Poloska, Pofátlanka elviselhetetlenül pimasz provokációjáról írt a Demokratában Bencsik András, aki kivételesen nem a Szovjetunióért, hanem a magyar jobboldalért aggódott.
Szerinte ez a provokatív viselkedés oka annak, hogy egyre többen ragadtatják magukat tettlegességre a tiszásokkal és különösen Magyar Péterrel szemben.
Szinte sajnálkozva írta Bencsik, hogy a legutóbbi, körmendi esetkor az „önkéntes harcos”, mielőtt akcióba lépett volna, pár pohár lélekerősítőt is magához vett, így az alapos behúzás helyett csak komikus huzakodásra futotta tőle.
„Poloska gyakorlatilag egy verbális háborút indított el. Az ország településein szinte naponta felhangzó recsegései úgy hatnak, mint a Sztálin-orgona sivítva felröppenő rakétái” – írja Bencsik.
Ám a sok poloskázás és a megkapó hasonlatok ellenére a cikk végén ő is elismeri, hogy a kormánypártnak egyelőre nincs eszköze a Magyar Péter jelenséggel szemben. A Tisza-szigetek olyanok szerinte, mint a 2002-es választási vereség után életre hívott, majd a Fidesz bázisépítésében komoly szerepet játszott polgári körök.
