Guruló dollárokról is beszélt az Andrássy úti “W” luxusszálloda egyik földszinti termében David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete maroknyi újságíró, és az AmCham, azaz az Amerikai Kereskedelmi Kamara munkatársai és meghívottjai előtt december 5-én, kedden kora este. Utóbbiak alatt Magyarországon is működő amerikai nagyvállalatok vezető beosztottjait kell érteni. Az esemény sajtónyilvános része Pressman beszéde volt, utána az újságírókat elküldték, hogy a nagykövetség dolgozói és a helyi amerikai üzleti elit nyugodtan beszélgethessen az előttük álló kihívásokról, amikből Pressman beszéde alapján sok van.

Az esemény hangulata is ezt tükrözte, a nagykövetbe épp a napokban állt bele három fideszes, sorrendben Bayer Zsolt, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációs államtitkár, és Menczer Tamás, a külügyminisztérium államtitkára, amiért Pressman hangot adott abbéli észrevételének, miszerint „Magyarországon egyes tisztviselők szeretik azt mesélni, hogy ebben az országban nem tűrik az antiszemitizmust, és mivel senki sem támad rá a zsidókra az utcákon, ezért biztonságban érezhetik magukat itt”, miközben “hatalmas plakátokat helyeznek ki, amiken egy vigyorgó zsidó milliárdos látható azzal a szöveggel, hogy »ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén«”.

Az 1989 óta működő kereskedelmi kamara rendezvényén a nagykövet másik irányból, a gazdasági összefonódások felől közelítette meg az Egyesült Államok és Magyarország közötti kapcsolatokat, de a beszéd lényegi üzenete nem változott: a két ország viszonya közös értékeken nyugszik, ezeket Magyarország sajátjaként fogadta el, amikor csatlakozott az Amerika vezette poltikai-katonai szövetségi rendszerhez, és ezt ne felejtse el. A beszéd teljes, angol nyelvű leiratát itt lehet elolvasni.

Pressman néhány fontos kereskedelmi mutató ismertetésével kezdte a beszédét: “Az Egyesült Államok Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnere. Mi vagyunk a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon, a második legfontosabb kereskedelmi partner, és az Európai Unión kívüli legfontosabb exportpiac. A kétoldalú kereskedelem értéke az elmúlt években közel 10 milliárd dollár volt áruforgalomban és további egymilliárd dollár a szolgáltatások terén”.

“Ezek a számok olyan nagyok, az önök munkájának hatása olyan széleskörű, hogy a számok nem csak megvilágítanak, de el is homályosítanak. Ma este el szeretnék mesélni néhány történetet ezek mögött a számok mögött, hogy bemutassam, hogyan befolyásolják amerikai befektetések a magyarok és közösségeik életét, méghozzá olyan módon, ami a leginkább érdekli őket” – folytatta.

Ezután felsorolt számos példát arra, hogyan segítenek magyar családokon amerikai gyógyszergyártók magyarországi befektetései. “A Janssen, amelyet az Egyesült Államokban Johnson & Johnson néven ismernek, Magyarországon tesztelte egyik gyógyszerét. Ez az áttörést jelentő amerikai gyógyszeres terápia megváltoztatta a krónikus limfocitális leukémiában és más típusú vérrákban szenvedő betegek életét Magyarországon. Ez a gyógyszer az amerikai-magyar partnerség révén jutott el a rákbetegségben szenvedő magyarokhoz.”

Elmondta, hogy jelenleg a Semmelweis Egyetem az egyik egyetlen olyan intézmény a régióban, amely hozzáférhet a retinadisztrófiát kezelő szemészeti génterápiákhoz, amelyek több tucat magyar csecsemő életét javítják azáltal, hogy lassítják a látásvesztést, sőt, egyes esetekben helyreállítják a látást. Kiemelte, hogy az egyetem az amerikai Novartis vállalattal kötött stratégiai partnerségének köszönhetően jutott hozzá ehhez, vagyis az amerikai-magyar kapcsolatok hozták el az érintett csecsemőknek a kezelést.

