Hogyan lesz Prohászka Feri sörgyári munkásból történelmi kalandfilmsorozat sztárja, törökverő nemzeti hős, a délibábos-cifraszűrös nemzeti illúziók megtestesítője? A megfejtéshez csak meg kell nézni a majdnem fél évszázada készült Gyula vitéz télen-nyáron című vígjátékot, ami remekbe szabottan figurázza ki a beszűkült perspektívájú giccses nacionalizmust és az azt lihegve kiszolgáló médiát. A fideszes kultúrharcosok ma bizonyára magyargyalázó provokációnak bélyegeznék az aktualitásából mit sem vesztett szatírát, ahogy élből ezt a minősítést előlegezték meg a még csak forgatókönyv formájában létező Hunyadi-filmnek is. Magyarország rovatunk cikke szerint

a hollywoodi gagyi helyett magyar szívű alkotásokat követelő kórusból tévedés lenne Andy Vajna gyors bukására következtetni,

de már a támadássorozat is utat nyithat a középszerű kurzusfilmeknek.

Hogy az Orbán-rezsimről egyszer majd történelmi szatíra, véres dráma vagy szimpla gengszterfilm készül, a felnövő generációk forgatókönyvíróin múlik, a színpadon azonban máris viszontláthattuk a Kárpát-medence géniuszát és európai populista társait – a vérfagyasztó élményről a Szellem rovat számol be. A bécsi Burgtheaterben síri csend és rémület fogadta az Orbán-beszédekből idézett, csatába hívó, győzelemre buzdító – németül még ijesztőbben csengő – szavakat, amelyek súlyát tovább növelte, hogy (színész)nők előadásában hangoztak el.

Persze tudjuk,

Orbán nőügyekkel nem foglalkozik, kivéve, ha a nő egyben anya, pláne sokgyerekes anya is.

Címlapsztorink a nemzeti konzultáció irányított kérdései és a mögöttük felsejlő intézkedések alapján arra a következtetésre jut, hogy a kormányzat továbbra is csupán a társadalmi reprodukció megtestesítőiként tekint a nőkre. Vagy ha annyira akarják, hát hadra fogható munkaerőként is, s megfelelő termékenység esetén a kettős szerepet hajlandó anyagilag támogatni. Aminek a hatékonysága viszont erősen kétséges.

Mindenesetre a kabinet világképe szerint a nőknek legkésőbb 40 éves korukra a szülőszobában, a konyhában és a munkahelyen is rutinosan helyt kell állniuk, ezzel szemben – legalábbis Németh Szilárd honvédelmi államtitkár szerint – csak 40 és 50 között válnak férfivá az ifjak. Egy majdani történelmi thriller főhősének szerepére felettébb alkalmas Németh ezzel indokolta, hogy a hadkötelezettség határát tíz évvel megemelik.

Az sem kecsegtet tehát sok jóval, ha az Orbán-kormány férfiügyekkel foglalkozik.

Az pedig még kevésbé, ha Kósa Lajos elkezdi megvédeni a magyar munkavállalók érdekeit – jelen esetben ez a hatnapos munkahét visszaállításával egyenértékű túlóráztatásra adott kormányzati áldást jelenti. Mindkét témáról a Magyarország rovatban olvashatnak, mint ahogy arról is, hogy a szép magyar vitézek, aranyos leventék romantikája mögött valóságos fenyegetésként jelennek meg az Orbán által a szomszédos országokkal gerjesztett konfliktusok s a Németh által is belengetett fegyverkezés.

Miközben pedig Orbán a kárpátaljai nemzetépítéshez elegendő erőről és annak használatáról szónokol, s blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz, keleti szomszédunkban valódi hadiállapotot vezettek be. Világ rovatunk cikke nemcsak az orosz–ukrán konfliktus lehetséges kimenetelét elemzi, hanem azt is felvillantja, hogy a kényszermunkától a kisajátításokon át a kijárási tilalomig milyen intézkedéseket jogosult bevezetni a rendkívüli állapot okán teljhatalmat kapó kabinet.

A szerző a HVG felelős szerkesztője