„Ha rendes nyugdíjat kapnánk, nem lenne szükség a 30 ezer forintra” – miért dolgozik több mint százezer nyugdíjas Magyarországon?
Tavaly már 125 ezer fölé nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma.
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért” – idézte a Biblia szavait Putyin, amikor a moszkvai Luzsnyiki Stadionban, a Krím félsziget annektálásának nyolcadik évfordulóját ünnepelve a minap arról beszélt, hogy az ukrajnai „speciális hadművelet” valójában emberbaráti misszió.
Bár a Biblia egymás szeretetére tanít, a Kreml háborús bűnös diktátora ezzel az erővel a Káma-szútrából is idézhetett volna – utóbbi is a szeretetről szól, még ha kicsit konkrétabb is.
Az oroszok által elkövetett erőszak alátámasztására sem a Bibliában, sem másutt nem lelhető fel erkölcsi tanítás, gyakorlati útmutatás, ahogy épeszű magyarázat sincs rá. Pontosan tudják ezt Magyarországon is, csak a hazug orbáni kormánypropaganda próbálja az ellenkezőjét ráégetni az ellenzékre – mint a Fókuszban olvasható összeállításunk mutatja, nem eredménytelenül.
A néhai Sárközy Tamás jogászprofesszor bonmot-ja szerint Magyarországon a polgárok négyévente alapvetően a nemi impotencia és némi erőszak között választhatnak.
HVG
Április 3. kapcsán a kérdés úgy vetődik fel, hogy azoknak, akik nem tartoznak Orbán lánctalpakon közlekedő béketáborához, felnyílik-e a szemük. A szavazófülkében fel tudják-e idézni magukban a hatalom által az elmúlt 12 évben elkövetett megannyi hazugságot, csalárdságot, vagy azt a törvényesített lopást, amelyek legújabb fejleményeként a kormányfői vő a Gránit Bank mellé megszerezte a 360 milliárd forintos vagyonon ülő Diófa Alapkezelőt (lásd Gazdaság rovatunk cikkét). Ma még a közvélemény-kutatók is csak a sötétben tapogatóznak: többségbe vagy kisebbségbe kerülnek-e azok, akik – már csak a felerősödő egzisztenciális félelmek hatására is – belátják, hogy egy össznépi szemfényvesztés áldozatai, és e szerint is ikszelnek.
Sovány vigasz, hogy sokan nézik fordítva a filmet más országokban is; akikkel szintén elhitették, hogy a tettes az áldozat, és nem fordítva (erről Világ rovatunkban olvashatnak). „Egy ideig csak az orosz híreket néztem, és be kell vallanom, ha máshonnan nem jutnék információkhoz (...) az sem kizárt, hogy támogatnám Vlagyimir Putyint” – ismerte el Tatjana Sztanovaja, a Kreml egyik kritikusa, aki – mint Szellem rovatunknak a propaganda erejét elemző cikkéből kiderül – maga is az agymosás hatása alá került volna, ha nincs a helyén az esze és a szíve.
Miközben Európa józanabbik része egységesen lép fel az agresszor megfékezésére, a magyar kormányfő inkább siet a Putyin-barát szerb vezetéssel egyezkedni,
mint vonattal Kijevbe, hogy a lengyel barátokkal közösen arra szőjön terveket, miként lehetne megfékezni az Auróra elszabadult hajóágyúját (erről Magyarország rovatunkban írunk).
„Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni” – írta Bibó István 1946-ban A kelet-európai kisállamok nyomorúságában. 76 évvel később is aktuális, hogy „abban a görcsös félelmi állapotban, amely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival”. Az áprilisi választásoknak ez is a tétjük. Biztatásnak ott van Bibó közismert, „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint” – kezdetű mondatának ritkábban idézett gondolata: „nem félni a (...) propagandától”.
DOBSZAY JÁNOS
vezető szerkesztő
