Miskolctól a világhírig – kilenc kerékpárral
A világhír kapujába érkezett egy igazi garázsvállalkozás. A puritán módon működő, de kifejezetten exkluzív terméket, testre szabott, kézzel készített, számozott kerékpárokat gyártó magyar manufaktúra, a Merényi Bicycles a szakmai sikereket éppen most aratja le a brit piacon. Az igazi áttöréshez azonban fejleszteni kellene, de a reklámszakmából érkezett bicikliépítészek csak óvatosan vonnak be külső tőkét.
Úgy fest, három magyar fiatal olyan piacon találta meg a rést, amelyen első, de második ránézésre sem nagyon van már szabad hely. A Merényi Bicycles ugyan felsőkategóriás, kizárólag megrendelésre gyártott, egyedi, testre szabott, kézzel készített biciklivázakat, illetve komplett kerékpárokat kínál, ám így is kifejezetten nagy kockázattűrésre vall új márkát indítani a kerékpárgyártásban, ahol hemzsegnek a tradicionális és modern, a minőségi és tömegtermékek. Ezen a tehát finoman szólva is telített piacon azonban nem egészen két év alatt a világhír küszöbére jutottak úgy, hogy eddig összesen 9 vázat, illetve biciklit gyártottak, és idén egyelőre négyre van megrendelésük. Burletta modelljüket a legmenőbb brit szaklapok – a Cycling Weekly, a Cycling Plus vagy a Roadcycling.uk – szakértői nyúzzák, és a teszteredmények remélhetőleg meghozzák a széles körű áttörést is.
A szó legszorosabb és átvitt értelmében is garázsvállalkozásnak nevezhető brand nagyon kalandos körülmények között indult. A vállalkozás egyelőre igazi hobbicég, amely azonban mostanra "komolyodó" helyzetbe került, azaz a befektetett energia és munka nyomán a megrendelések teljesítése már majdnem kiteszi a 40 órás munkahetet. A Merényi Bicycles Kft. tagjai közül egyikőjüknek sem volt komolyabb előélete a szakmában annál, hogy “szerettünk bicajozni meg zenét hallgatni együtt”, illetve kettőjüknek némi versenyzői múltja is van. A három srác közül kettő csak "félállásban" csinálja, a harmadik azonban igazi klasszikus mester, aki négy és fél évet töltött Olaszországban inaskodással a ma élő egyik legnagyobb olasz vázépítő, Dario Pegoretti műhelyében. A projekt névadója, Merényi Dániel és Somló Iván a reklámszakmában múlatta/múlatja az időt, Szentpéteri Mátyás pedig faipari gépek programozásával és javításával foglalkozik.
| Miből készül a csodaváz? |
| A Columbus csőszettjeit egyrészt az alapanyag ötvözete különbözteti meg. A legegyszerűbb cső egy króm-molibdén tartalmú ötvözet, a Cromor és a Thron. Ezek egyszerű húzással és hengerléssel készülnek, viszont már változó falvastagsággal. Ez azt jelenti, hogy a csövek végein vastagabb falú a cső, hogy a forrasztással/hegesztéssel járó hőterhelést jobban bírják. A következő lépcső a Nivacrom acélok, a Columbus saját fejlesztése, ide tartozik a Zona és a Life. Itt még több hengerlés és többlépcsős húzás van. A falvastagságok még kisebbek. A Life egyes csövei hőkezelésen is átesnek. A Columbus jelenleg gyártott legjobb nem rozsdamentes acélcsöve a Spirit a gyártó szerint a Niobium tartalom miatt az ötvözet nagyon homogén szerkezetű, még tovább tudják kínozni hengerléssel, zömítéssel, itt már 0,35 mm-es csőfal vastagságok is vannak egyes csöveknél. A csúcson az XCR csőszett áll, rozsdamentes acél, nagyon drága, de a titánhoz hasonló teljesítményű acélváz építhető belőle. A legkönnyebb Merényi-váz elvben 1400 gramm körüli, de ezt a váztípust még nem gyártják. A 2014-es bristoli kiállításra a csapat egy 6 kilogramm alatti hegesztett vázas kerékpárral készül azért, hogy megmutassa, lehet igazán könnyű bringát építeni acélból. |
Dániel és Iván bő tíz éve kezdett együtt dolgozni egy nagy francia reklámügynökségnél, egyikőjük a kreatív, másikuk pedig az ügyfélkapcsolati vonalon építkezett, majd Dániel egy évre lelépett a cég olaszországi lerakatához. Ám akkor már azon gondolkodott, hogy merre vezethet az út a reklámszakmából. Így 2006-ban párhuzamosan egy milánói kerékpárboltban is dolgozott bicikliszerelőként. Ott ismerkedett meg egy fiúval, aki Dariotól rendelt vázat, amit személyesen akart átvenni és elhívta magával, hogy kössék össze egy műhelylátogatással.
