Öt ok, amiért örülhetünk kudarcainknak és hibáinknak

Legalább öt okot fel tudok sorolni, amiért meg kell barátkoznunk a hibákkal:

1. Csak úgy jöhetünk rá, hogy túl messzire mentünk, ha valóban túl messzire megyünk. Márpedig ha túl messzire mentünk, azt úgy hívják: kudarc. De ha nem teszünk meg mindent, és annál egy kicsit még többet is, például egy ötlet után kutatva – más szavakkal, ha nem hibázunk –, sosem lehetünk biztosak abban, hogy a legjobb ötletet találjuk meg. A lényeg, hogy ne félj a kudarctól, és ne igyekezz elkerülni. Nézz farkasszemet vele! Ez annak a jele, hogy elég messzire mentél.

Az autóversenyzők a saját bőrükön tapasztalják ezt. Külön mondásuk is van rá: „Csak úgy lehetsz biztos benne, hogy elég gyorsan mentél, ha összetörted a kocsit.” A szakácsok is pontosan tudják. De csak úgy tudhatják meg, hogy hol van ez a pont, ha átlépnek rajta. Ezért megtanulják, hogyan nem ég le a rozsos pirítós, a bélszínszelet, nem szenesedik el a csirkemell, a fokhagyma, a vajban sült kagyló, nem törik össze a felvert tejszínhab, párolódik túl puhára a brokkoli, sül szét a sertésszelet, a torta, a szuflé. A példák száma végtelen.

Csakis úgy lehet megtanulni a helyes eljárást, ha egyszer-kétszer hibázunk. Vegyél példát az autóversenyzőkről és a szakácsokról! Menj túl gyorsan! Menj túl messzire! Hagyd, hogy a gondolataid veszélyes terepre tévedjenek; a butaság, az abszurd, a lehetetlen birodalmába!

2. "Nem tudhatod, hogy sikered van, ha még nem éltél át kudarcot” – szokta mondogatni Ralph Price, egy reklámügynökség művészeti vezetője. Úgy érti, a legtöbbször nem lehet tudni, hogy jó-e egy ötlet, ha nincs másik ötletünk, amihez viszonyítani tudjuk. Ezért történik az, hogy a reklámügynökségeknél a kreatívok és a művészeti vezetők minden egyes feladathoz egy sor ötletet begyűjtenek. Javaslom, te is tedd ugyanezt az éppen aktuális feladatoddal. Amint kitalálsz egy működőképesnek tűnő ötletet, tedd félre! Nem vezet sehova. Aztán találj ki valami mást! Meg még valamit.

3. „Sosem hibáztam – jelentette ki Thomas Edison –, csak találtam tízezer eljárást, ami nem működött.” Kövesd Edison példáját! Tekintsd pozitív fordulatnak, ha valami nem működik! Higgy abban, hogy minden egyes kudarc közelebb visz a sikerhez! Ez megóv attól, hogy elcsüggedj. Sőt még jobban ösztönöz arra, hogy tovább próbálkozz.

4. A kudarc megváltoztatja az ember gondolkodását, életszemléletét, elkergeti a félelmet. A kudarc felszabadít. Talán a reklámguru Jerry Della Femina fogalmazta ezt meg a legjobban: a kudarc minden kreativitás anyja. Azt tanácsolom mindenkinek, aki kreatív akar lenni, hogy vágjon bele olyasmibe, ami miatt kudarcot élhet át. Sok kudarccal szembesültem az életemben, és remélem, hogy még sokkal fogok. Az emberek többsége fél a kudarctól, de amint valami nem sikerül, rájövünk, hogy nem is olyan borzalmas. A rizikóvállalás egyfajta szabadságérzetet ad.

Gore Vidal

"Nem elég nyerni. Másoknak veszteni kell."

Egyik barátom, aki Los Angelesben nyitotta meg egy nagy, országos reklámcég irodáját, ugyanígy vélekedett a kudarcról. Teljesen el volt havazva a szervezési feladatokkal, amikor találkoztunk:

– Milyen embereket akarsz felvenni? – kérdeztem.
– Be kell vallanom, elfogult vagyok azok javára, akik már éltek át kudarcokat.
– Tessék?
– Igen, jól érted. Azokat részesítem előnyben, akik már hibáztak. Ők tudják, hogy a kudarc sosem maradandó. Akik sosem éltek át kudarcot, jellemzően azt hiszik, hogy a kudarc maga a katasztrófa, ezért félnek elmenni a legvégső határig. Félnek rizikót vállalni. És mivel sosem buktak el, azt hiszik, mindent tudnak. Utálom a mindentudókat. Ráadásul ebben a szakmában folyton elutasítások érik az embert. Ez teljesen normális. Olyan embereket akarok, akikről tudom, hogy a jég hátán is megélnek, és ha kudarc éri őket, keljfeljancsi módjára felállnak és folytatják.

A kudarc nem más, mint ideiglenes megálló, megtorpanás, a siker előjátéka, hiszen ahol egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik. Szóval ne rejtsd el és ne szégyelld kudarcaid! Viseld büszkén!

Az ötlet

Megrendelem a könyvet.

5. Természetesen eddig olyan kudarcokról beszéltem, amikor egyértelműen kiderül, hogy valami nem működik – látványos kudarcokról, olyanokról, amelyek más irányba terelnek, amelyekből tanulhatunk. Időnként azonban előfordul, hogy valahol mélyen legbelül, ösztönösen tudjuk, hogy az ötletünk jó, hogy a megoldás működne, ha megvalósíthatnánk, és amit kitaláltunk, az tökéletes.

Ha ilyen eset fordul elő, és mégsem hallgatnak rád, ez a kudarc motiváljon téged, hogy tovább próbálkozz! A „Majd én megmutatom nekik!” ösztön igen nagy hajtóerő. Használd ki! Történetek százai szólnak arról, hogy a kudarc elfogadásának makacs elutasítása végül sikerhez vezetett.

Chester E. Carlson, a xerox másolás feltalálója tizenhét évig próbálta különböző vállalatok figyelmét felkelteni fénymásoló gépe iránt. Alfred Mosher Butts négy éven át igen agresszíven, de hiába próbálta reklámozni az általa kitalált Scrabble játékot, mielőtt felkapták. Joseph Heller regényét, A 22-es csapdáját 23 kiadó utasította el. E sorok írója idézett könyvének kéziratát két év alatt 74 kiadónak küldte el. Valahányszor elutasítást kapott, újabb kiadókat keresett fel. Ha 43 elutasítás után feladta volna, nem született volna meg az első kiadás sem, ami közel 100000 példányban kelt el, és tizenöt nyelvre fordították le.