Napok óta hangoztatja a közmédia, hogy a Fidesz összességében is jóval több szavazatot kapott, mint az ellenzék. Ez számokban azt jelenti, hogy míg a kormánypártokra több mint 1 millió 800 ezer választópolgár, addig az ellenzéki pártokra 1 millió 360 ezer ember adta le a voksát. Közben a kormányközeli elemzőintézet, a Nézőpont honlapján olyan hírek vannak még a választást megelőző napokból, amelyek szerint „Tarlós győzelme nem kétséges” és „elfordulnak a baloldaliak Karácsonytól”.

Az eredmény ismert. Budapest főpolgármestere Karácsony Gergely lett, a fővárosi kerületek többségében is az ellenzék győzött, valamint 23 megyei jogú városból megszereztek 10-et, öt éve ez a szám három volt. (Igaz, a 19 megyei közgyűlést öt éve, most is elvitte a Fidesz, de ez az a testület, aminek jelenleg szinte semmilyen hatásköre nincs, és döntően a kisebb településeken élők szavazatát konvertálja mandátummá.)

A Fidesz 13 év, a 2006-os választások után először veszített jelentős pozíciókat és döntő befolyást. Kialakult egy új politikai rend, aminek a nevét még nem tudjuk, csak azt, hogy már nem centrális erőtér, valami olyasmi, mint a centrálist megelőző duális erőtér, csak a baloldalon most nem egy tömb áll, hanem egy összeállt heterogén társaság, amelyben a Jobbik is ott van.

A Fidesz-bukás egyik oka a Kubatov-lista és a részvétel (országosan ez nagyon magas, 48,58-os volt). A kormánypártok szavazótáboráról az általános elfogadott nézet, hogy egy masszív, nagyjából kétmilliós tömeg, akiket kis túlzással név szerint ismernek (ez a Kubatov-lista), nekik kampányolnak, őket viszik szinte kézen fogva szavazni. Ha megnézzük a fővárosi Tarlós-kampányt, akkor az a Fidelitas Karácsonyt provokáló akcióit leszámítva tényleg észrevehetetlen volt, a kormánypártok csak a saját szavazóikat mozgatták, a cél egyértelmű volt: alacsony részvétel mellett minden fideszes menjen el, miközben a kormányváltást akarók, de saját párttal nem rendelkezők maradjanak otthon.

A Kubatov-lista és az adatbázisok az eddigi választásokon ugyanis elegendők voltak a kényelmes győzelmekhez, de most bebizonyosodott, hogy a névsor hatása véges, annak frissítése, illetve bővítése pedig nem történt meg az utóbbi években, ráadásul a gyors hangulatváltásokat hozó közösségi háló hatásával nem tudja felvenni a versenyt. Sőt, ahogy a Népszava írja, sokan dühösek a vidéki fideszesek közül a pártközpontra. „Az eddig bevált, bevett sémák szerint dolgoztunk, de a korábbiakhoz képest feleannyi aktivistával, ugyanis sokan elszivárogtak az elmúlt években” – mondta egy kormánypárti forrása a lapnak. Vagyis a Fidesz rutinból akarta megoldani a választást, de ahogy a lapnak is mondta beszélgetőpartnere, a kampányban is látszott, sokkal jobban érdeklődnek az emberek a választás iránt, mint korábban.

Azért is bukhatott a Fidesz, mert a Kubatov-lista nem akar, nem is tudna azokra célozni, akik nem tűzön-vízen mennek a Fidesszel. Ahogy a Nolimpia után mondta Török Gábor lapunknak, Orbán Viktor és környezete akkor vak volt az ellenzéki térfél olimpiaellenes aktivitására; ahogy most is vakok voltak, senki nem látta előre (főleg a 2018-as részvétel után, amikor ugyan magas volt, de az a Fidesznek kedvezett), hogy a nem fideszesek mennyien mennek el, illetve mennyi olyan fideszes lesz, akit otthon tart a Borkai-botrány. Szintén láthatatlanok maradtak a Fidesz és kutatói előtt a rejtőzködő szavazók, azok, akik elmennek ugyan szavazni, de pártpreferenciájukat titkolják.

A bukás másik oka a Nézőpont és a Századvég kampány során közölt számai lehetnek. Volt olyan pillanat, amikor a kormányközeli elemzőintézetek egyike, a Nézőpont 18 százalékpontos előnyt mért a később legyőzött Tarlós Istvánnak. Az olló szűkült, és bár az utolsó mérés idején már „csak” 6 pont volt Karácsony hátránya, az erre figyelő és ezt feltétel nélkül elfogadó Fidesz-közönség mégis azt érezhette, hiába kopogtat vagy hívja telefonon az őt szavazásra rábíró, Kubatov-listát szorongató Fidesz-aktivista, ennek a választásnak nincs tétje, Tarlós nyeregben van. Közben a Századvég oldalán arról szóltak (és szólnak most is) a hírek, hogy „a baloldali szavazók is Tarlós győzelmét várják – Karácsony esélytelen”.

A választási hajrában egy rendezvényen már óva intették Tarlóst, hiába vezet, a Fidesz szavazói elkényelmesedtek, de akkor már nem volt idő korrekcióra, nem lehetett felrázni a szavazókat.

Az akolmeleg hangulat megteremtése országos célja volt a Fidesznek, de a közhangulat nagyon nem találkozott a tervezőasztalon elképzelt és megvalósítani szándékolt Fidesz-világgal. A választás napján, az utolsó órákban a Fidesz úgy próbált szavazásra buzdítani, hogy „a kommunisták mind szavaznak – legyünk ott mi is”, amivel szintén nem tudták mozgósítani a bizonytalanokat.

A centrális erőtér vége új politikát követel a Fidesztől is, az eddigi technikák szavatossági ideje lejárt. G. Fodor Gábor egyszer politikai terméknek nevezte a polgár kifejezést. Ez az a szó, ami 2010-ben újra kormánypártot csinált a Fideszből. A „polgár”-t felváltotta a „Soros”, több választási győzelmet köszönhetnek ennek. De a Kubatov-lista és az altató jellegű kutatások, a sorosozás és a menekültekkel való riogatás helyett várható, hogy megint előáll valami újjal a Fidesz.

A fent leírtak nem csak a fővárosra vagy a nagyvárosokra jellemzők. A G7 összesítése szerint ugyan mindig a Fidesz ellenőrzi a vidéki városok lakosságának többségét, de rengeteg területet és embert vesztett. Tízezer főnél nagyobb vidéki városokban négymillió ember él Magyarországon, összesen 136 ekkora településen. 2010-ben és 2014-ben a Fidesz tarolt ezekben a városokban, a legutóbbi választás után a lakosság 75 százalékát vezette fideszes polgármester, most viszont 700 ezer olyan ember van, akiknek már nem fideszes a polgármestere. 2,93 millióról 2,2 millióra csökkent a kormánypárti irányítású vidéki városok lakossága.

Abban a kormányoldalon és az ellenzéki térfélen is egyetértenek, a 2022-es választási felkészülés már október 14-én, a helyhatósági választás másnapján elkezdődött. Az biztos, hogy merőben új kampányfogások és -technikák várnak ránk.