szerző:
Galicza Dorina
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Megrázta a közvéleményt, hogy egy spontán gyorsulási verseny során egy Mercedes 137 kilométer per órás sebességgel gázolt el egy biciklist az Árpád hídon. A helyszínen több fényképet is készítettek ismeretlenek a sérültről, amelyek aztán terjedni kezdtek a neten. A rendőrség ebben az ügyben is vizsgálódik, a hvg.hu pedig utánajárt, mi a helyzet jogilag az ilyen esetekben, illetve hogy miért érezhet késztetést valaki arra, hogy megörökítsen egy ilyen pillanatot.

Egy leszakadt láb az aszfalton. Egy életveszélyes állapotban lévő, földön fekvő ember, brutális baleseti sérülésekkel. Felkavaró képek kezdtek el terjedni az interneten a másfél héttel ezelőtti Árpád hídi baleset után, az ismeretlenek által feltöltött, közösségi médiában, fórumokon terjedő felvételeket sok oldal azonnal törölte, de így is rengeteg emberhez juthattak el.

A baleset helyszíne
MTI / Mihádák Zoltán

Noha Magyarországon nem nagyon volt még erről szóló ügy, így talán nincs benne a köztudatban, de az ilyen képek készítése és megosztása egyértelműen jogszerűtlen, mondta a lapunk által megkérdezett, név nélkül nyilatkozó jogász. Akkor is, ha a képet senki nem teszi közzé, nem kezd el terjedni, emiatt a jogsértés nem feltétlenül derül ki.

A lefényképezettnek személyiségi jogai vannak, ezt a polgári törvénykönyv szabályozza, ezek a haláleset után kegyeleti jogként érvényesíthetők bíróságon a legközelebbi hozzátartozó vagy örökös által. A közzététel, megosztás is tilos, és ebből a szempontból nem számít, hogy ki állt a kamera mögött: ha egy hivatalos személy készítette a képeket helyszínelőként, de a céltól eltérően „saját használatra”, az pont ugyanúgy jogsértő, mint ha egy civil tette ezt. Elképzelhető ugyanis, hogy a kép elkészítése a helyszínelés során jogszerű volt és az eredményes eljárás érdekében történt, de ettől még az eljáró hatóság ezeket a képeket automatikusan nem közölheti. Ilyen esetekben a nyilvánosságra hozatal valósít meg önálló jogsértést, amennyiben ehhez a – időközben sajnálatosan elhunyt – sértett hozzátartozói nem járultak hozzá.

Külön megítélés alá esik a képek jogosulatlan nyilvános felhasználása, ez súlyosabb jogsértést is megvalósíthat, és minden médiumban való közzététel önálló objektív felelősséget alapoz meg.

Képünk illusztráció
AFP / Belga Mag / Jasper Jacobs
Büntetőjogi szempontból a személyes adattal visszaélés merülhet fel, de ennél szigorúan vizsgálni kell az elkövetési időt, hiszen a bűncselekmény a sértett életében követhető el. Emellett csak akkor állapítható meg, ha haszonszerzési céllal vagy jelentős érdeksérelmet okoz a visszaélés. Előbbi az ilyen esetekben nem tűnik megállapíthatónak, hacsak nem kifejezetten nyerészkedni akart valaki a képek elkészítésével és közzétételével, mondjuk el akarja adni, vagy a nagy nézettséggel reklámbevételt akar szerezni.

A személyes adattal visszaélés egyébként közvádas bűncselekménynek minősül, vagyis hivatalból üldözendő lenne. Más kérdés, hogy egy olyan súlyos, tragédiába torkolló balesetnél, mint ami az Árpád hídon történt, nagy eséllyel csak sokadik szempont lesz ennek vizsgálata a hatóságoknak.

Fontos megjegyezni, hogy a jogsértés abban az esetben is fennáll, ha valaki nem széles körben terjeszt egy ilyen felvételt, csak a közeli ismerőseivel osztja meg, hiszen ilyenkor is jogosulatlanul „használja” a képet.