Lehetek az inasa?
Pegoretti műhelyében aztán meg is jött az "aha-élmény": eldöntötte, hogy ezt akarja csinálni. Megkérdezte a mestert, felveszi-e inasának, de ő csak a vállát vonogatta, amit Dániel úgy értelmezett, hogy nem utasítja el, így a milánói tartózkodás végén visszament, hogy újra beszéljen vele. A mester akkor elmondta, hogy ő nem ad sem fizetést, sem a lakáskeresésben nem segít, viszont dolgozhat és megmutat mindent. Ezzel tért vissza Budapestre, dolgozott egy évig, mint az őrült, közben megpróbált “lábujjhegyen” élni. Az összespórolt pénzzel pedig visszatért, s úgy gondolta, elég lesz, amire elég lesz, meglátja, meddig jut. 2007. július 13-án kezdett el dolgozni, de sohasem derült ki, mennyire lett volna elég a pénze, mert Pegoretti szeptembertől már – igaz csak fél munkaidőre –, de bejelentette, és 2011. augusztus 18-ig dolgozott nála.
E négy év alatt Dániel kezén több mint ezer váz ment át, így amikor Dario műhelye elköltöztetését fontolgatta Trentino mellől, szakmailag mindenképpen felkészülten döntött a hazaköltözés és az itthoni projekt beindítása mellett. "Dani, ha hazajössz, ugye megcsináljuk a saját márkádat?" – Iván folyamatosan válaszra váró kérdése így egyszerre nagyon is aktuális lett.
A márkát az a félig kész váz alapozta meg, amit Dániel még a Pegoretti mesternél végzett napi munka után éjjel, a kinti saját kis – nagyon puritán, még a fűtést is mellőző – műhelyében reszelt össze. A céges kereteket Iván korábban alapított internetes vállalkozása adta, ami ekkor bringás céggé lényegült át és kapta a Merényi Bicycles nevet. Hamarosan felbukkant és a cégbe is beszállt harmadik társuk, Szentpéteri Mátyás, Iván gyerekkori barátja. Dániel amúgy formálisan nincs is benne a róla elnevezett vállalkozásban, ő saját cégét, a 2011-ben alapított Merényi Vázmanufaktúra Kft.-t futtatja, a két vállalkozás szerződéses kapcsolatban áll egymással.
A cég megépítése is handmade módon folyt, a tagok saját pénzüket tették bele, Dániel vette-hozta a szerszámokat, forrasztó- és hegesztőgépeket, ő végzi a dizájn- és termékfejlesztést. Iván rakta össze az összes többit, ő a menedzser, a "kockafej", aki a kommunikációt, az árképzést, a disztribútori kapcsolatokat tartja kézben. "Nagyon fontos, hogy Dániel csak a bicajokkal foglalkozzon, az építéssel és a fejlesztéssel, mert ezt szereti csinálni" – foglalja össze a személyzeti politikát Iván. Mátyáshoz tartozik a fényezés és az alkatrészek beszerzése.
