged?” Mondta, hogy igen, és „ennyire kell a te fejed is”. Orbán már csak így működik: vagy megalkuszol, vagy a legszemetebb karaktergyilkosságnak nézel elébe. Vezetem a harmadik legnagyobb magyar várost, ahol áprilisban sikerült győznünk, és feltehetően nem felejtik el, hogy én voltam az az ellenzéki politikus, aki teljesen új politikát hirdetett tavaly.
HVG: Amelyik elbukott.
B. L.: Beszélhetünk erről is, de a lényeg, hogy valaki kimondta: ha minden úgy marad az ellenzéki politizálásban, ahogy eddig, akkor megint fideszes kétharmad lesz. Azt mondtam, tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok. Ez volt az egyetlen politikai kezdeményezés, ami hónapokig uralni tudta a közbeszédet, és egy időre kiszorította a toptémák közül a migránsozást. A magyarok 85 százaléka támogatta akkor – és támogatja ma is – az igazságosabb közteherviselés programját, amiben, igen, a gazdagok többet fizetnének.
HVG: És visszahullott önre. Rolex, nyaralás, terepjáró...
B. L.: Kikutatták, hogy 25 éve dolgozom, és a főorvos feleségem is 25 éve dolgozik, 2001-ben vásárolt családi házunk van, és egy autónk, továbbá a 40. születésnapomra kaptam egy karórát. Mindezt olyan világban, ahol a szomszédvár vadászó nagyura titkolta, hogy kastélya lenne, a választás másnapján rögtön tulajdonrészt szerzett benne, és egyébként meg látjuk, hogy szétlopják az országot. Az én visszalépésemnek nem ezek a támadások voltak az okai, hanem hogy 9 hónapig próbáltam az ellenzéki szereplőket meggyőzni arról, hogy új politika kell: letettem az asztalra az új szövetségi politikát, és ehhez nem találtam partnereket, ezért léptem vissza tavaly október 2-án a jelöltségtől. Azonban amikor pár hónapra rá Márki-Zay Pétert Hódmezővásárhelyen megválasztották, akkor ő is, én is kiálltunk, hogy itt a modell, tessék követni. Utána mi történt? A sikert nem kihasználta az ellenzék, hanem pont az ellenkezője történt, még az utolsó napokban, hetekben is összefogósdi bohóckodást csinált.
HVG: Nem lehet, hogy a miniszterelnök-jelölti projektjének ugyanaz volt a betegsége, amelyben a szocialista politikusok egy része a mai napig szenved? Hogy azt gondolják, hatékony ellenzéki politizálást MSZP-bázison, de legalábbis a hagyományos baloldal bázisán még ki lehet alakítani, holott az említett vásárhelyi modell azt jelenti, hogy a Jobbiktól a DK-ig mindenki visszahúzódik, és egy párton kívülit támogat, aki mellesleg ott és akkor éppen a Jobbikhoz állt a legközelebb.
B. L.: Tisztázzuk: a Jobbik kategorikusan elzárkózott az országos együttműködéstől, és sehol nem is léptette vissza a jelöltjét. Az én politikai célom az volt, hogy akkor van minimális esély, ha legalább a demokratikus ellenzéki pártok összeállnak. Onnantól a választók már tudnak érdemben mérlegelni. Szegeden 25 százalékot kapott az MSZP-lista, kétszer annyit, mint országosan, és további majd' kétszer ennyi szavazatot gyűjtöttek be a jelöltjeink. Megnéztük: az LMP-lista 15 százalék, a jelöltje 5, a Jobbik ugyanúgy 15 százalék, jelöltje ugyanúgy 5. Az utolsó, nagyon konkrét ajánlatom a visszalépésem előtti héten a közös, demokratikus listára vonatkozott, amit 48 óra alatt elutasított mindenki. Hétfőn visszaléptem, szerdán Molnár Gyula pártelnök és csapata már Canossa-járásban ment Gyurcsányhoz, és néhány héten belül odaadták a körzetek 40 százalékát a DK-nak.
HVG: De hát már az elején nem értettek önnel egyet abban, hogy Gyurcsányt ki lehet hagyni.
B. L.: Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy neki 500–600 ezer szavazata van, alig kapott 300 ezret. Negyven körzetet megkapott, miután azt mondta, új, fiatal szereplőket fog indítani. Aztán új szereplőként az az Eörsi Mátyás érkezett, akinek a fő üzenete az volt, hogy még soha nem járt Szentesen, de ha megválasztják, odaköltözik. Négy és fél százalékot kapott.
HVG: Akkor mi lehetett Gyurcsány célja?
B. L.: Egyetlen célja volt a választáson, hogy legyőzze az MSZP-t, ami nem jött be. De változatlanul az mozgatja, Orbán valódi kihívója legyen, a legerősebb ellenzéki szereplő.
HVG: És ön reálisnak tartja, hogy így alakuljon?
B. L.: Nem tartom reálisnak.
HVG: Szegeden ez a feszültség a két baloldali szervezet között nem lesz érezhető?
