"Senkinek sem volt olyan hatása a világ futballjára, mint a magyaroknak"
Jonathan Wilsont, a Blizzard újságíróját nem csupán az új generációs futballszakírók legjobbjai között szokás emlegetni, de ő egyben azok közé is tartozik, akik a pályán látottakat és a sport történelmét is közelebb tudják hozni a nézőhöz. Az angol szakember újra könyvet írt, ezúttal a magyar fociról. Ebből a többi között kiderül az is, hogy az Aranycsapat csak az egyik nagy dolog, amivel Magyarország átírta a sporttörténelmet. Interjú.
hvg.hu: Először is, mivel Magyarországon a futball erősen politikai ügy lett, és sokan már azt sem hiszik el, hogy tényleg nagy dolog a magyar futball, meg kell kérdeznem: kapott bármiféle anyagi támogatást vagy megrendelést könyvéhez a magyar kormánytól, esetleg a Puskás Intézettől?
Jonathan Wilson: Nem, semmi ilyesmit, de természetesen beszélgettem hosszan a témában illetékes magyarokkal a könyvhöz, volt segítségem Magyarországról.
hvg.hu: Amikor olvastam pár éve a Futballforradalmak című könyvét, az az érzésem támadt, hogy kicsit beleszeretett a magyar labdarúgásba, most meg itt egy könyv kifejezetten a magyar futballról, úgyhogy már biztos vagyok benne. Hogyan történt?
J. W.: Szeretem Budapestet, de az angoloknak amúgy is különleges kapcsolatuk van a magyar futballal. Tulajdonképpen a magyarok voltak azok, akik felébresztették az angolokat, és
ha 1953-ban nem vernek meg minket, biztos nem nyer Anglia világbajnokságot 1966-ban.
Angliában mindenki tudja, aki kicsit is foglalkozik a focival, mennyire jó volt Magyarország az 1950-es évek elején. Emiatt egyre többet kutakodtam, és amikor a Futballforradalmat írtam, akkor tudtam összekapcsolni Jimmy Hogant (óriási hatású angol futballedző, többször edzette az MTK-t is – a szerk.) Kürschner Izidorral (Brazíliában legendává vált magyar edző – a szerk.). Tudtam, hogy Argentínában is léteznie kell hasonlónak, és meg is lett Emerico Hirschl, azaz Hirschl Imre.
Hirschlről Argentínában annyit tudtak, hogy a Ferencvárosban játszott 1928-ban vagy 1929-ben. Felvettem a kapcsolatot a Ferencvárossal, de azt mondták, soha nem hallottak róla. Tíz évig próbáltam összerakni, ki volt ez az ember, aztán teljesen véletlenül Hirschl lánya vette fel a kapcsolatot egy barátommal. Beszéltem vele, kiderült, hogy jelenleg is pszichológusként dolgozik Buenos Airesben, az apjáról pedig úgy tudja: játszott a Ferencvárosban és az akkor még létezett bécsi zsidó csapatban, a Hakoah Viennában, ilettve a New York Hakoah-ban és a Sparta Prahában is. Utánanéztem, de mind hazugság volt. Talán Bécsben pályára lépett – egyszer.
Elhagyta Európát és Sao Paulóba menekült, itt 1930 körül egy szállodában találkozott Guttmann Béla edzővel. Arra hivatkozva, hogy mindketten budapesti zsidók, segítséget kért Guttmanntól, mert semmije nem volt. Azt mondta, hentesként dolgozik, de jól masszíroz. Guttmann elégedett is volt a masszázzsal, ezért elmehetett amerikai klubcsapatával Argentínába, és ott is maradt. Nem sokkal később a La Plata focicsapatánál azt mondta, hogy ő egy magyar edző, és felsorolta múltjából azokat a csapatokat, ahol soha nem játszott, csak részmunkaidős masszőr volt. Aztán kiderült, hogy jó edző!
Guttmann úgy emlékezett, Hirschl szándékosan tönkre akarta tenni a csapatot, hogy kirúgják, a végkielégítésből pedig elhozhassa a családját Magyarországról. Felforgatta a kezdőt, ifijátékosokat hozott fel, de úgy tűnik, véletlenül elvitte Argentínába az európai futballfelfogást, amit sokan nem is értettek. Aztán elkezdett jól menni a csapatnak, a második szezonjában pedig csak bírói csalások miatt nem nyerték meg a bajnokságot. Mindenki láthatta, hogy ez az ember egy zseni. Utána a River Plate-tel kétszer nyert bajnokságot, majd az argentin labdarúgó-szövetség örök életre eltiltotta bundázásért. Bár ezt visszavonták, de ő elment Brazíliába majd Uruguayba, ahol nemcsak bajnok lett a Peñarollal, de ezzel párhuzamosan kinevezték az ország válogatottjának élére is. Jól is teljesített a csapat, de mivel akkoriban a Nacional (Uruguay egyik legrégebbi futballklubja) és a Peñarol között óriási ellenétek voltak, és előbbi mögött volt a sajtó is, leváltották.
