Hétfőn hoztuk nyilvánosságra azt a birtokunkba került, még titkos előterjesztést a Magyarságkutató Intézetről, amelyet Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter terjeszt a kormány elé. Ebben az új intézet főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor foglalta össze a „többletigényeiket”, amelyek finanszírozására 2021-től minden évben 1,77 milliárd forintot kérnek az állami kasszából, de két új múzeumot is létrehoznának több mint 4,5 milliárdból. Erre az Orbán-kormánynak még rá kell bólintania, az nem derült ki, hogy mikor kerül a kabinet elé a javaslatcsomag.

A kormány múlt ősszel döntött a Magyarságkutató Intézet felállításáról, amely január 1-ével el is startolt, viszont azóta keveset lehet tudni arról, mégis hogyan épül fel, és mit csinál a 101 fősre tervezett szervezet. Ennek csak egyik oka kezdetleges honlapjuk: bár az anyagban azt írják, hogy „minden eszközzel élve” tájékoztatnák a nyilvánosságot, még vloggereket is bevetnének, a saját oldalra csak nemrég került ki tartalom, ahogy a Facebook-oldalukon is csak júniusi megosztásokat találtunk.

A kormányzati aldomainen működő weblapon olyan idézeteket olvashatunk, mint hogy

Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak (Prohászka Ottokár)

Viszont fontos, közérdekű adatokat, így üvegzseb-információkat vagy a munkatársak, vezetők nevét nem. Sőt, a kapcsolat menüpontnál még egy telefonszámot sem adtak meg, aki el akarja érni a közpénzből működő intézetet, ezek szerint menjen el az I. kerületi Úri utca 54–56.-ba:

Úgynevezett kapcsolat

Az információhiány miatt különösen érdekes, ahogy a megszerzett előterjesztésben – a még több állami támogatás reményében erősen feltupírozott, dicsérő attitűddel – a munkájukról, és a mostanra kialakult szervezeti felépítésről is beszámolnak.

Ha öndicséretért jár pluszforrás, akkor sokat kapnak

Az Orbán-kormány elé vitt anyagot a hierarchia csúcsát jelentő főigazgatóság élén álló Horváth-Lugossy készítette, aki saját munkáját is minősítette. „A főigazgató komplex módon vezeti az intézetet” – olvashatjuk.

„A nagy létszámú, magas színvonalú kutatók tudományos irányítását pedig ketten végzik:

• a miniszter, Prof. Dr. Kásler Miklós, mint az intézet irányítója, „aki átlátja a magyar tudományos közéletet”, és „saját maga is tudományos ismertségnek és elismertségnek örvend”,
• valamint Dr. Vizi László PhD, a tudományos főigazgató-helyettes, „aki több mint 20 éves tudomány- és oktatásszervezői tapasztalattal rendelkező egyetemi tanár és a Kodolányi János Egyetem oktatásigazgatási rektor-helyettese”.

Ahogy a dokumentumban definiálják, a magyarság származásának interdiszciplináris – főleg régészeti, antropológiai, történelmi, nyelvi, filológiai, néprajzi, genetikai – kutatását 11 felállított kutatóközpont végzi, bár a honlapjukon csak 9-et sorolnak fel.

A kutatóközpontokat „tapasztalt professzorok és tudományos fokozatú fiatal kollégák” alkotják, köztük MTA akadémiai nagydoktorok, egyetemi tanárok is megtalálhatók „biztosítva a magas tudományos színvonalat”. Ezek az egységek „tudományos függetlenséggel” rendelkeznek, saját programokat visznek.

Poroszos iskola és friss tudás együtt

A kutatóikat is sorra veszik, pontosan idézzük a főigazgató megfogalmazását a magyarságkutatás kormányzati elitcsapatáról:

Az intézet működési modelljében „ötvözi a hagyományos poroszos iskola évtizedes tapasztalattal és tudással bíró professzorait – például Bakay Kornél, Hoppál Mihály, Raffay Ernő – és a modern világban jártas friss tudással, a mai technikai, informatikai eszközöket jól, gyorsan és anyanyelvi szinten használó fiatalabb kutatókat, például Neparáczki Endre, Kiss P. Attila, Makoldi Miklós, Szabados György”.