B. L.: Ezen túl vagyunk. Gyurcsány kialkudott tőlem 3 választókörzetet 2014-ben, 20-ból. 17-et megnyertük, a 3 DK-s jelölt is képviselő lett. 2016-ban mondvacsinált ügyek miatt elkezdték leszavazni az előterjesztéseimet és nem akarták megszavazni a költségvetést sem. Ennek az lett a következméyne, hogy a 3 tagú DK-s frakcióból kettő kilépett.
HVG: Karácsony Gergelyre dühös?
B. L.: Rossz kifejezés, hogy dühös lennék. Ha indulat volt bennem októberben, akkor azért, mert láttam, mi jön, és végül be is következett. Ezzel szemben akartam alternatívát mutatni. Karácsony Gergely félszívvel ált e mellett a politika mellett.
HVG: Nem elképzelhető, hogy ön csinál valamit alapvetően rosszul? Ellenzéki konfliktusokról beszélünk, meg parkolójegyekről, ehhez képest akadnak az ellenzékben, akik még a félelmetes propagandasajtót is ügyesebben kezelik. Két éve, amikor az ön által képviselt irányvonal alulmaradt az MSZP kongresszusán, riválisa a választmány elnöki tisztségéért kifejezetten baráti, udvarias kérdéseket kapott a kormánylaptól.
B. L.: Erről beszéltem: két lehetősége van egy ellenzéki politikusnak vagy bárkinek az országban...
HVG: Maradjunk az ellenzéki politikusnál...
B. L.: ...az egyik, hogy vagy tudomásul veszik, hogy mi a szerepük a NER-ben, mivel nem hisznek a győzelemben, tudomásul veszik, hogy őfelsége jól fizetett ellenzékének vagy a rendszer alvállalkozójának lenni elfogadható, avagy nem hódolnak be, viszont akkor szembe kell nézni a legaljasabb támadásokkal.
HVG: Ezek szerint Hiller István behódolt?
B. L.: Nem akarok személyeskedni ebben a dologban. Mindenki el tudja dönteni, hogy a rezsim hogyan tekint valakire, ki az, aki PR-riportokat kap a Magyar Időkben, és ki az, aki a címoldalon bűnözőként van feltüntetve.
HVG: Az nem elképzelhető, hogy nem hittek az ön stratégiájában, mondván, az is régi recept? Miközben a rendszer már teljesen más módszerekkel él, amelyekkel szemben ez a parlamenti alapú ellenzék tehetetlen, és nincs más, mint belátni ezt? Visszatérve Vásárhelyre. A helyi választáson még győzhetett egy ellenzéki, de az országgyűlésire – csak a városban – hirtelen háromezerrel nőtt a fideszes szavazatok száma.
B. L.: Természetesen léteznek országos hálózatok, van Kubatov-lista, Szegedre egy egész telefonos stábot telepítettek le Budapestről a választás napján. Ugyanakkor az is változás, ami a kistelepüléseken történt – a teljes nyilvánosság előtt. Közölték a többnyire független polgármesterekkel, hogy ha alacsony a részvétel, és nem hatalmas a Fidesz-győzelem, semmiféle fejlesztési pénzt nem kapnak. Így tehát a polgármesterek – ahogy más megyékben is – sorban tettek hűségesküt. Egy közeli falu mai napig fizetős MSZP-tag polgármestere például a választást megelőzően kiállt a Fidesz jelöltje mellett kampányolni.
HVG: Ha már itt tartunk, van egy másik, nem túl távoli falu, amelynek fejlődése és vezetőjének, az exjobbikos Toroczkai Lászlónak az országos politizálása között ezek szerint szintén összefüggést érzékel?
B. L.: El kell menni Ásotthalomra, és meg kell nézni. Öntötte oda a Fidesz a forrásokat, milliárdokat egy háromezer fős kistelepülésre. Amióta Toroczkai zászlót bontott, csak a Jobbikot szidja, de előtte a választáson – ahol az alpolgármestere indult – sem erőltette meg magát, hogy szavazatokat hódítsanak el a kormánytól.
HVG: Folyamatosan összefonódásokra utal, saját pártját illetően korábban politikai maffiáról beszélt, miért maradt párttag?
B. L.: Mert szociáldemokrata vagyok, és Szegeden nagyon jó csapat van, de semmilyen párttisztségem nincs, se helyi, se országos.
HVG: A választáson MSZP-színekben indul?
B. L.: Mi már 2002 óta nem egyedül indulunk, hanem több szervezettel közösen. A lehető legszélesebb szegedi összefogásra készülünk a jövő évi választásra is.
HVG: Határozottan az az érzésünk, hogy ön már nemigen hisz az MSZP-ben, ám ezt az önkormányzati választásokig nem fogja kimondani, utána viszont kész kenyértörésre vinni a dolgot. Rosszul érezzük?
B. L.: Nagyon szívesen még egyszer elmondom: cáfolhatatlan tény, hogy ha ebben a ciklusban ugyanaz történik ugyanazokkal a szereplőkkel, mint az előző kettőben, akkor a vége is ugyanaz lesz.
HONT ANDRÁS
hont.andras@hvg.hu
WINDISCH JUDIT
windisch.judit@hvg.hu
A fenti cikk a HVG 2018/47. lapszámban megjelent interjú bövített változata.