A Nacional játékosai ugyanis nem fogadtak el a riválistól érkező edzőt (Hirschlt – a szerk.), ezért odaállították Juan López Fontanát, aki viszont nem volt egy nagy taktikus, ezért a munkának ezt a részét a csapatkapitányára, Obdulio Varelára bízta. Ő azonban a Peñarol focistája volt, tehát kapcsolatban maradt Hirschllel, aki az 1950-es világbajnokság döntőjére kitalálta Uruguay felállását. A meccset ugyebár megnyerték, világbajnokok lettek. Úgyhogy óriási szerepe volt a győzelemben.
Elképesztő élettörténet. Mint a lánya emlékeztetett, az első világháborúban is harcolt, így egy személyben volt katona, edzőlegenda, csaló, Magyarországon még sincs semmi nyoma. Az újságokban kétszer volt megemlítve a neve: amikor megházasodott, majd akkor, amikor a nagybátyja szalámigyárában dolgozott, és új felszerelést jelentettek be.
Szóval itt kezdtem el a kutatást, és közben jöttem rá, hogy az 1920-as és 1930-as évek magyar futballja tele van ezekkel a hihetetlen figurákkal, miként kiderült az is, milyen gazdag története van ennek a sportnak.
hvg.hu: A magyar futballt a sport egy elfeledett fejezeteként írja le. Miért lett elfelejtve?
J. W.: Két fő oka van. Az egyik az, hogy miközben persze az Aranycsapatról és Puskásról tudunk, de Magyarország nem volt ott sok világversenyen, így nem volt miért beszélni róla. Páran még tudnak Albert Flóriánékról, de amúgy nem voltak előtérben, mint Spanyolország vagy Olaszország. Így senki nem mondta el például újra és újra ezeket a történeteket. Emellett Magyarországon is elfelejtették a két világháború közötti időszakot, nyilvánvalóan politikai okokból. És persze sokat számít az is, hogy az Aranycsapat több játékosa, Puskás, Czibor, Kocsis, korábban Kubala is emigrált, így ők, illetve róluk sem meséltek már annyit.
hvg.hu: Az elmúlt években sokszor azzal kapcsolatban is szkeptikusak vagyunk Magyarországon, hogy igazából mennyire nagy dolog is volt régen a focink, a hatásának egy részéről pedig egyszerűen nem tudunk. Összességében lehet valami maihoz hasonlítani mondjuk az Aranycsapatot?
J. W.: Nehéz összehasonlítani, de nagyon nagy csapat volt. Az angol válogatott nagyon jó volt a 6:3 idején, de a magyarok annyira zseniálisak voltak, hogy őket látva az angolok is rájöttek, változtatniuk kell, mert mégsem elég jók. De valójában nem az Aranycsapat volt igazán nagy hatással a világ futballjára, hanem az, ami előtte történt.
Amikor házaltam a könyv ötletével, volt egy másik témám is. Az az 1990-es évek végének Barcelonájáról szólt, Luis van Gaallal és José Mourinhóval az edzői stábban, Pep Guardiolával és Luis Enriquével a játékosok között. Az alapállítás az volt, hogy ez a csapat óriási hatással volt arra, miként játszották a focit az elmúlt húsz évben a világon.
Amikor a magyar könyvhöz értem, akkor jöttem rá, hogy az egyetlen klubcsapat, aminek a hatása vetekszik ezzel a Barcelonáéval, az 1918 és 1922 közötti MTK. Elképesztő játékosok, akik közül sokan elmenekültek Magyarországról, és bárhova is mentek, megváltoztatták a futballt: Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban Svédországban, Jugoszláviában, Svájcban, Uruguayban, Argentínában és Brazíliában.
Ez páratlan, teljesen egyedi, egy ország sem volt ilyen hatással a világ futballjára.
hvg.hu: Milyen hatás volt ez pontosan? A játékra voltak hatással, vagy kulturálisan is nyomot hagytak?
J. W.: Mindkettő, ez együtt jár. Több történet is van arról, hogy nemcsak a meccstaktikát határozták meg, de először alkalmaztak például fitneszspecialistákat, illetve feljavították a stábot is. Profizmust hoztak a klubokba. Amikor Kürschner Izidor a brazil Flamengóhoz került, az egyik első dolga például az volt, hogy elküldte a csapatát fogorvoshoz. De neki köszönhetően jöttek rá arra is, hogy az egyik játékosának tuberkulózisa van.
hvg.hu: A 20. század első felének politikája szerepet játszott a sikerben?
J. W.: A sikerekben semmi szerepe nem volt, a bukásban viszont sok. A két világháború között elképesztően zsongó kultúrája volt a magyar futballnak, ami főleg a Ferencváros és az MTK rivalizálásának volt köszönhető. Előbbi volt a keményen dolgozó iparoscsapat, az MTK a passzokra és a stílusra épített, a rivalizálás pedig jobbá tette mindkettőt.
