Zoran Gyingyics, a nemrégiben meggyilkolt szerb miniszterelnök holttestét a világ egyik legnagyobb pravoszláv templomában, a belgrádi Szent Száva székesegyházban ravatalozták fel. Az utóbbi években éppen Gyingyics volt a munkálatok legfőbb támogatója; a miniszterelnök több millió euró támogatást szerzett az évtizedek óta tartó építkezéshez. Gyingyics 2004-re ígérte a még a XIX. század végén megálmodott, monumentális templom átadását. Nem ő az első magas rangú közéleti személyiség, aki - ha nem is saját hibájából - nem tudta megtartani hasonló ígéretét.

A nagy pragmatikusként ismert Gyingyics igyekezetének őszinteségében az egyházi vezetés eleinte kételkedett (elemzők szerint a miniszterelnök ezzel kívánt "bocsánatot kérni" a nacionalistáktól Milosevics hágai kiadatásáért), a Gyingyics által az építkezésekre "behozott" pénz azonban még a szkeptikusokat is elhallgattatta. A Szent Száva katedrális felépítésének meggyorsítását ígérő, 2001-es beszéde óta Gyingyics több megajánlási értekezletet szervezett, többek közt Németországban is, több millió eurós támogatást szerezve ezzel az építkezés befejezéséhez.
Az önálló szerb ortodox egyházat megalapító, az egységes középkori szerb államot megszilárdító Szent Szávának emléket állító templom megépítése az 1878-ban függetlenné vált országban még egységes támogatást élvezett, az építkezés azonban később - főként anyagi és ideológiai okokból - gyakran évtizedekig szünetelt. Az építkezéssel kapcsolatos állandó bizonytalanságot jól illusztrálják a kezdeti lépések. Abban minden kezdeményező egyetértett, hogy a templomot a belgrádi Vrácsáron kell felépíteni, azon a helyen, ahol a XVI. század végén Szinán török pasa nyilvánosan elégette Szent Száva ereklyéit, a munkálatokat pedig ennek az eseménynek a 300. évfordulóján illene elkezdeni. Hamarosan azonban heves vita indult meg egyrészt arról, hogy az ereklyék elégetése 1594-ben vagy 1595-ben történt, másrészt pedig arról, hogy Vrácsár alatt egészen pontosan Belgrád mely területét kell érteni. Végül azzal zárták le a vitát, hogy a legfontosabb, hogy végre felépüljön a "szerb nép legnagyobb szentjének temploma" (történészek, korabeli papok egy része még sokáig vitatta, valóban "jó" helyen kezdődtek-e az építkezések.)
Az építkezés hivatalos elindítására a végül jubileuminak kikiáltott 1895-ös évben került sor. A munkálatok költségeit a szerb egyház hívőinek és vállalkozások adományaiból, továbbá állami segítségből tervezték fedezni. Az első lépésben - rekord gyorsasággal, egy hét alatt - felhúztak, majd felszenteltek egy 12-szer 5,3 méter alapterületű, ideiglenesnek szánt templomocskát, mely aztán a munkálatok elhúzódásának köszönhetően csaknem negyven évig maradt szolgálatban. A kezdeti lelkesedés hamar kifulladt, s noha a szerb parlament 100 ezer dináros, akkor rendkívül nagy összegnek számító támogatásról szóló ígéretet tett, pénz csak alig-alig csordogált. A következő jelentősebb lépésre csak tíz évvel később, 1904-ben, a Karagyorgye-felkelés századik évfordulóján került sor, amikor pályázatot hirdettek a templom megtervezésére. A kiírásra öt ajánlat érkezett, melyek közül azonban az e célra létrehozott szakmai bizottság egyet sem talált megfelelőnek. A folyamat ekkor - a balkáni háborúk és az első világháború miatt - ismét elakadt, s legközelebb 1926-ban melegítették fel a templom építésének ötletét.