A baleset körülményeinek ügyében folytatott nyomozás állásáról pénteken tartott sajtótájékoztatót a rendőrség, ahol a hvg.hu kérdésére válaszul azt mondták, vizsgálódnak a képek terjedésének ügyében. Ugyanezen az eseményen mutatták be a térfigyelő kamerák aznap éjjel rögzített felvételeit is, de a baleset pillanatát – éppen kegyeleti okokból – nem hozták nyilvánosságra. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan készülhettek el a felvételek azután, hogy a helyszínre megérkeztek a rendőrök és mentősök, illetve milyen garancia van arra, hogy hasonló esetben nem kerülnek ki képek a sebesültekről. Balogh Ádám rendőrezredes, a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály vezetője szerint a képeket még a bűnügyi zárást megelőzően készítette valaki. Mint mondta, a kiérkező szakemberek elsődleges feladata az életmentés, így előfordulhatott, hogy a helyszínelés és a biciklis ellátásának korai szakaszában egy járókelő megközelítette a sérültet.

A baleset előtt, térfigyelő kamera által rögzített kép
police.hu

Németországban a hasonló esetek miatt nemrég szigorítottak: egy néhány évvel ezelőtti törvény értelmében szabálysértés helyett már bűncselekménynek minősül az áldozatokat sértő módon bemutató felvételek készítése és terjesztése. Korábban ez csak a sérültek – vagyis túlélők – esetében volt így.

Emlékezetes egy 2019-es, szintén németországi felvétel, melyen egy rendőr oktat ki előbb egy cseh, majd egy magyar kamionsofőrt, akik fotóztak egy balesetet, ráadásul magyar áldozattal. „Jöjjön velem, akarja látni a halottakat? Nem? Akkor miért fotóz? Köszönhetne nekik, hogy helló. Most pedig fizessen 128.50 Eurót! Szégyellje magát!", mondja a sofőröknek.

De akkor miért készül el mégis egy ilyen fénykép?

Amikor valaki traumatikus helyzetbe kerül, vagy tanúja egy megrázó eseménynek – mint például egy balesetnek –, teljesen természetes, hogy időre van szüksége, hogy ezt az idegrendszere feldolgozza. Az, hogy ez miként zajlik valakiben, egyénenként változó, sokan újra és újra elmesélik a látottakat a környezetükben, mások pedig fényképet készítenek. Ennek magyarázata az úgynevezett „jelhagyási ösztön”, vagyis az a késztetés, hogy élményeinket – legyen az pozitív vagy negatív – megörökítsük és arra visszacsatolást kapjunk másoktól. Az evolúciós pszichológia ezzel magyarázza, hogy miért készítettek barlangrajzokat az ősemberek, mai példával élve ezért posztoljuk ki a kutyánkat/macskánkat/nyaralásunkat/ebédünket a közösségi médián, de ezzel magyarázható az is, hogy miért mosolygunk rá valakire (és várjuk, hogy visszamosolyogjon) – magyarázta kérdésünkre Geszvein Erika traumafeldolgozással foglalkozó pszichológus.

Mint mondja, a trauma sok szempontból olyan, mint egy mozaik, sok-sok darabból áll össze és egyénenként eltérő, hogy milyen inger hozza elő az ezzel kapcsolatos emlékeinket, mi „triggereli” azokat. Balesetek esetében gyakori, a trauma elszenvedőjében az eseménykor érzett szag, a helyszínen látott megrázó jelenetek, vagy éppen hangok rögzülnek, a feldolgozási folyamat része pedig mindig az adott inger elérzéktelenítése, amellyel idővel el lehet érni, hogy fokozatosan egyre kisebb intenzitással idézzék fel az átélteket.

Az Árpád hídi balesetről eddig nyilvánosságra hozott információkat ebben a cikkben foglaltuk össze:

Kiderült, hogy három autó versenyzett az Árpád hídon, a Mercedes sofőrjét őrizetbe vették

Legalább 137 kilométer/órás sebességgel száguldott a biciklist halálra gázoló Mercedes, amelynek sofőrje korábban két másik balesetet is okozott. Az ügy miatt már a főváros és a kormány is egymásnak feszült.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!