„A tánc nem a lépés, hanem az, ami lépés és lépés között van. Az egyik mozdulatot tenni a másik után, az csupán több mozdulat, ám az, hogy a mozdulatok hogyan és miért kapcsolódnak egymáshoz, mit jelentenek, ugyanaz számunkra, mint a drámaíróknak és a színészeknek a szó” – így fogalmazta meg a flamenco lényegét a műfaj legismertebb táncosa, a 2004-ben elhunyt spanyol Antonio Gades. Tulajdonképpen ő ismertette meg a világgal a flamencót, amelynek egyik ihletője és alkotóeleme az andalúz népzene.

Vagyis abból a dél-spanyolországi tartományból ered, amelynek egyik legnagyobb idegenforgalmi központjába költözik címlapsztorink főszereplője, Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya. A hétmérföldes lépés nyomán a szülők olyan multikulturális közeget választottak gyerekeik számára, amelynek vallott értékei a büszke nagyapa sokat hangoztatott állítása szerint a hanyatló Nyugatot jellemzik – állít kontrasztot véleményében Tóta W. Árpád, aki szerint két mozdulat kapcsolódik egymáshoz:

A saját lábukra segítettük őket, és erre lelépnek Nyugatra.

Ami pedig a kettő között történt, arra szavak sincsenek.

Új szavakat talált viszont a Szellem rovatban olvasható cikkben emlegetett Fehér Bence nyelvész, aki egy avar kori csont tűtartón minden eddiginél régebbi magyar nyelvemléket vélt felfedezni. Ahol mások véletlenszerű karcolást látnak, ő a „Baszjad Izüt” kifejezést olvassa, és a nemrég még fallikus felhangú elmélete beleillik azon hagymázas elképzelések közé, amelyek egyike még a sumer agyagtáblákon is az ősmagyar rovásírás nyomait vizionálja. Nincs híján a víziónak az a tervezett Hunyadi-tévésorozat sem, amit a Gazdaság rovat írása szerint tízmilliárd forinttal támogat az állam, és ez epizódokra lebontva több, mint amennyibe az amerikai The Walking Dead széria darabjai kerülnek.

A The Walking Dead posztapokaliptikus horrortörténete 2010-ben indult, és 2022-ben véget ér. Valami hasonlóban reménykedik a kormányváltást akaró magyar ellenzék is. Az előválasztás első fordulója lapzártánk után ér véget, ezért annak a gyorselemzését a HVG360 felületén keressék. A nyomtatott lap Magyarország rovatában azt találják, miként próbálja a Fidesz, pontosabban az ebben is egy személyben döntő miniszterelnök,

a párt politikai zombijait emberarcú jelöltekre lecserélni,

hogy visszaverjék az ellenzék ostromát.

A flamenco a szegények zenéjeként és táncaként indult, s ezért a hangszere a gitár – aminek leghíresebb művelője Gades gyakori alkotótársa, Paco de Lucía –, kísérője pedig a taps. Taps illeti meg a Portré rovatunkban bemutatott Illés Fannit is, aki láb nélkül született, és paralimpiai bajnok lett, a konditeremben pedig minden ép úszó méltó riválisa. Ha taps, gitár és flamenco, akkor nagyon fontos az ütemérzék és a szívósság. Az ütemérzékre példa, ahogyan a Magyarország újraiparosítását célul kitűző kormány – más oligarchákhoz hasonlóan – nehézipari báróvá építette föl az OTP vezérkarából átigazolt Barna Zsoltot, akinek arcélét Fókuszban rovatunk rajzolja föl. A szívósság pedig a szintén a Magyarország rovatban bemutatott Merkely Béla sajátja, aki afféle magyar Doktor House-ként a bonyolult műtétekben találja meg a kiteljesedés lehetőségét, miközben az ügyeleteket – sorozatbéli társától eltérően – egyenesen imádja. Ütemet tévesztett viszont Németországban az eddig Orbán Viktor pártfogójának számító CDU–CSU keresztény pártszövetség, amely története legrosszabb eredményét érte el a választáson – elemzi Világ rovatunk. És ha egy baloldali kancellár táncoltatni kívánja majd az Orbán-kormányt, az nem az életvidám flamenco lesz.

A szerző a HVG vezető szerkesztője