Akár Steinman, a jótanuló egy csonka gúlát, vegyünk egy írót! Legyen fiatal, messze attól, hogy írófejedelemmé váljék. Ismert, de nem híres, még nincsenek külföldi kiadások és ösztöndíjak. Rendszeresen publikál, de az átlagnál nem fogynak jobban a könyvei. Vagyis olyan, mint a legtöbben a hazai szépirodalom pályakezdői közül.
Ma Magyarországon egy első-második kötetes író százötvenezer forint körüli összeget kap egy kész könyvért. Nem ritkán két részletben, felét a megjelenéskor, felét 30-60 nappal a megjelenés után. (Tudunk olyan kevéssé fair kiadói ajánlatról is, amely a keménytáblás kötet esetén kevesebb honoráriumot helyezett kilátásba, mint puha fedeles könyvnél.) Egy könyvért ennél nemigen várható több pénz, kvázi ez az összeg "váltja meg" az eladott példányonként járó jogdíjakat. Ez a honorárium nem jelentheti a megélhetés alapját, ám magából az irodalmi tevékenységből is jöhet hozzá valamicske. Felolvasóestekre hívhatják az írót, ezen alkalmanként tízezer forintnál ritkán több a gázsi. Publikálhat is kisebb-nagyobb rendszerességgel az író, az irodalmi folyóiratoknál a 3-5 ezer forintos flekkdíj már nagyon jónak számít.

Egyszer-egyszer ösztöndíjat is kaphat; fiatal prózaíróknak a minisztérium Móricz Zsigmond ösztöndíja, illetve drámaíróknak az Örkény István-ösztöndíj van elérhető közelségben, a maga havi 64 ezer forintjával (2002-es adat). "Móriczot" legfeljebb tizen, 35 évüket be nem töltött szépírók, kritikusok, szociográfia-írók kaphatnak, a mezőny elég zsúfolt, s a tíz díjazottból általában csak 2-3 kimondottan szépíró. A Nemzeti Kulturális Alapprogram Szépirodalmi szakkuratóriumától is elnyerhető ösztöndíj: egy-egy nagyobb mű megírását támogatják, esetenként párszázeres nagyságrendű összeggel. Ehhez azonban nem árt, ha az írónak már "van neve" és valamilyen irodalmi díja.
Ha az író nem kap ösztöndíjat (bár, ha kap, akkor is), munkát vállal. Leginkább szabadúszó újságíró-publicistaként. Ír tárcát, cikket, kritikát rangosabb kulturális lapokba; az ilyesmit azonban nem fizetik jól. Ha magazinoknak dolgozik, az jobb pénz, de rosszabb munka. Ha szerencséje van, havi 50 ezer körül tud "összeírni", ehhez azonban egy lapnál állandó megbízások kellenek. Ha munkatárs valahol, akkor szerencsés esetben akár 80-100 ezret is megkereshet, igaz, akkor irományait nem fizetik meg külön flekkdíjjal.
Színdarabokért legfeljebb 200 ezer forint megírási pénzt kap egy ifjú drámaíró. Előadásonként jár a jogdíj, a jegybevétel megállapodás szerinti százaléka. Ha azt vesszük, hogy a kortárs darabok általában stúdiószínpadokon mennek, elképzelhetjük, mekkora összegekről lehet itt szó. Többen vállalnak szappanopera-írást, a jelenlegi árfolyam egy epizód forgatókönyvéért (az egyetlen folyamatosan futó magyar gyártású sorozat esetében) 120 ezer forint. Ezért egy, a story-line írók által felvázolt történetet kell dialógusokban megírni. Ha valaki szívós, és bekerül a rendszeresen foglalkoztatott dialógusírók közé, havi kettőt megírhat, ez már tisztes kereset.

Több fiatal író fordul meg reklámclégeknél, mint szövegíró. Ez kemény munka és korántsem napi nyolc órás, de szépen lehet vele keresni. Ha valaki hosszabb ideig megmarad egy cégnél, 250-500 ezer forint között is kézhet kaphat. Talán hozzá sem kell tenni: számlára, bruttó. Mindez azonban sokszor már annyi munka, amennyi mellett éppen írni nem marad idő és energia.