Első fokon, nem jogerősen elítéltek egy ózdi „rabszolgatartót”. Az ügy sértettje 2008-ban költözött az ózdi vádlotthoz és családjához. Abban állapodtak meg, hogy elvégzi a ház körüli munkákat, gondozza az állatokat és fát vág, ezért cserébe lakhatást, napi háromszori étkezést és fizetséget kap.
A vádlott csaknem két éven keresztül be is tartotta a megállapodást, aztán egyre rosszabbul kezdett bánni a sértettel. Többször megütötte, elvette a szociális segélyét, majd a közmunkából származó jövedelmét, később pedig arra kényszerítette, hogy hagyja ott a munkahelyét.
A bántalmazások rendszeressé váltak, ezért a sértett többször próbálta otthagyni a férfit, de az mindig utánament, visszavitte és megverte. Előfordult, hogy ásóval sújtott a fejére. A védekező sértett jobb keze eltört, orvosi segítség hiányában a csontja deformálódva forrt össze.
Tavaly februárban a vádlott acélbetétes bakancsával – mert szerinte kevés fát hozott az erdőből – úgy megrúgta a férfi fejét, hogy kitört az egyik foga. A sértett ezután valóban ki tudott szabadulni a rabságból.
Az Ózdi Járásbíróság a vádlottat a sértett sanyargatásával elkövetett kényszermunka, maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés és könnyű testi sértés miatt ítélte el. Enyhítő körülményként vette figyelembe a férfi büntetlen előéletét, súlyosítóként pedig azt, hogy a környéken egyre gyakrabban élnek vissza a kiszolgáltatottak helyzetével.
Az elsőfokú ítélet nem jogerős, mert bár az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett ellene.
