Posztgutenbergi kötelező olvasmányok
Az internetes letöltéstechnika segítségével külön kötetben vagy egyedi szövegválogatásként is meg lehetne jelentetni a kötelező olvasmányokat.
A hosszúra nyúlt és minden emlékezetesnél forróbb nyár után alig hisszük el: itt van az ősz, itt van újra. Legfőbb ideje beszerezni a tankönyveket, irkákat, irónokat, kötelező olvasmányokat. Antigoné, Anyegin, Bóbita, Gulliver utazásai, Ómagyar Mária-siralom, Rómeó és Júlia, János vitéz, Goriot apó, A Pál utcai fiúk, Micimackó, A kőszívű ember fiai, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, Az ifjú Werther szenvedései, Egri csillagok, Bűn és bűnhődés, Toldi, Sorstalanság, Vörös és fekete stb.
A legjobb itt megállni, különben a sor annál hosszabbra nyúlik és annál esetlegesebb lesz, minél inkább különböznek egymástól az iskolák és a magyartanárok, s az, hogy mit adnak fel kötelező olvasmánynak. A jó szülő – hacsak nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy a feladott könyvek többsége eleve megvan a polcon – kapkodhat fűhöz-fához, szaladhat az antikváriumba, ám ott olykor kénytelen megvenni Schiller összes drámáit, csak mert a gyereknek az Ármány és szerelem van feladva, vagy egy Tolsztoj-összest, csupán az Ivan Iljics halála miatt.
Nem lenne egyszerűbb – gondolkodik el a jó szülő -, ha letöltené az összes lehetséges kötelező olvasmányt a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról, esetleg máshonnan a világhálóról? Elvégre az online szövegarchívumokban napról napra több klasszikus olvasható. A tanár adjon fel olyat, ami online is megvan, vagy ha nincs, előbb tegye fel a webre, s aztán nevezze ki kötelezőnek. Kifolyik a gyerek szeme, ha mindent monitoron olvas – ámde ki győzné azt papírral, festékkel, térrel és idővel, hogy mindent kinyomtasson?
Hiába, a jó öreg könyv mégiscsak más – mélázik el ekkor nosztalgikusan. A „rendes” (papír)könyv egyszerű, könnyebben hordozható és forgatható, s lapozáskor a papír hangja, tapintása, illata is édesebb. Gutenberg óta a dolgok természetes rendjéhez a lapozható könyv is hozzátartozik. De ki győzi megvenni a sok könyvet – hiszen már akkorra lejárja a lábát az ember, mire az antikváriumban egy szem Vörös és feketét talál! Ahol Shakespeare kapható, nem biztos, hogy Homéroszt is árulnak, s van, hogy Arany és Berzsenyi volna még, de József Attila és Vörösmarty már kifogyott.
Milyen jó lenne, ha az online könyvtárakban meglenne minden, amit akár csak egy magyartanár is kötelezőnek ad fel, s azokat a könyveket – de csak azokat –, amelyeket a gyereknek egy év alatt el kell olvasnia, „rendes” (könnyen kezelhető, simogatható) „könyv” alakban (a kívánt papíron, formátumban, nyelveken és betűkkel) lehetne kézbe venni! Hol vannak a nyomdatechnikai csodáknak és az internet nagy csodájának találkozásaiból születő új típusú könyvkiadók, amelyek nem százezer, hanem csak egy (esetleg néhány) példányban adnak ki egy-egy szövegválogatást? Ha valaki hiányolná társának könyvéből mondjuk Kossuth Lajos válogatott beszédeit, magának másnap bízvást nyomathat-köttethet olyat, amelyben már azok is benne vannak. A digitális technika segítségét igénybe vevő, de klasszikusan analóg individuális könyvnyomtatás – A/4-es papíron, spirálfűző-géppel s a tartalom esetlegességével – lassan minden utcasarkon jelen lesz. De hol vannak a posztgutenbergi profik, akik minden individuális igényünket olyan természetességgel elégítik ki, mintha nem egyetlen példányt rendelnénk tőlük (kötelező olvasmányainkat, naplóinkat és/vagy válogatott szerelmes leveleinket), hanem háromszázezret?
Az októberben esedékes frankfurti könyvvásáron képviseltetik magukat ilyen minikiadók (igaz, az idén sem a könyvkiadók között, inkább a művészeti, illetve számítástechnikai szekciókban), s a prognózisok szerint a könyvkiadás jövendő trendjei ebbe az irányba mutatnak. Az utolsó Unión kívüli tanévnyitó küszöbén mégis sok jó szülő tapasztalhatja, hogy e szisztéma még korántsem terjedt el nálunk.
A digitális és az analóg szövegarchiválás integrációja felé mutat, hogy a digitális nemzetikönyvtár-kezdemény (a Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/), amelynek anyagát a korábbi címen (http://www.mek.iif.hu) már nem fejlesztik tovább, két hónapja beköltözött az analóg nemzeti könyvtárba, a Széchényibe. Azóta a – korábbi oldal érintetlenül hagyása mellett – a könyvtár anyaga a http://mek.oszk.hu/ címen található, s bővül tovább: az előző verziótől eltérően keresőablaka is van.
