Közel kétezer tanár lenne hajlandó felmondani, ha elfogadják a státusztörvényt

Mostanáig 1877 pedagógus jelezte az aHangon indult petíció aláírásával, hogy felmond, ha a kormány átviszi az Országgyűlésen a köznevelésről szóló jogszabálytervezetet, rövid nevén a státusztörvényt – írja a G7 (a cikk megjelenésekor a számláló még 1767-et mutatott, az aktuális állást itt lehet követni).

A tiltakozó civilek és szakmai szervezetek szerint a módosítás értelmében nőne a munkateher, tovább csökkenne a tantestületek és iskolák autonómiája, romlanának a munkakörülmények és a munkajogi szabályozás is, miközben nem teljesülne a pedagógusok legfőbb követelése: a méltányos bérek bevezetése.

A petíciót kezdeményező Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Pedagógus Egység mozgalom és a Hívatlanul Hálózat egyebek mellett azért kritizálja a státusztörvényt, mert az szerintük

• a szakemberhiány kezelése helyett az eddiginél is jobban kizsákmányolja a pedagógusokat: a napi maximum munkaidő 8 óráról 12-re, heti 32-ről 48-ra nőne.
• elveszi a nevelőtestület szakmai szabadságát, az iskolák, óvodák ezentúl nem dönthetnek önállóan a saját működési rendjükről, pedagógiai programjukról, de még az éves munkatervükről sem.
• megtiltja, hogy a pedagógusok kritikusan szólaljanak fel a közoktatás állapotával kapcsolatban. Aki így tesz, az ellen fegyelmi eljárás indulhat.
• olyan széles bérsávokat ad meg, hogy a munkáltató szubjektív megítélése alapján, akár 600 ezer forintos fizetésbeli különbség is lehet majd a munkavállalók között. Az alsó határt úgy határozza meg, hogy az nem biztosít béremelést.
• lehetővé teszi, hogy a pedagógus magatartása technikai eszközökkel ellenőrizhető legyen.
• röghöz köti a pedagógusokat: lemondási idő az eddigi 2 hónapról 6 hónapra nő.
• lecsökkenti a szabadság napjainak számát 46-ról 35-re.

Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében?

Magukon érezhetik a jövőben Pintér Sándor szemét a tanárok, mivel technikai megfigyelésük lehetősége bekerül a köznevelési törvénybe. Az időzítés fenyegetőnek hat, de a szabályozás megegyezik azzal, amivel minden magyar munkavállalónak együtt kell élnie. A főnöki ellenőrzésnek vannak határai, a baj az, hogy nem egyértelműek.