"Nepálban egy tragikus mezőgazdasági év után az embereknek szinte semmiféle jövedelmük nem képződött, ezért erdőirtásba fogtak. A kormány maga is források híján volt, s tehetetlenül nézte a hegyoldalak növényzetének elpusztítását. Végül Indiához fordult anyagi segítségért, ám ezt India elutasította, arra hivatkozva, hogy a környezetvédelem a gazdag országok luxusa. A következő évben a Himaláján megolvadt hó akadálytalanul lezúdult a hegyekből és óriási áradásokat okozott Indiában. A károk sokszorosára rúgtak a Nepáliak által kért segély összegének."
A példázat Lester Browntól, a Worldwatch Institute elnökétől, a State of the World (A világ állapota) jelentések kiadójától, a világ talán legelismertebb környezetvédőjétől származik. Akkor mondta el, amikor a tervezett nagymarosi erőműépítés hatásait vizsgálandó Magyarországra érkezett, s szembetalálta magát azzal, hogy itt a környezetvédelmet a gazdag országok luxusának tartják. Tíz évvel később a kárpáti erdőirtásokért Kárpátalja és Magyarország is megfizetett a tiszai árvizekkel. Az egyre hatékonyabb propaganda mellett talán e tapasztalatoknak is köszönhető, hogy a környezettudatosság erősödik Magyarországon.
A bel- és külföldi környezeti állapotot a lakosság fele súlyosan problémásnak, 18 százaléka katasztrofálisnak, a fennmaradó hányad pedig problémásnak gondolja, nem volt tehát olyan, aki szerint a környezet rendben lenne – derül ki abból az országos reprezentatív felmérésbôl, amelyet a Cognative Kft. készített a WWF Magyarország megbízásából. Honfitársaink elsősorban a tankhajók elsüllyedését, a vegyi üzemeket és a szemetelést tartják környezetkárosítónak. A magyarok többsége tisztában van számos egyéb tevékenység káros hatásával is, és ezek leküzdésére cselekedni is hajlandó, ám sok esetben nem érzékeli kellőképpen a szennyezés súlyát: a papírfelhasználást, a mezőgazdasági tevékenységet és a folyószabályozást nem ítélik annyira környezetterhelőnek – állapította meg a februárban, júniusban és júliusban ezer fo´´ megkérdezésével összeállított közvélemény-kutatás. "Pedig az utóbbiak - szögezte le Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója - ugyanúgy környezet- és természetkárosítók lehetnek, mint az ellenőrizetlen, szennyezőforrásként működő vegyi üzemek."
Környezettudatosság szempontjából a lakosság négy szegmensre osztható. A megkérdezettek egyharmadát képező "közönyösek" azok a tájékozatlanabb emberek, akik a tankhajókon, a vegyi üzemeken és a szemetelésen kívül nemigen tartanak más tevékenységet környezetszennyezo´´nek. A lakosság 27 százalékát képviselő "atomfélők" az említetteken túl már a nukleáris energiát is, a 28 százalékos részarányú "fogyasztási cikk fóbiások" pedig a hajtógázos spray-ket, műanyag flakonokat, mosóporokat is kiemelten környezetet terhelőnek tekintik. Az emberek egytizedét képviselő "aggódók" szerint minden, a felmérésben szereplő tevékenység káros. "Nem a jövedelemkülönbségek, inkább a lakóhely elhelyezkedése, az urbanizáció szintje és az iskolai végzettség a meghatározó a szegmenseket tekintve" – mondta Gergely Ferenc, a kutatást vezető cég ügyvezető igazgatója. A közönyösek inkább a kisebb településeken élő tájékozatlanabbak közül kerülnek ki, míg az aggódók a városokban lakó magasabb végzettségűekből.
"A környezettudatosság elsősorban a tájékoztató- és oktatótevékenységen, nem utolsósorban pedig a médián múlik" – jelentette ki Gergely, aki szerint ezt bizonyítja az áprilisi paksi üzemzavar sajtóvisszhangja, amelynek nyomán a környezetkárosítók listáján az atomerőművek a februári nyolcadik helyről az ötödikre jöttek fel júniusra, majd júliusban újra visszacsúsztak a hetedikre. A társadalom gondolkozása vitathatatlanul zöldül, s ez az EU-csatlakozást követően még erőteljesebb lesz: "a környezettudatosság fokozódása nagyrészt az egyre szakszerűbb oktatásnak köszönhető" - véli Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter is, aki a vizsgálatot megelőzően rosszabb összképre számított. A miniszter szeretné elősegíteni a környezetvédelmi tárca nemzetközi és belpolitikai súlyának növekedését, aminek első lépéseiként a tárca tagja lett a gazdasági kabinetnek, a kormány pedig elfogadta a második Nemzeti Környezetvédelmi Programot, amelynek célja, hogy a környezetvédelmi szempontok valamennyi ágazatban érvényesüljenek.
A magyarok már azzal is elégedettek lennének, ha megvalósulna a szelektív szemétgyűjtés, vagy mindenki eltakarítaná a saját szemetét. A felmérés szerint az emberek nagy része már most is tesz a környezetért, és hajlandóságot mutatna többet is vállalni. A lakosság fele szívesen gyűjtené szelektíven a szemetet, 41 százaléka előnyben részesíti a környezetbarát tisztítószereket, 31 százalékuk pedig nem szemetelne. A megkérdezettek szerint elsősorban a környezetet szennyező vállalatoknak, az adott környéken élőknek, az egyes embereknek saját maguknak, az önkormányzatoknak, a zöld szervezeteknek, a kormányzatnak, végül pedig a politikusoknak kellene legtöbbet tenniük a környezeti állapot javításáért.
Ön mit tenne ezért?