A vállalat a mai napig példásan racionálisan működik, iroda nincs, alkalmazottak nincsenek, raktárkészlet nincs – olyannyira nincs, hogy egy-egy kiállításra az alkatrészeket saját gépeikről szerelik le és teszik rá a mintadarabra –, a fényezést beszállítók végzik, a műhely pedig Miskolcon van. Sőt, a cégtársak saját termékükkel sem rendelkeznek, azaz egyikőjük sem Merényi bicajjal közlekedik (de állítólag már készülnek a saját bringáik is).
Tesztelt vevők
Egy-egy váz előállítása a megrendeléstől számítva 100-130 munkaórát vesz igénybe, az alatt lefolytatnak egy kisebb fajta nemzetbiztonsági átvilágítást a megrendelőről, azaz pontos méreteket vesznek róla, feltérképezik kerékpározási szokásait, megvizsgálják biciklizés közben, mennek vele együtt, felderítik, mire akarja használni, inkább városban, vagy inkább országúton, mennyit megy? Ezután küldenek egy váz- és felszerelési javaslatot – a felszerelések beszerzéséhez azonban nem ragaszkodnak, sőt elfogadják, ha a megrendelő maga intézi ezt. Amennyiben kialakul a konszenzus a leendő kerékpárról, illetve vázról, Dániel nekifog a forrasztásnak – amennyiben a rendelkezésre állnak a szükséges csövek. A Merényi egyelőre kizárólag acélcsövekből építi a vázat, Olaszországból rendelik a Columbus csöveket, a szállítás olykor három hetet is igénybe vehet. A munkát folyamatosan dokumentálják, sőt a megrendelő folyamatosan látogathatja a miskolci műhelyt, azaz személyesen is követheti a gyártást, a vázak pedig sorszámozottak.
A kész és felületkezelésre előkészített vázat Mátyás veszi kézbe, aki a korábban megtervezett és ugyancsak egyeztetett dizájn alapján fényezteti a vasat – igyekeznek nem gyártani két egyforma vázat, ehhez nagyon jól jön Dániel korábbi grafikus praxisa. Az egész gyártásban a fényezés kivitelezését nem tudják megoldani házon belül – egyelőre. De a fejlesztési tervek egyik legfontosabbja éppen ez, azaz egy fényező műhely létrehozása – ami egyébként bérmunkával többletjövedelmet is termelhet. A fényezés a gyártási folyamat talán leggyengébb pontja, legalábbis sokkal tovább tart, mint rendesen kellene, mert a beszállítóik egyike sem kerékpárfényezésből él, ezért lassan dolgoznak: a 3-4 napi munka nem ritkán 3-4 hétig is eltart. Ezután amennyiben komplett kerékpárról szól a rendelés, összeszerelik. A megrendeléstől az átadásig 3-4 hónap telik el – ha nincs reklamáció.
| A veronai kerékpár-építési hagyományok |
| Az olasz kerékpárvázgyártás egyik központja volt Veneto tartomány. Ezen belül egy-egy városban alakultak ki nagyobb műhelyek, ahol generációról generációra öröklődött a tudás. A hatvanas években volt a nagy bumm, akkor dolgoztak a legtöbben az iparágban, akkor a termelés felfutásához még több emberre volt szükség, hiszen a vázakat keményforrasztással állították össze, ami csak részben – és akkor is nagyon drágán – automatizálható. A hetvenes-nyolcvanas években pedig az enyhe visszaesés azt hozta magával, hogy a nagyobb műhelyekből elküldött emberek próbáltak a saját lábukon megállni, és ahhoz, hogy talpon maradjanak, jobbnak kellett lenniük a többinél. Ez olyan versenyhelyzetet eredményezett, ahol szinte kizárólag a minőség döntött egy-egy vállalkozás jövőjéről. Ebben az érában tanult a mester, Dario Pegoretti is Luigi Milanitól. Pár változtatással, de ugyanazt a metódust használja Dániel is, amit annak idején Milani kísérletezett ki. A kerékpárváz geometriai tervezésénél pedig szintén a veronai hagyományból indul ki, a csőhosszok és szögek megállapításánál azt a logikát követi. |
A kész váz ára 320-400 ezer forint, a komplett kerékpár ennél legalább 120 ezerrel kerül többe – természetesen a felszereltségtől és az alkatrészektől függően. Ez első hallásra nem kevés, de ezért sorszámozott, teljesen egyedi gépet kap a megrendelő, bátran lehet mondani, hogy extra minőségben. "A kocsmába valóban nem Merényivel célszerű járni" – véli Iván. A minőségből már csak azért sem engedhetnek a fiúk, mert induló vállalkozásként nem kockáztathatnak minőségi kifogásokat.
