A rendelkezésre álló adatok szerint Magyarország második fővárosában, Felcsúton legkevesebb 665 napig kellene járnia a kisvasútnak, hogy elérje azt a látogatószámot, amennyit a budapesti ellenzék előválasztása öt nap után fel tudott mutatni. A Puskás Akadémia pedig legalább három és fél évig játszhatná meccseit a labdarúgó-bajnokságban, mire házigazdaként annyi drukkert összeszed, mint amennyit Kálmán Olga, Karácsony Gergely és Kerpel-Fronius Gábor 2019 júniusában. Mi mégsem foglalkozunk ebben a lapszámban a fővárosi ellenzék vetélkedésével, mivel az eredményhirdetésre annak kinyomtatása után került sor. Sok szerkesztőség az ilyen malőrt inkább elhallgatja, szerintünk azonban mindenkinek érdeke, hogy többé ne nézzük egymást gyereknek.

Igen, egy nyomtatott lapnak vannak határai, ott van rögtön a lapzárta. És ha már itt tartunk, ne nézzen minket sem gyereknek senki. A magyar kormány viszont milliárdokat költ olyan tájékoztatókra, konzultációkra és kampányokra, amelyek egy általános iskolás diákkal szemben is megalázóan ostobák. A családokra hivatkozva a kormány például újabb forrásokat csoportosít át a leggazdagabb réteg lekenyerezésére.

Csak oda nem jut forrás, ahol azt nem lakásra, hanem valóban kenyérre költenék,

derül ki Fókuszban rovatunk elemzéséből. Hogy mennyire szakadt el a kommunikáció a valóságtól, azt annak az elképzelt gyerektelen párnak az esete is mutatja, amelyik felveszi a babaváró hitelt, és a pénzt a most kibocsátott szuperkötvénybe helyezi, majd családalapítás nélkül is profittal száll ki az üzletből. A plakáton szépül és gyarapodik az ország, valójában közös erőfeszítésünk eredményét kevesek kiváltságára váltja a kormány.

Gyereknek nézik az embert a Magyarország rovatunkban bemutatott kultúrkampf frontharcosai is, akik azt hiszik, központból diktált előadásokkal és tananyaggal lehet ideológiailag elkötelezett szavazópolgárokat nevelni a NER örök dicsőségére. És arra sem emlékeznek, hogyan jártak az előző rendszer kultúrával és oktatással játszó hivatalnokai, akik a magyarságot az orosz nyelv kötelező bemagolásával akarták a proletárdiktatúrának megnyerni. Őket a Szellem rovat cikke emlékezteti, mi maradt meg a központból erőltetett jellemformálásból. Tanulni azonban ebből sem fognak, hanem ismétlik tovább elődeik hibáit, ahogy azt Závada Pál tárja fel legújabb regényében, és magyarázta el a HVG-nek adott interjúban.

Sokkal mélyebbek a bizonytalanságaink, a szorongásaink, az egzisztenciális félelmeink, mint a demokratikus értékrendünk

– mondja a regényíró. És hogyan is lenne ez másként, ha egyes vidéki településeken a felnőtt betegeket is gyerekorvos látja el a szakemberhiány miatt, ahogy az a Gazdaság rovatban olvasható. Vagy épp az esélyegyenlőséget ígérő széles sávú internet sok esetben épp oda nem jut el, ahol a legnagyobb arányban élnek hátrányos helyzetű embertársaink, mint azt a Tech rovatunk írja. Vagy az innovációban szakadunk le Európától – már ha nem a korrupció és a klienspolitika álcázását kell éppen forradalmasítani. A családra hivatkozik a hatalom, de valódi erőfeszítéseket csak akkor tesz a rokonokért, ha a sajátjairól van szó. Amikor például a Matolcsy-klán cégeit kell kimenekíteni a korábban sajátnak gondolt bankból. Az eset részleteit a Gazdaság rovat tárja fel.

Persze, ha lehetne kérni, még a gyereket se nézzük többé gyereknek. Legalábbis ne az eredeti, becsmérlő jelentésében. Elvégre csak bennük bízhatunk.

A szerző a HVG vezető szerkesztője.