Felsorolt további két orvostudományi együttműködést, az egyik diabéteszben, a másik kardiovaszkuláris megbetegedésekben szenvedő magyaroknak nyújt segítséget “az amerikai-magyar partneri viszonyon keresztül”, és megemlített további együttműködéseket az IT-szektorban. “Az olyan amerikai vállalatok, mint a Microsoft, az Oracle, az IBM, a Cisco, a Dell, a Kyndryl és mások olyan dolgokra adnak lehetőséget a magyar szoftverfejlesztőknek, amelyekre egyébként nem lennének képesek” – mondta.

“A lista folytatódik. Tehát amikor Magyarország kormánya »guruló dollárokról« beszél, akkor mi is ezt tesszük” – kanyarodott rá lényegi mondanivalójára a nagykövet. “Az amerikai vállalatok Magyarországra érkező dollárjai életeket változtatnak meg, magyarokat foglalkoztatnak, beteg csecsemőket gyógyítanak, rákot kezelnek, beteg szíveket gyógyítanak és így tovább” – tette hozzá.

“Ennek fényében, amikor a miniszterelnök az Egyesült Államokat Magyarország egyik legfőbb »ellenfelének« nyilvánítja, vagy nyilvánosan kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja megbuktatni a kormányát, ezek a szavak nemcsak Washingtonban, hanem az önök központjaiban és az önök tárgyalótermeiben is visszhangzanak” – mondta Pressman az egybegyűlt amerikai üzletembereknek.

“Amikor »extraprofit adókat« vetnek ki – vagy amikor Lázár miniszter bizonyos ágazatokban a külföldi vállalatokat »persona non grata«-nak nyilvánítja, és azt javasolja, hogy adják el a cégüket és távozzanak – a külföldi befektetésekre gyakorolt hatás valós.

Amikor a könyveket műanyagba csomagolják, a könyvesboltokat megbírságolják, és most egy jelentős kulturális intézmény vezetőjét kirúgják fényképek kiállítása miatt, képzeljük el, milyen kérdéseket tesznek fel Hollywoodban a szórakoztatóipar magyarországi jövőjéről. Nem kell elképzelnem ezeket a kérdéseket: hallottam őket.

És nemrégiben, amikor a kormány azt javasolja, hogy hozzanak létre egy új belbiztonsági ügynökséget, amely korlátlan és ellenőrizetlen nyomozati jogkörrel rendelkezik – beleértve a nemzet hírszerző szolgálatainak lehallgatását, idézések kibocsátását, dokumentumok és tanúvallomások kérését mindenkitől, aki részt vesz a «demokratikus vitában», mindezt bírósági felügyelet nélkül –, az riasztó. A kormány által javasolt hatóság olyan felhatalmazással rendelkezik, amelynek szélessége lélegzetelállító. Képes elérni minden egyes vállalatotok minden egyes alkalmazottját, amennyiben úgy ítélik meg, hogy részt vesz «érdekérvényesítő tevékenységben» vagy «demokratikus vitában». Eléri a független médiaszervezeteket és a civil szervezeteket is.”

Pressman ezután ha lehet, még erősebben a szemébe nézett az őt figyelő öltönyösöknek:

“Az üzleti élet vezetőiként önök jól érzik magukat, és tapasztaltak a tranzakciós kapcsolatokban. De azt is tudják, hogy a mély, hosszú távú magyarországi befektetéseik mennyire különböznek egy egyszerű tranzakciótól. Önök nem azért vannak itt, hogy eladjanak és távozzanak. Önök többet tettek egy szerződés aláírásánál. Önök ennek a közösségnek a részei.

Szövetségeseink közül egyedül Magyarország vezetése tekinti Magyarország NATO-tagságát inkább szerződésnek, mint szövetségnek. Valójában a NATO politikai-katonai szövetség, a demokráciák szövetsége, amely közös értékekre épül, olyan értékekre, amelyek mellett Magyarország a transzatlanti szövetséghez való csatlakozás feltételeként kötelezte el magát. Ezért köteleztük el magunkat egymás védelmére.

Vállaltuk, hogy nem azért vagyunk hajlandóak amerikai vért ontani Magyarország védelméért, mert Magyarország teljesíti szűk, szerződéses kötelezettségeit – a költségvetés bizonyos százalékát a hadseregére fordítja, részt vesz a közös gyakorlatokon stb. – hanem azért, mert mindketten tagjai vagyunk ennek az értékközösségnek.

