Az Alkotmánybíróság elutasította két szegedi fiatalember panaszát, akiket azért ítélt el a bíróság, mert 2015-ben a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról” menekültellenes óriásplakátokjaira ráfestették, hogy „Szégyen”. Rongálás címén kerültek bíróság elé, mert az állítólagos károkozás olyan értékhatárt ért el, amely már bűncselekménynek minősül.

Kékesi Márkot és Szalai Balázst első fokon elítélték, majd ezt a másodfokú bíróság is megerősítette – bár a legenyhébb formában, megrovásként –, annak ellenére, hogy közben a vádat első fokon még képviselő megyei főügyészség is felmentést javasolt. Kárigényt senki nem jelentett be, a plakátokat kihelyező cég sem. Nem változtatott a döntésen a Kúria sem, pedig akkor már a Legfőbb Ügyészség is kijelentette, hogy „a közéleti tartalmat hordozó plakátok olyan formában történő megváltoztatása, amely a plakáton lévő üzenettel ellentétes véleményt jelenít meg, illetve a tartalom megjelenítését gátolja, nem veszélyes a társadalomra”. A Kúria álláspontja szerint a rongálás tény, és” a véleménynyilvánítás bűncselekmény megvalósításával nem gyakorolható”.

Ezután fordultak az érintettek az Alkotmánybírósághoz, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy nem követtek el bűncselekményt. A testület megállapította: az Alaptörvény a véleménynyilvánítás szabadságát, azaz valamilyen gondolat megfogalmazását és másokkal való megosztását megjelenési formájára tekintet nélkül védi. „Egy plakátra az üzenet felírása, illetve egy eredetileg azon lévő felirat lefestése a társadalom számára érzékelhető és értékelhető információs tartalommal bír”, így ezzel alapjogot gyakoroltak az érintettek. Ugyanakkor a kormánynak is vannak jogai: „az általa helyesnek tartott véleményeket mindenki – az állam is – támogathatja”. Vagyis a panaszosok „e plakát lefestésekor a véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolták ugyan, de e szabadságuk szükséges korlátja a tulajdonhoz való jog intézményvédelmi oldala, arra tekintettel, hogy a Kormánynak is jogos érdeke fűződik hirdetményének integritásához, azaz ahhoz, hogy az általa preferált vélemény látszódjon, és az adott bérbe vett helyen csak az látszódjon.”

Ezeket az ellentmondó szempontokat vizsgálták az eljáró bíróságok. Az Ab ilyenkor mindig hangsúlyozza: nem feladata azt megítélni, hogy a rendes bíróságok e vizsgálat alapján helyes következtetésre jutottak-e, hanem kizárólag azzal foglalkozik, hogy ennek során alkotmányos jog sérült-e., A testület többsége szerint nem.

Egyedül Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró írta le különvéleményként: „e plakátok puszta tulajdoni tárgyként való kezelése, valamint ezzel szemben a plakátokra ráfestett állampolgári ’válasz’ rongálásnak minősítése elfedi azt a tényt, hogy ebben az esetben nem feltétlenül öncélú károkozásról van szó, hanem egyfajta közéleti vitáról és annak során tett politikai véleménynyilvánításról. Ezért a jelen ügyben aránytalannak tartom a büntetőjogi felelősség megállapítását.”