Ettől persze a jó szülő még sokáig kénytelen lesz lejárni a lábát egy-egy Anyeginért vagy Bóbitáért, vagy legyint egyet, s azt mondja a gyerekének, fiam, ha úgyis naponta hat órát játszol a számítógépeddel, s nem folyik ki a szemed, egyet még kibírsz, amíg olvasol! S közben bőrkötéses, egykötetes kötelezőolvasmány-kötetekről ábrándozik.
Ön mit gondol erről?
A legjobb itt megállni, különben a sor annál hosszabbra nyúlik és annál esetlegesebb lesz, minél inkább különböznek egymástól az iskolák és a magyartanárok, s az, hogy mit adnak fel kötelező olvasmánynak. A jó szülő – hacsak nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy a feladott könyvek többsége eleve megvan a polcon – kapkodhat fűhöz-fához, szaladhat az antikváriumba, ám ott olykor kénytelen megvenni Schiller összes drámáit, csak mert a gyereknek az Ármány és szerelem van feladva, vagy egy Tolsztoj-összest, csupán az Ivan Iljics halála miatt.
Nem lenne egyszerűbb – gondolkodik el a jó szülő -, ha letöltené az összes lehetséges kötelező olvasmányt a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról, esetleg máshonnan a világhálóról? Elvégre az online szövegarchívumokban napról napra több klasszikus olvasható. A tanár adjon fel olyat, ami online is megvan, vagy ha nincs, előbb tegye fel a webre, s aztán nevezze ki kötelezőnek. Kifolyik a gyerek szeme, ha mindent monitoron olvas – ámde ki győzné azt papírral, festékkel, térrel és idővel, hogy mindent kinyomtasson?
Hiába, a jó öreg könyv mégiscsak más – mélázik el ekkor nosztalgikusan. A „rendes” (papír)könyv egyszerű, könnyebben hordozható és forgatható, s lapozáskor a papír hangja, tapintása, illata is édesebb. Gutenberg óta a dolgok természetes rendjéhez a lapozható könyv is hozzátartozik. De ki győzi megvenni a sok könyvet – hiszen már akkorra lejárja a lábát az ember, mire az antikváriumban egy szem Vörös és feketét talál! Ahol Shakespeare kapható, nem biztos, hogy Homéroszt is árulnak, s van, hogy Arany és Berzsenyi volna még, de József Attila és Vörösmarty már kifogyott.
Milyen jó lenne, ha az online könyvtárakban meglenne minden, amit akár csak egy magyartanár is kötelezőnek ad fel, s azokat a könyveket – de csak azokat –, amelyeket a gyereknek egy év alatt el kell olvasnia, „rendes” (könnyen kezelhető, simogatható) „könyv” alakban (a kívánt papíron, formátumban, nyelveken és betűkkel) lehetne kézbe venni! Hol vannak a nyomdatechnikai csodáknak és az internet nagy csodájának találkozásaiból születő új típusú könyvkiadók, amelyek nem százezer, hanem csak egy (esetleg néhány) példányban adnak ki egy-egy szövegválogatást? Ha valaki hiányolná társának könyvéből mondjuk Kossuth Lajos válogatott beszédeit, magának másnap bízvást nyomathat-köttethet olyat, amelyben már azok is benne vannak. A digitális technika segítségét igénybe vevő, de klasszikusan analóg individuális könyvnyomtatás – A/4-es papíron, spirálfűző-géppel s a tartalom esetlegességével – lassan minden utcasarkon jelen lesz. De hol vannak a posztgutenbergi profik, akik minden individuális igényünket olyan természetességgel elégítik ki, mintha nem egyetlen példányt rendelnénk tőlük (kötelező olvasmányainkat, naplóinkat és/vagy válogatott szerelmes leveleinket), hanem háromszázezret?
Az októberben esedékes frankfurti könyvvásáron képviseltetik magukat ilyen minikiadók (igaz, az idén sem a könyvkiadók között, inkább a művészeti, illetve számítástechnikai szekciókban), s a prognózisok szerint a könyvkiadás jövendő trendjei ebbe az irányba mutatnak. Az utolsó Unión kívüli tanévnyitó küszöbén mégis sok jó szülő tapasztalhatja, hogy e szisztéma még korántsem terjedt el nálunk.
A digitális és az analóg szövegarchiválás integrációja felé mutat, hogy a digitális nemzetikönyvtár-kezdemény (a Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/), amelynek anyagát a korábbi címen (http://www.mek.iif.hu) már nem fejlesztik tovább, két hónapja beköltözött az analóg nemzeti könyvtárba, a Széchényibe. Azóta a – korábbi oldal érintetlenül hagyása mellett – a könyvtár anyaga a http://mek.oszk.hu/ címen található, s bővül tovább: az előző verziótől eltérően keresőablaka is van.
Ettől persze a jó szülő még sokáig kénytelen lesz lejárni a lábát egy-egy Anyeginért vagy Bóbitáért, vagy legyint egyet, s azt mondja a gyerekének, fiam, ha úgyis naponta hat órát játszol a számítógépeddel, s nem folyik ki a szemed, egyet még kibírsz, amíg olvasol! S közben bőrkötéses, egykötetes kötelezőolvasmány-kötetekről ábrándozik.
Ön mit gondol erről?