A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hogy válhatsz egy csapásra tíz- vagy akár százmilliárdossá? Hogyan lehetsz biztos állami megrendelésekkel megsegített cégek meghatározó tulajdonosa? – Ha hivatalosan elismernék a létezését, így reklámozhatnák a NER strómanképzőjét. Ne hibáztassa magát az olvasó, ha még nem hallotta e heti címlapsztorink főhősének nevét! Hogy kicsoda Varga Károly? Hogy nem ismerik? Nem csoda, hisz
ő és a hozzá hasonló strómanok/háttéremberek/söprögetők bámulatosan tudják változtatni az alakjukat.
Varga is több céget megjárt, mire a NER egyik legbefolyásosabb embere lett az eddig Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Szíjj László nevével fémjelzett építőipari ágazatban. Napokon belül a volt Simicska-érdekeltség, a hányatott sorsú Közgép tulajdonosa lesz, ha a Gazdasági Versenyhivatal is úgy akarja. S miért ne akarná, ha ez Orbán Viktor – akarom mondani, a nemzetgazdaság – érdeke? Varga is egyike Orbán különböző üzleti énjeinek, akik jó időben jó helyen voltak, s mivel bizonyították, hogy kicsiben hűek tudtak lenni, nagy cégeket is rájuk lehet bízni.
A rendszer kitalálója – aki a strómanjain és a családtagjain keresztül az egyik legfőbb haszonélvezője is – maga a kikezdhetetlen vezér, még ha, mint állítja, cégügyekkel nem is foglalkozik. Mint Gazdaság rovatunk cikkéből kiderül,
most épp a miniszterelnök édesapjánál csöngethet a kassza.
Orbán Győző, aki korábban maga ismerte el, hogy „fia barátai” segítették bányacége megszerzésében, újabban a Budapest–Belgrád vasútvonal korszerűsítéséből húzhat hasznot mint a MÁV kőbeszállítója. A bibliai igazságot, hogy „akinek van, annak adatik”, a szuper-államkötvényes konstrukció is erősíti. A papírból bevásárló gazdag ügyfelek – ezeket fedezetül használva – akár 2 százalék alatti thm mellett is hozzájuthatnak olyan hitelhez, amelyből aztán újabb százmilliókért kockázatmentesen vásárolhatnak az extrahozamot garantáló értékpapírból – derül ki a Nagy melléfogás című cikkünkből. A piactorzító intézkedés árát – tévedés ne essék – a mezei állampolgárok fizetik meg.
Vannak persze, akik még tapsolnak is az efféle, a „nemzeti tőkések” megerősítésére hivatkozó politikának: hétvégi római vakációján Orbánt messiásként üdvözölték az olasz Fratelli D' Italia tagjai. Olyan pártról van szó, amelynek a gyökerei – mint Világ rovatunk cikkéből kiderül – az átalakulások, szétválások és a cukisodás ellenére is egyértelműen az olasz fasizmusig nyúlnak vissza. Minden bizonnyal az Európai Néppárt bölcseihez is eljut a hír, hogy a magyar kormányfő öndefiníciója szerint ő már e talján tömörüléstől is jobbra áll. (A Fidesz és a Néppárt viszonyáról Magyarország rovatunkban olvashatnak.)
Hogy milyen rombolásra képes két totalitárius rendszer, azt a jövő évi Oscarra nevezett, Akik maradtak című magyar film érzékletesen bemutatja. Rendezőjével, Tóth Barnabással Szellem rovatunkban olvashatnak interjút. Ő már a következő, terápiának szánt filmje tervét is megosztotta a HVG-vel. Mindenesetre, ha
a közéleti történések valakiben traumát okoznak, semmiképp se a közösségi médiában keressen gyógyírt.
Tech-tudomány rovatunkból kiderül, hogy míg a társas viszonyban az emberek inkább igyekeznek távol kerülni a feszültség forrásától, a világhálón épp az ellenkezőjét tesszük, ahelyett hogy megpróbálnánk valami mással foglalkozni. Például kertészkedéssel. Arra már Megyeri Szabolcs, Zugló főkertésze, blogger adja meg a választ a Portré rovatban, mi az oka, hogy a politikusok a fák helyett inkább betonban – épületben, térkőben – gondolkoznak.
A szerző a HVG vezető szerkesztője.
