A Nyílt Társadalom Archívum, az elmúlt rendszert dokumentáló, sokszor történeti vitákra késztető kiállítás-sorozatának folytatásaként, Sztálin halálának ötvenedik évfordulója körül kiállítást és koncertet tervezett. A Sztálin-koncerten, amelyet meg is hirdettek, illetve amelyre már a jegyeket is elkezdték árusítani, a szovjet idők zeneszerzőinek Sztálinnal kapcsolatos propagandisztikus zeneműveiből játszott volna Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar. Prokofjev Zdravica (Köszöntő) és Hacsaturján Sztálin-óda című műve mellett Sosztakovics a zenetörténet szerint inkább "ördögi látomásnak", mint dicshimnusznak számító X. szimfóniája hangzott volna el.

A Zeneakadémia és az Olasz Intézet már korábban elzárkózott attól, hogy helyet adjon a a Centrális Galériában nyíló kiállításhoz kapcsolódó és New Yorkban, a Garnegie Hallban Vlagyimir Ashkenazival és a Cseh Filharmonikusokkal már bemutatott programnak (a New York-i koncert egy sorozat részeként hangzott el, címe “Music and Dictatorship: Russia under Stalin”, vagyis Zene és diktatúra: Oroszország Sztálin alatt volt), s végül a Vigadó is visszaépett. Csonka András, a Vigadót működtető Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány nevében a hvg.hu-nak azt mondta, sem az ötlettel, sem a művekkel nincs problémájuk, egyedül a címmel és az időzítéssel. Nem sokkal a kommunizmus áldozatainak emléknapja után szerencsétlennek éreznek egy olyan címet, amelyben a véreskezű diktátor neve szerepel. Ha valahol Hitler-koncertet hirdetnének - mondta Csonka - vizsgálódni kezdene az ügyészség. A Sztálin-koncert cím éppen ennyire elfogadhatatlan - mondta, s jelezte, más címmel bármikor lemehetne a koncert. Elismerte ugyanakkor, hogy a kifogásaikról nem beszéltek időben a koncert szervezőivel, de szerinte ennek az az oka, hogy a Vigadó nem szerzett időben tudomást a program jellegéről. Ábrahám Nóra, a Nyílt Társadalom Archívum sajtóreferense a hvg.hu-nak azt mondta, a Magyarországon szokásos módon szervezték meg a koncertet, a Dohnányi zenekarral közösen.
Ön szerint rosszul választottak címet a koncert rendezői? Kell-e félni ötven évvel a diktátor halála után olyan zenedaraboktól, amelyeket ma már a zenetörténet és történettudomány is helyükön kezel? Káros-e olyan művek bemutatása (akár a képzőművészetben, irodalomban is) amelyek diktatúrákat szolgáltak ki?