2014. november 29-én jelent meg a HVG hetilapban Sághy Erna riportja, amelyben egyebek közt azt írta, hogy „nehéz sorsú anyáktól veszik el újszülöttjeiket mondvacsinált indokokra hivatkozva. … A Tiszaújváros melletti Kesznyéten roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert javaslatára és a Tiszaújvárosi Járási Gyámhivatal határozata értelmében több esetben nem vihette haza a kismama a babát a kórházból.”

A cikk íróját és a TASZ szakértőjét az érintett védőnő perelte be, aki szerint a cikk állításai nem igazak, őt pedig senki nem kérdezte meg. Sértőnek, rágalmazónak tartotta a cikket. A szerző ezzel szemben arra hivatkozott, hogy
a cikk értékítéletet tartalmazott, egy rendszerszintű problémára világított rá, és célja nem a sértett becsmérlése volt. A szakértő pedig kijelentette: sok anyától hallotta mindazt, amit az újságírónak elmondott.

A bíróságok három szinten is úgy ítélték meg, hogy nem alkotmányosan védett véleményt, hanem tényállítást tartalmazott a cikk. Ezeket a tényeket a bírák több tanúvallomás alapján valótlannak tekintették – például azt, hogy a védőnőt megverték volna –, és hangsúlyozták, hogy ezek súlyosan sértették a védőnő társadalmi megbecsülését. Emellett az egyik ítélet arra is felhívta a figyelmet, hogy a védőnőnek törvényes kötelessége jelezni a gyermeket veszélyeztető cselekményeket és helyzeteket, de ez nem jelenti automatikusan a gyermek elvételét.

Ezután fordult Sághy Erna és a TASZ-os Simon Mihály az Alkotmánybírósághoz, hangsúlyozva, hogy a védőnő közfeladatot ellátó személynek minősül, így az ő tevékenységével összefüggésben tett kijelentések jóval szélesebb alkotmányjogi védelmet élveznek. A bíróság nem mérlegelte kellően, hogy egy ember jóhírnevének védelme miért lenne ennyivel erősebb egy újságíró véleménynyilvánítási szabadságánál.

Az Ab a bíróságokkal értett egyet, és elutasította a panaszt. Kimondta: a cikkírónak nemcsak alkotmányosan védett joga volt ahhoz, hogy a témáról cikket írjon, hanem kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződött ahhoz is, hogy azt a nagy nyilvánosság előtt megjelentesse. Az is igaz, hogy egy közfeladatot ellátó személynek (mint a védőnő) a tevékenységével szemben megfogalmazott kritikát, értékítéletet tűrnie kell, még akkor is, ha az élesebb, túlzó hangvételű. Ez azonban csak az értékítéletet tartalmazó véleményekkel szemben és a valósnak bizonyuló tényállításokkal szemben áll fenn. A cikk állításai viszont az Ab szerint be nem bizonyosodott tényekről szóltak, ezért a szerző és a szakértő elítélése nem ütközött az Alaptörvénybe.