A jegenyefák sem nőnek az égig – szól a bölcs magyar mondás, amihez hozzátehetjük, a törpefenyők még kevésbé. Mi tagadás, e népi megfigyelést politikusok ritkán veszik komolyan, mígnem a saját kezeik között enyészik el, amit felépítettek. A kevés kivétel közé tartozik például Angela Merkel, aki előrelátóan azelőtt mondott önként búcsút a kancellári szerepnek, mielőtt nyilvánvalóvá vált, hogy Putyin-barátságával kígyót melengetett a keblén. Idehaza Gyurcsány Ferencre másképp emlékezne a történelem, ha 2006-ban nem próbál az ország eladósítása árán is hatalmon maradni. Ezekben a hónapokban pedig annak vagyunk tanúi, hogy miután a Fidesz 2022-ben immár harmadszor is beblöffölte magát a kétharmadba, most Orbán Viktor szeme láttára esnek ki rezsimjéből a legfontosabb építőkövek.

Bármiről szónokol is például a hétvégén Tusványoson, a minapi vilniusi NATO-csúcson teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az általa hirdetett szuverén magyar külpolitika csupán mítosz, hiszen szolgaian liheg a török álláspont után – világít rá cikkünk a Magyarország rovatban. Kiderült továbbá, hogy omladozik az e feltételezés mögé odaképzelt pártegység is, lévén nem kisebb személyiség, mint Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke foglalt állást az Oroszországtól távolodás és Ukrajnával a partnerségépítés mellett.

Itt van továbbá az a hazardírozó orbáni gazdaságpolitika, amelyben az állami költségvetést a kiegyensúlyozott nyereség- és jövedelemadók helyett a fogyasztást terhelő adók támasztották meg. A konjunktúrában – és persze amíg az uniós támogatások érkeztek – működőképes konstrukció azon nyomban befuccsolt, amint e kedvező körülmények eltűntek. Fókuszban rovatunk magyarázza el, hogy az inflációs reálbércsökkenést követő fogyasztási apály nyomán miként illannak el a büdzsé bevételei, miközben az Európa-rekorder magyar áfakulcs egyenesen adócsalásra ösztökél számos gazdasági szereplőt, például a zöldség-gyümölcs ágazatban, versenyképtelenné téve a hazai termelőket. A helyzet odáig fajult, hogy Magyarország nettó zöldség-gyümölcs importőr országgá vált. Az abszurditás fokozható: a termelők most azért remélik a számukra kedvező kormányzati beavatkozást, mert Mészáros Lőrinc nemrég kertészeti vállalkozásba fogott.

A kényszer nagy úr – a pénzszűke még az államigazgatást is racionálisabb irányba fordíthatja. Gazdaság rovatunk az Orbán-kormányzás egyik populista zászlóshajójának, a családi otthonteremtési kedvezmény lebontásának hatásait mérlegelve oda lyukad ki, hogy a rendszer maradéka legalább értelmesnek tűnik, mivel a rászorultabbak lakás-korszerűsítését támogatja. Kevésbé egyértelmű az állami üdülők eladása, a szakszervezetek szerint ugyanis ez a legrosszabbul keresőket fosztja meg a viszonylag olcsó pihenés lehetőségétől. A magyarországi inflációs válság klasszikus tőkés–munkás ellentétet generál – ez bontakozik ki a szakszervezetek által követelt, ám legfeljebb őszre várható minimálbér-emelés hátterét elemző írásunkból. „Egyes munkáltatói körök elpofátlanodtak, a profitjuk emelkedése lényegesen meghaladja a kifizetett bértömeg növekedését, vagyis a megtermelt javakból a bérek egyre kisebb hányadot tesznek ki” – fogalmazott a HVG-nek egy szakértő. Nem látni viszont, hogy mindennek nyomán az ellenzék számottevő előnyre tenne szert. Bár a lapunkban közölt Medián-felmérés szerint Karácsony Gergely magasan vezet a budapesti népszerűségi listán, a baloldalt anyagilag is támogató „szocialista kapitalista” nemigen létezik. Még e heti Portré-alanyunk, a magát leginkább liberálisnak mondó Szabó András milliárdos vállalkozó is arra hivatkozik, azért mecénáskodik inkább művészeti téren, mert szerinte „az ellenzéknek nincs ütőképes üzenete”.

Pedig lehetne. Világ rovatunk számol be arról, hogy a leghitelesebb szakértők szerint 2023 a globális felmelegedést illetően „közepes év” lesz: rosszabb, mint a tavalyi, de jobb, mint a következő, s Európa helyzete a legkockázatosabb. Ezzel hazardírozni több mint bűn, hiba.

KOCSIS GYÖRGYI

szerkesztő