Ketten voltak békepártiak ma Európában – ez az alapállítása annak a Bayer Zsolt-írásnak, amely csütörtökön hajnalban jelent meg a Fico-merénylet nyomán a kormányközeli Magyar Nemzet honlapján és amely a nyomtatott napilapban is ott van. A Fidesz ötös tagsági könyvével rendelkező publicista írása azért kiemelten fontos, mert úgy tűnik, egyfajta sorvezetőként szolgált a Robert Fico elleni támadásról posztolgató Megafon-propagandistáknak is.

Furcsának tűnik, de egy olyan kampány közepén, ahol politikai kommunikációban Magyar Péter lényegében átvette a kezdeményezést, a magyar kormánynak a Robert Fico elleni szerdai merénylet alkalmat teremt arra, hogy a saját politikai ellenfeleiket igyekezzenek hibáztatni, még akkor is, ha a merénylő az eddig megismert profilja és irányultsága alapján semmilyen ideológiai rokonságot nem mutat sem magyar baloldali ellenzékkel, sem az úgynevezett globális baloldallal.

Bayer Zsolt – a címet leszámítva – írásának negyedik mondatában jut el oda, hogy nem is olyan burkoltan kommunistázni, majd baloldalazni kezdjen: „százhat éve egy kommunista gyilkos különítmény agyonlőtte gróf Tisza István miniszterelnököt. (…) Kommunista gyilkosai azt olvasták a fejére, hogy háborúba vitte az országot”.

A kormánysajtó már szerdán azt kezdte sulykolni, hogy Fico 71 éves merénylője baloldali, sőt, a „szlovák Momentum”, vagyis a Progresszív Szlovákia nevű ellenzéki párt támogatója, aktivistája, szimpatizánsa, de ezt semmi nem bizonyítja. A Progresszív Szlovákia közleményben cáfolta, hogy Juraj Cintula az ő kötelékükben mozgott volna valaha is, azt pedig minimális kereséssel be lehetett azonosítani, hogy a férfi nem bal-, hanem erős szélsőjobboldali bekötéssel rendelkezik, hiszen a 2022-ben megszűnt Slovenskí Branci (SB) neonáci, menekültellenes szervezet szimpatizánsa volt. Mindezt a magyar kormányzati kommunikáció nem vette tudomásul, ehelyett a politikailag hasznosabbnak tűnő baloldali bűnbakkeresés megy minden felületükön, legyen az a megafonosok közösségi oldala, vagy Orbán Viktor legutóbbi Facebook-bejegyzése.

Orbán ugyanis csütörtökön kora délután már arról posztolt a Facebookon , hogy a szlovák miniszterelnököt egy „baloldali aktivista” lőtte le. Bár ok-okozati összefüggést nem húz, de posztjában megjegyzi, hogy Szlovákia „elindult a békepártisághoz vezető úton”, „most ezt a folyamatot akasztották meg, lőtték keresztbe”.

Az egészben egyébként egy olyan logikai bukfenc is van, hogy Robert Fico a baloldalról érkezett a politikába, kezdetben a 2010 után felálló Orbán-kormány egyik legfőbb politikai ellenfele volt. A kormánykommunikáció valójában most ott tart, hogy azt sugallja: egy alapvetően baloldalról jött politikust egy baloldali ember lőtt le.

Ezt követően felvetette, mi van, ha tényleg csupán egy magányos őrültről van szó, így szerinte adódik a kérdés, hogyan juthatott el az elkövető idáig. „Hosszú sora van ennek. Lámpavasazás, IFA-platóra dobálás, miegyéb” – írja, elővéve a fideszes sajtóban a baloldallal gyakran kapcsolatba hozott vádakat.

A megafonosok ezerrel kezdték el nyomni a dezinformációt, baloldalinak, sőt egyenesen liberálisnak nevezve a szerdai merénylet elkövetőjét:

„Sajtóhírek szerint egy szlovák liberális párt fanatikusa lehetett Fico merénylője” – írta például Apáti Bence. Ibolya Csenge már arról írt, hogy Robert Ficót „egy 71 éves liberális költő lőtte le, aki sajtóértesülések szerint a baloldali Progresszív Szlovákia szimpatizánsa, korábban Zuzana Čaputovát is lelkesen támogatta”. Szinte szó szerint ugyanezt a narratívát tolja Déri Stefi is: „az elkövető egy 71 éves baloldali költő volt, aki a baloldali-liberális Progresszív Szlovákia párt lelkes támogatója.” Deák Dániel szerint „ma Európában a nyílt utcán lövik le a békepárti vezetőket”, míg Bohár Dániel „brékingként” közölte, hogy „sajtóhírek szerint Fico merénylője azért lőtt, mert a szlovák kormányfő nem támogatja a háborút”.  

Hogy Juraj Cintula pontosan miért lőtt rá Robert Ficóra, azt egyelőre nem tudjuk, így azt sem lehet kijelenteni, hogy őt a Ficót erősen bíráló újságcikkek tüzelték volna fel ennyire, a magyar kormánypárti propaganda egy része ennek ellenére ezt állítja, mi több, ebből levon egy szerintük Magyarországra is érvényes következtetést: a sajtó nem a kormányhoz tartozó szereplői hergelnek Orbán ellen, a kommentelőik most örülnek Fico rendkívül súlyos állapotának, ebből pedig számukra egyenesen az következik, hogy Orbán Viktor veszélyben van.

Bayer Zsolt pedig még ennél is tovább megy, hiszen a Magyar Nemzetben arról ír az antifa-támadásokra utalva, hogy „tavaly februárban még „csak” embereket vertek félholtra Budapest utcáin kommunista különítményesek, akik persze bármikor készen állnak a gyilkolásra is”, majd hozzáteszi, hogy „nagyon figyeljünk. Nagyon vigyázzunk”, hiszen „két éve a háborút sem hittük. Egy éve el sem tudtuk képzelni, hogy ezt a háborút kiterjeszteni akarják majd Nyugaton”, kicsit később pedig megjegyzi, hogy „nincs kedvem gondolni még valamit, amiről majd kiderül, rosszul gondoltam”.

A kormányzati kommunikáció főbb állításait a Fico-merénylettel kapcsolatban nehéz félreérteni: azt sugallják, hogy nem csupán a „békepárti” (Ficót Orbánnal együtt oroszbarátnak tartja a közvélemény, ezt ellensúlyozza mindkét kormány propagandája a békepárti jelzővel), jobboldali vezetők vannak veszélyben, hanem az őket megválasztók is. Ezzel pedig a Fidesz egyik legalapvetőbb kampányfogását veszi elő: az egzisztenciális félelemkeltést. És minden bizonnyal ebben az új, már a Fico-merénylettel dramatizált politikai térben fogják megpróbálni még erősebben betolni az ellenzéket, Magyar Pétert a „háborúpárti” címke alá.