A felsoroltak közt van, akinek alkalmazásáról már röppent fel hír, így Hoppál Mihály Széchenyi-díjas etnológus, folklorista, aki ugyanakkor nem volt hajlandó megerősíteni a Válasz Online információját a pozíciójáról.

Hoppál Mihály

MTI / Illyés Tibor

A munkát „tudós tanácsadók” is segítik, mert „óriási erőt és lendületet” adnak, róluk is beszámolnak a javaslatban. Mivel nem derül ki, hogy a közreműködésükért kapnak-e közpénzből juttatást, illetve ez az esetükben is közérdekű információnak tekinthető-e, a nevüket nem közöljük.

„Állami médiumoknak” előkészített kommunikáció

A „kutatóintézeti struktúra” mellett van az intézet „szervezeti-jogi-gazdasági-informatikai” része, mindegyiket az átgondolt és operatív működés jellemzi – bizonygatják az anyagban.

Utóbbiba tartozhat a „kommunikációs csapat”, amelynek feladata az eredmények publikálása, a társadalom tájékoztatása. Ehhez fel kell dolgozniuk a „tudományos tartalmakat önálló közlésre online, videó, nyomtatott formában, vagy további állami médiumok részére előkészítve” – írják. Káslerék kifejezetten erre, a tájékoztatási és kommunikációs feladatokból adódó „többletigényre” 270 millió forintot kérnek a kormánytól.

Hiányolják az ógörög képzést, akkreditált oktatási hely lennének

Az intézeten belül működik egy oktatás-pályázati igazgatóság is, amely kidolgozza az akkreditációhoz szükséges oktatási terveket. A magyarságkutató ugyanis akkreditált oktatási tevékenységbe is kezdene „önállóan és egyetemekkel együttműködve”.

Ezt meg is indokolja: „lesújtó” az, hogy évente csak 3-4 latintanárt képeznek, az ógörög képzés pedig lényegében megszűnt, mert így „nem lesznek olyan személyek, akik egyáltalán képesek elolvasni a magyarokra vonatkozó történelmi forrásokat, legyen az Bizáncban, Grúziában, vagy épp a Vatikánban”. Sőt, az írásos emlékek előtti kulturális motívumok ismerete is kritikus – sajnálkoznak, hozzátéve, hogy gyakran „lenézik” ezeket az írásbeliséget megelőző, vagy azzal párhuzamosan motívumokkal megörökített emlékeket.

A tudományos, illetve oktatási céljaik hangsúlyosan megjelennek az előterjesztésben, mint írják, bár „működési területük és céljaik egyediek”, a hazai és nemzetközi kutatás és képzés versenyképes tagja szeretnének lenni. Ez „megkívánja a minőségi módszerek alkalmazását”, aminek egyik nemzetközileg elfogadott vizsgálati eszköze az intézményi és program akkreditáció” – állapítják meg. Ezért a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) eljárásaival tervezik hitelesíteni, akkreditálni az intézetet, illetve programjaikat.

Egy nemzetközi hálózatrendszert is létrehoznának „hazai és külföldi tudományos műhelyekkel”, vendégkutatókat fogadnának és vendégtanári rendszert is működtetnének.

Saját szakfolyóiratot terjeszteni a világ elitegyetemein

Ehhez szerintük elengedhetetlen egy „legmagasabb szintű angol-magyar nyelvű szakfolyóirat” elindítása, ami legalább évente egy alkalommal jelenne meg. „Stratégiai feladat ennek a szakfolyóiratnak a terjesztése a világ meghatározó egyetemei, kutatóintézetei, könyvtárai számára” – szögezik le. Ezen túlmenően publikációkat, szakkönyveket, folyóiratokat és más kiadványokat is megjelentetnének, illetve anyagilag támogatnának, és egy referencia-könyvtárat is szeretnének.

