Iparűzési adó: mit mond a törvény és mit a gyakorlat?

Egy pécsi székhelyű vállalkozás a kilencvenes években azért tartott fenn vidéki székhelyet, mert Budapesten gyalázatosan lassú volt a cégbírósági ügyintézés. Miután a fővárosban végzett tevékenység mellett Pécsett se alkalmazottja, se eszköze nem volt, semmilyen olyan megmérhető paraméter nem állt rendelkezésre, amely szerint a helyi iparűzési adó megosztására mód lett volna. A könyvelő némi töprengés után, egy kerek nullát írt be a pécsi iparűzési adóbevallás végére.

Az önkormányzati adóhatóság az ellenőrzése során nem kevesebbet állított: mindegy, hogy miként, de jusson Pécsnek is valamennyi. A könyvelő ugyan az elvvel egyetértett, de a törvény szerint akármelyik megosztási módszert alkalmazta, rendre nulla jött ki. A megosztási módszerek számszerű eredményét a revizor ugyan nem vitatta, mégis a határozatban elmarasztalták a céget, mondván: becsülni kellett volna. Ezt a revizor szóban úgy magyarázta, hogy „megalkudhattak” volna, hogy mennyi jusson Pécs számára.

A cikk folytatását olvassa el az Adózónán!