Tetszett a cikk?

Ez a HVG hetilap ajánlója.

„Nem a keresztények és a muszlimok, vagy az osztrákok és a bevándorlók között zajlik a küzdelem, hanem a civilizáció és a barbárság között” – jelentette ki Sebastian Kurz osztrák kancellár, miután kiderült, hogy a bécsi terrorcselekmények elkövetője helyi születésű férfi, akinek a származása éppen abba az európai országba – Észak-Makedóniába – vezethető vissza, ahonnan korábban nem más, mint Orbán Viktor fogadott be egy menekültet, bizonyos Nikola Gruevszki exkormányfőt.

Mint Világ rovatunkban olvasható, a bécsi merénylő az iszlám elvakult követője volt, ám bigott fundamentalisták más vallásokban is bőven akadnak. Varsóban történetesen keresztény fundamentalista kormányzó politikusok és általuk pozícióba ültetett alkotmánybírók akarják móresre tanítani a társadalmat, igaz, ők nem felnőtt embereket pusztítanak el és csonkolnak meg, hanem eleve halálra vagy szenvedésre ítélt gyermekek megszületését erőszakolnák ki. A lengyelek felháborodása akkora – derül ki a lengyelországi abortuszvitáról szóló cikkünkből –, hogy meglehet, előbb-utóbb az ötletgazda Kaczynski pártelnök is kénytelen lesz magyar kollégája vendégszeretetét igényelni Gruevszki budapesti albérlőjeként.

A helyzet idehaza annyiban még „istenes” – a miniszterelnöknek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos szófordulatát idézve –, hogy a magyar kormány nem annyira vallási ideológiában utazik: a Fidesz istene ugyanis a pénz. Illetve hát, az isten pénze sem elég neki. Itt nemcsak azokra a mindennapos ügyletekre gondolhatunk, amelyekben Fidesz-közeli figurák jutnak rutinszerűen az uniós, illetve a magyar költségvetésből milliárdokhoz – két friss esetet mutat be a legújabb termésből Gazdaság rovatunk: a trieszti kereskedőház történetét, valamint a naperőműtenderek sötét világát –, hanem olyan megoldásokra is, amelyek politikailag korrekt jellemzése az, hogy „innovatív”, a politikailag inkorrekt viszont az, hogy „gátlástalan”.

A fiatalabb nemzedékek talán nem is találkoztak még a spontán privatizáció fogalmával, aminek pápája anno az azóta jegybankelnökké avanzsált Matolcsy György volt: a rendszerváltás hajnalán szemfüles fürkészek és portyázók bonyolult jogi és értékpapírügyletek révén céghálókba szervezték át a nagy állami vállalatokat, s a kívülállók számára jó ideig nem is volt világos, vajon e vállalatok valójában még állami vagy már magáncégek (aztán kiderült: a vagyon magán, az adósság állami lett). Fókuszban rovatunk összeállítása elemzi, ahogy az Orbán-kormány most ezt a „szabadulóművész-mutatványt” ismétli meg az állam nagy kulturális és oktatási intézményeivel, Közérdekű Vagyonkezelő Alapítványokba szervezve át az egyetemeket úgy, hogy azok „államiak”, ha a Fidesz éppen úgy akarja (például amikor politikai janicsárokat kell kinevezni), de „magánintézményekké” válnak, amikor éppen az az előnyös (például egy esetleges kormányváltáskor elviszik a kapott vagyont).

„Konzervatív Kánaán van” – kommentálja jólesően a Magyarország rovat cikkében Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója azt az adományozási zuhatagot, amely költségvetési támogatások és ingatlanátruházások formájában érkezik mostanában a Fidesz kultúrharcosaihoz. Kánaánnak Kánaán, de hogy konzervatív lenne, az már véleményes: a magukat konzervatívnak tituláló hazai ideológiai dzsihádisták jakobinus dühvel marcangolnak szét minden liberális hagyományt, miközben – olvasható ki a Hadházy Ákossal készült interjúból – a súlyos hibákat vétő ballib parlamenti ellenzék enerváltan szemléli a fejleményeket. „Zsidózó, cigányozó svindlerekkel nem megy” – utal a legutóbbi szerencsi fiaskóra az erősen frusztrált független honatya. Nehéz nem érteni az üzenetet: nem elég ellenzékinek látszani, annak is kell lenni.

KOCSIS GYÖRGYI

szerkesztő

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!