Az előterjesztésnek része egy már megszövegezett kormányhatározat, ami – ha erre az Orbán-kormány rábólint – további intézkedéseket vezetne be „a magyar önazonosság erősítésével” összefüggésben. Az anyagból ezeknek a részletei nem derülnek ki, csak az elnevezésekből következtethetünk:

• az emberi erőforrások minisztere gondoskodna „a monumentális Attila emlékmű megvalósításával” kapcsolatos feladatokról,
• a magyarságkutató bevonásával egy újabb előterjesztést készítenének a Hagyományőrző, Oktatási és Sport Központ létrehozásáról, annak forrásigényéről
• a magyarságkutató tudományos együttműködésével ROAD Nemzetközi Régi-Új Folk Fesztivál megrendezése.

„Méltó és impozáns épület” is kellene

Cikksorozatunk első részében felsoroltuk, milyen nagyobb kiadásokra kérnek további forrásokat az intézet részére, ezek közül Káslerék számára az egyik nagyobb tételt a 2020-ban az ingatlanjaik felújítására szánt 590 millió forint jelentené.

Meg is indokolják: „a kormány nemzeti identitást erősítő szándékának” kell megfelelniük munkájukkal, ráadásul az intézetben „nagy létszámú külföldi vendég, így nagykövetek, vendégprofesszorok, nemzetközi kutatócsoportok fordulnak meg”. Ezért úgy tervezték, hogy egy „méltó és impozáns épületben” fog működni az intézet – emlegetik fel az anyagban.

Végül ilyen ingatlan hiányában több helyszínen működnek: a főigazgatóság az Úri utca 54–56. szám alatt látott munkához, míg a többiek a belvárosi Nádor utca 36. illetve később az Alkotmány utca 25. szám alatt dolgoznak. Azonban ezeknek az épületeknek a műszaki állapotát még hozzá kell igazítani a „nemzetközi szintű” Magyarságkutató Intézethez, így szükség van többek közt a gépészet, burkolatok, nyílászárók felújítására, a klimatizálás kiépítésére.

Arról is beszámolnak, hogy az informatikai hálózatot májusra építették ki, de más, például genetikai eszközöket pályázati úton és saját költségvetésből még próbálnak beszerezni, ami „nagymértékben” függ a nekik juttatott pénztől – utalnak a remélt pluszpénzre.

Tudásközpont, utánpótlásképzés, egyetemi együttműködés

A részletes, helyenként dagályosan megfogalmazott dokumentumban további terveiket is sorra veszik:

Létrehoznának egy a nyilvánosság számára hozzáférhető „tudásközpontot”, amely nemcsak a saját kutatási eredményeiket tartalmazná, hanem a tőlük független, hazai és nemzetközi tudásanyagot is.

A „Kárpát-medencei magyarság eredetére fókuszáló” oktatási- és kutatási programokat indítanának és támogatnának, és utánpótlás-képzést is terveznek, hozzá tartozó ösztöndíjprogrammal. Ugyanis célul tűzték ki, hogy „hozzájáruljanak egy olyan új tudományos generáció kialakulásához, amely korszerű, saját tudományos narratívát fogalmaz meg”.

Azt is tervezik, hogy együttműködési programokat dolgoznak ki az „érintett intézményekkel”, az archaeogenetika területén már van létező együttműködés például a Szegedi Tudományegyetemmel, a Magyar Természettudományi Múzeummal.

Külön is említik az együttműködést a Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézettel, amelynek szintén állami támogatással megépült központját úgy adta át nemrég Orbán Viktor, hogy közben az iszlámmal riogatott.

Kettős irányú pályázati rendszert is működtetnének: egyrészt önállóan is kiírnának a céljaikhoz illő pályázatokat a kormány által biztosított forrásokból, ezeknek kiírási rendszerén és finanszírozásán már dolgoznak az Emmivel. Másrészt maguk is próbálnának hazai és nemzetközi forrásokat szerezni a kutatásaikhoz, hangsúlyos szerepet szánva a 2014–2020-as időszakban az EU-tól még lehívható forrásoknak, illetve más, közvetlen támogatású uniós forrásoknak.