szerző:
MTI / hvg.hu
Tetszett a cikk?

Újabb szervezet kérte ki a miniszterelnök szombati szavait, amelyben „kevert fajú népekről” értekezett.

Orbán Viktor szombati tusványosi iránymutatásának a legemlékezetesebb része, sajnálatos módon, az a kijelentés lett, amelyben arról értekezik: Nyugat-Európában kevert fajú népek élnek, és Magyarország nem akar kevert fajúvá válni.

Ahogy az várható volt, a miniszterelnök kijelentései azonnali aggályokat váltottak ki, elsősorban a zsidó közösségekben. Frölich Róbert országos főrabbi annyival reagált, hogy „Egyetlen faj él e földön: Homo Sapiens Sapiens. Ez a faj egy és oszthatatlan”, a Mazsihisz találkozót kért Orbántól, még Köves Slomó is „kifejezetten szerencsétlen szóhasználatot” említett, a Roma Parlament pedig azt mondta, „aki teheti, költözzön el egy békés országba!”

Ebbe a sorba csatlakozott kedd reggeli közleményével a Raoul Wallenberg Egyesület is, akik azt írták:

„a beszéd részletes okfejtése alapján nem nyelvbotlásról van szó, hanem tudatos és a harmincas évek elméleteit másoló gondolatokról, amelyeken már régen túlgázolt a történelem.”

Hozzáteszik: „sokféle feszültség és gond terheli a mindennapokat, a tárgy és jövő évi feladatainkat, kár lenne a teendőinket kommunikációs beszéddel terelni. Ha nem erről van szó, akkor a rasszista ihletettségű gyűlöletbeszéd elfogadhatatlan!”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Lengyel Tibor hvg360

Tusványosi kérdőjelek: Náci beszéd-e Orbáné? Mire gyúrunk 2030-ig?

A „kevert fajú” Európa elleni fellépés volt a legerősebb kifejezés az idei, amúgy meglepően unalmas és demotiváló tusnádfürdői Orbán-beszédből. Lett is visszhangja, pedig a most “náci beszédnek” minősített gondolatok sem újak a miniszterelnöktől, időről-időre előveszi és leporolja azokat, igaz, ennyire egyértelműen még nem fogalmazott. A beszéd újdonsága volt viszont, hogy Orbán szerint 2030-ra már nem utolérni akarjuk az addigra amúgy is válságba kerülő Nyugatot, hanem inkább arra „gyúrunk”, hogy „bevasaljuk”, amivel a világ tartozik nekünk – akármi is az.