Aztán 1940-ben öt évre feloszlatták az MTK-t, a kommunisták pedig kinevezték a Ferencvárost németbarátnak és fasisztának. Ezt nem lehetett visszafordítani. A politika még meg tudta csinálni, hogy a Honvédba koncentrálta a legjobb játékosokat, és ahogy láttuk, rövid távon ezzel is lehet eredményt elérni, pláne válogatott szinten, de ha elveszti az ember Puskásékat, nincs utánpótlás, mert az ötleteket és kultúrát gyártó MTK és Ferencváros nincs ott.
hvg.hu: Mi a kedvenc története a könyvben?
J. W.: A kedvenc nem jó szó, mert tragikus, de nagyon érdekes. Tóth Istvánról és Kertész Gézáról van szó, és tulajdonképpen azt is nehéz elhinni, hogy megtörtént. Tóth a Ferencváros edzője volt, egyben a magyar szakemberi hálózat központi figurája is, aki nagyon népszerű volt mindenhol. A II. világháborúban tartalékos tiszti szolgálaton volt, és a pozícióját felhasználva hamis személyi igazolványokat adott ki, sok zsidót és kommunistát megmentett. Egy olaszországi munka alkalmával Kertész Gézával (szintén legendás magyar edző – a szerk.) együtt megismerkedtek egy amerikai titkosügynökkel, aki beszervezte őket az ellenállásba. Az OSS (a CIA elődje – a szerk.) több dokumentumon is megörökítette a rövid együttműködést, aminek során Tóthék német tervekről jelentettek, sőt, Budapest hídjait is meg akarták védeni. Ennek akkor lett vége, amikor egy társuk megismerkedett egy prostituálttal, berúgott, és elmondta, hogy amerikai ügynök. A nő tovább adta ezt a stricijének, az jelezte a hatóságoknak, akik aztán feltárták a teljes hálózatot. Mindenkit letartóztattak.
Kertész akkoriban az Újpest edzője volt, a hétvégén éppen a Ferencvárossal játszottak. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón úgy beszélt, mintha Kertész nem is létezett volna, csak a meccs fontosságát hangsúlyozta. Az edző társait ekkor már letartóztatta a Gestapo.
Amikor a szovjetek megérkeztek, a németek megölték a fogvatartott rabok harmadát, Tóth és Kertész is köztük volt. Három hónapig keresték őket hozzátartozóik, aztán megtalálták a tömegsírt, ahol Kertészt a zsebben lévő szemüvegéről tudták azonosítani.
hvg.hu: Magyarország futballja az 1980-as években bukott el végleg, de azóta is tudni akarja mindenki: miért? Ön szerint?
J. W.: Az MTK–Ferencváros-rivalizálás lezártakor, majd az 1956-os forradalom után is nagyon sok tehetség elmenekült. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha valami ilyen magasan van, akkor a kicsit kevésbé jó is "semminek" tűnik. Most azonban mintha történne valami, hiszen két egymás utáni Európa-bajnokság is összejön, Szoboszlai Dominik pedig fantasztikus fiatal játékos.
hvg.hu: Követi a mai magyar focit?
J. W.: Nem. Munkakörileg a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját követem, figyelem még az argentin focit, a nagy ligákat. Ennyi fér bele.
hvg.hu: Valószínűleg soha nem lesz akkora a magyar futball, mint régen, de mit gondol, van minimális esély arra, hogy az elit közelébe jussunk?
J. W.: Klubszinten szinte lehetetlen, de a válogatottnál akár össze is jöhet egy jó generáció. Nem véletlen, hogy azon országok csapatai szerepelnek jól, ahol sokat foglalkoznak tehetséggondozással. Persze minél többet költenek erre, annál hatékonyabb lesz, ezért a nyugat-európai országok uralják ezt is. Még az ebben legendásan rosszul teljesítő Anglia is elkezdett ezzel foglalkozni, és egyre több jó fiatal játékos kerül elő.
hvg.hu: Ki nyeri 2021-es Európa-bajnokságot? Nem sértődöm meg, ha még nem Magyarországot mondja.
J. W.: Franciaországot unalmas nézni, de nagyon jó, Olaszországban Roberto Mancini kiváló edző, Spanyolország kivételes, Németország jó csapat, de Joachim Löw lassan tíz éve nem jó edző. Angliának is hosszú ideje a legjobb kerete van, de mindig kérdéses, mi sül ki ebből.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Így válik mítosszá egy különösen rossznak indult meccs
Üres stadionba kimenni válogatott meccsre rettentő lehangoló. Egészen addig, ameddig Szoboszlai Dominik nem rúgja ki a válogatottat az Európa-bajnokságra. Riportnak induló lelkendezés a helyszínről.
Angliával és Lengyelországgal játszik világbajnoki selejtezőt a magyar válogatott
A szokásosnál több esélyünk van kijutni a rendhagyó módon télen rendezett világversenyre, de a csoportunk így sem lesz könnyű.