Árelőnyben
Azért sem lehet szó minőségi kompromisszumról, mert a társaság megcélozta a brit piacot, ahol brutális versenyben kell talpon maradni, s ahol semmiféle minőségi lazulás nem fér bele. Ezért is állítottak saját standot – a brit piac becserkészésének első akciójaként – mintegy 80 amerikai, brit és japán cég között az idén áprilisi bristoli egyedi kerékpár-kiállításon. A kiállításon befutott a Merényi kerékpár, a szakma főleg a dizájntól és a fényezéstől volt elájulva. A brit piac egyébként nagyon ígéretes, az itthon 400 ezer forint körüli kerékpár ottani kiskereskedelmi ára csaknem 2500 font. A bristoli kiállításon kiderült, hogy elismerik őket és bringáikat hamarosan jegyezni fogják világszinten is. Minőségileg ugyanazt próbálják hozni, mint Pegoretti, de mivel a legelső értékesített kerékpárjuk is legfeljebb kétéves, ezért nem tudják azt mondani, hogy "nézz rá, ez a bringa 15 éves és még mindig tökéletesen működik". Az ár-érték arányuk egyelőre nagyon kedvező, hiszen az egyedi, méretre készült vázak piacán 15-20 százalékkal olcsóbbak, mint a versenytársaik.
Általában egy érdeklődő email jelenti az első lépést abban a folyamatban, aminek a vége a konkrét megrendelés. Ezután hamarosan személyes találkozó következik, már amennyiben az érdeklődőt nem riasztja el a kapott tájékoztató jellegű árajánlat. Megrendelőik jellemzően tehetősebbek, financiálisan függetlenek, általában nem első bicikliként veszik a Merényit, és már 4-6 kerékpárjuk volt vagy van mellette. (Egy kerékpárjukkal versenyeznek, Horváth Balázs pályaversenyeken használja.)
A vállalat jelenlegi kapacitása évente legfeljebb 50 váz elkészítését teszi lehetővé, ám amennyiben ennyi el is készülne, mindhármójukat a magyarországi értékesítés nem tudná eltartani. Ezért is csinálja a bringabizniszt Iván is, Mátyás is "félállásban" – Iván egyelőre tartja reklámértékesítői pozícióját, mint ahogyan Mátyás sem adja fel a faipari gépeket forgalmazó magyar vállalkozásnál végzett munkáját.
A cég ezzel együtt ma már eltartja magát, hitelük nincs, nem is terveznek, külső befektetők megjelenésével azonban számolnak (Dániel vállalkozása éppen most folyamodik az új Matolcsy-féle kedvezményes vállalkozói hitelért). Idén április elején zárultak le azok a mintegy fél évig tartó tárgyalások, amelyek nyomán kisebbségi – 5 százalékot nem meghaladó – tulajdont szerezve magyar magánszemély csendestársként szállt be a Merényi Bicycles Kft.-be. A cégből egyébként komolyabb részesedést nem akarnak eladni, de ilyen mértékben befektetőket szívesen látnak, hiszen a brit piacra lépéshez is fejleszteni kellene, de a műhelyt is lehetne közelebb hozni, nem beszélve a saját fényező műhely létrehozásáról.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