Az újra kiírt pályázatra 1927-ig húsz terv érkezett. A szakmai bizottság ez alkalommal sem talált olyat, amely elnyerte volna tetszését, de kiosztottak egy második díjat, és ezzel együtt 60 ezer dinárt Bogdan Nesztorovicsnak, akinek tervét aztán 1931-ben mégis jóváhagyták. E terv módosított változata alapján 1935-ben, Szent Száva halálának 700. évében, az építkezés hivatalos megindítását követő 40. esztendőben - egy 800 ezer dinárt hozó, nemzeti "adománygyűjtő" akciót követően - megkezdődtek a tényleges munkálatok. Első lépésként a negyvenéves "átmeneti" templomocskát bontották le, mert az éppen a felépítendő templom oltárának helyén állt (nem messze ettől a helytől, 57 nap alatt épült fel a második "átmeneti" templom). Folyamatos adománygyűjtés mellett lassan kinőtt a földből a templom alapja, s mikor már úgy tűnt, az építkezés menete felgyorsulhat, 1941 áprilisában Németország lerohanta Jugoszláviát.
A második világháború még az elsőnél is jobban visszavetette az építkezést. A bevonuló német csapatok minden, a templommal kapcsolatos dokumentációt megsemmisítettek, a már meglévő falakból pedig garázst alakítottak ki. A szovjet és partizáncsapatok sem becsülték többre az épületet, amely az ő regnálásuk alatt is megmaradt garázsnak. 1953-ban a templom sem kerülhette el az államosítást. Az építkezés folytatásának állam általi finanszírozása ezután szóba sem került, az egyházi vezetők főként az amerikai szerb emigráció pénzügyi segítségében bíztak, ehhez azonban - politikai okokból - nem fértek hozzá. 1984-ben, miután az állam végül hozzájárult a munkálatok felújításához, újabb adománygyűjtő akció indult, s rövidesen folytatódott az építkezés.
1989-ben, tizenhat külön e célra készített emelő segítségével, húsz napi munka után helyére került az egyedülálló módszerrel a földön felépített, négyezer tonnás kupola a rajta lévő tizenkét méter magas, aranyozott kereszttel. Több mint száz évvel megálmodása után összeállt a világ legnagyobb pravoszláv templomának kikiáltott, tizenkétezer embert befogadni képes, többszintes (két galéria- és egy föld alatti szint) Szent Száva templom. Már-már úgy tűnt, az építési munkálatok legkésőbb 1992-ig befejeződnek, amikor kitört a délszláv háború. Legközelebb 2000 áprilisában nyúltak újra a templomhoz: ebben az évben szerelték fel az osztrák Grass Mayer cégtől megrendelt, 49 darab különleges harangot. A Milosevics-rendszer megdöntése után - többek közt Gyingyics támogatásának is köszönhetően - újra lendületet kapott az építkezés; arról, hogy a miniszterelnök meggyilkolása mennyiben befolyásolja az eredetileg tervezett 2004-es átadást, egyelőre nem tudni semmit.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Érdemes óvatosnak lenni a reklámozott ingyenhitellel

Érdemes óvatosnak lenni a reklámozott ingyenhitellel

Új műfajt találtak, milyen autót kell tuningolni az orosz oligarcháknak

Új műfajt találtak, milyen autót kell tuningolni az orosz oligarcháknak

231 brit kocsmában betiltották az egyik legnagyobb karácsonyi slágert

231 brit kocsmában betiltották az egyik legnagyobb karácsonyi slágert

Soha ilyen közel nem repült még szonda a Naphoz, és most még fotót is csinált róla

Soha ilyen közel nem repült még szonda a Naphoz, és most még fotót is csinált róla

A macskás mémek megint fontos szerepet kaptak a terrorelhárításban

A macskás mémek megint fontos szerepet kaptak a terrorelhárításban

Nem jár a 2-es metró a Deák és a Déli között

Nem jár a 2-es metró a Deák és a Déli között