Amikor Magyarország csatlakozott a szövetséghez, a siker fényes szimbóluma volt azok között az országok között, amelyek a Szovjetunió vasfüggönye mögül kiléptek. Ebben maga a miniszterelnök úr is történelmi szerepet játszott. De Magyarország nem egyszerűen kilépett a Varsói Szerződésből és elutasította a kommunizmust. Befogadták az Európai Unióba és a NATO-ba, és elfogadta a szabadpiaci kapitalizmust és a demokratikus kormányzást.

Vagyis nem elhagyta az egyik közösséget, és ott maradt középen. Kilépett egy közösségből, és csatlakozott egy másik, értékalapú közösséghez.”

Pressman szerint az az ország, amely középen maradt, és ezzel gazdaságilag is lemaradt, Ukrajna. Ezzel szemben Magyarország EU-, és NATO-tagországként prosperált, és vele együtt az itteni amerikai befektetők is.

“Ma azonban egyre inkább azt látjuk, hogy egy olyan szövetséges, amely a NATO-szövetségesekre támaszkodik, de kényelmesen figyelmen kívül hagyja ugyanezen szövetségesek és szövetségünk érdekeit, még az európai háború idején is.

Ez a semmibe vétel nyilvánvaló, amikor a miniszterelnök Putyint öleli magához, amikor kormánya azzal fenyegetőzik, hogy feltartja a szomszédjának, Ukrajnának nyújtott, létfontosságú segélyeket, miközben háborús bűnösök ukrán férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkolnak. Amikor a független médiát és a civil szervezeteket vizsgálják és támadják. Amikor bírákat mocskolnak be. Amikor az Oroszországgal való kapcsolatok erősítését keresi, miközben szövetségesei elszigetelik.

A miniszterelnök éppen tegnap írta le Magyarország filozófiáját e döntések mögött. Magyarország külpolitikája – mondta – eleve »radikális«. Diplomataként azt állítom, hogy országaink nemzeti érdeke, hogy fenntartsák a tartós értékeken, közös érdekeken és a szövetségesek közötti hosszú távú stratégiai kötelezettségvállalásokon alapuló külpolitikát, amely példátlan stratégiai előnyökkel járt.

Üzleti vezetőként pedig azon tűnődöm, hogy a »radikális« külpolitika összhangban van-e azokkal a hosszú távú kötelezettségvállalásokkal, amelyeket az önök vállalkozásai itt Magyarországon tettek – és amelyektől az egészségük függ.”

Pressman azt mondta, mindennek ellenére optimista, és ezzel nem hiszi, hogy egyedül van. “Amikor magyar fiatalokkal és fiatal szakemberekkel találkozom, itt Budapesten és olyan kisvárosokban, mint Gödöllő és Békéscsaba, látom a reményt a jövőre nézve, és az erős akaratot, hogy a Nyugathoz tartozzanak.

Annak ellenére, hogy miniszterek úgy jellemzik az Egyesült Államokat, mint – idézem – »egy holttestet növekvő körmökkel«, a magyar fiatalok ezt másképp látják. Elég csak megnézni, hogy hány jelentkezés érkezik hozzánk magyar fiataloktól, akik az Egyesült Államokban szeretnének tanulni, dolgozni és élni.”

Pressman végezetül leszögezte: megértem, hogy az üzleti világnak figyelnie kell az eredményekre, hogy “vannak részvényesek, akikre figyelni kell”, de ennek a kapcsolatnak is van egy végső eredménye, lényege. “Nemcsak az Egyesült Államok és Magyarország, hanem a szövetségesek szélesebb koalíciójának népei is részvényesek ebben a kapcsolatban” – mondta.

Arról, hogy vehet-e Orbán Viktor olyan külpolitikai fordulatot, hogy ne ilyen beszédeket mondjon Magyarország legfontosabb katonai szövetségesének nagykövete, itt írtunk bővebben:

Vehetne-e Orbán nyugati fordulatot a külpolitikában?

A "keleti nyitás" nem hozta el a kánaánt, a Paks II. áll, a Budapest-Belgrád vasútvonal befejezetlen, miközben nem csak az amerikai-magyar, de a német-magyar kapcsolatok is mélyponton vannak, az uniós pénzek nem jönnek, a lengyel szövetség elillant. A Fideszen belül már hosszú hónapok óta rebesgetnek valamiféle külpolitikai fordulatot, de egyelőre ennek nem látni jelét.