Ha betekintünk a mai könyvkiadás berkeibe, ha csak a könyvkiadást érintő legalapvetőbb szabályok iránt érdeklődünk, már nem is mosolygunk a bon mot-n, már mindennapos kijelentésnek tekintjük, miszerint nekrofil az, aki a halottakat szereti, aki pedig a hetven éve halottakat, az a kiadói szerkesztő.

Sajnos, a hazai könyvkiadás nincs valami rózsás helyzetben. Kiadók tűnnek el a süllyesztőben, könyvterjesztők számolódnak fel. Senki nem tudja, mit kéne tenni, lemondani a Guttenberg galaxisáról, s az interneten elérhetővé tenni a könyvek textusát vagy lemondani a könyv szép-tárgy mivoltáról, s úgy nevezett print-on-demand kiadókat hozni létre. Ha a könyvek szövegállománya bárki számára elérhető lenne, s viszonylag olcsón letölthetővé válna egy VilágKönyvtár, ez praktikus, ám falanszteri megoldás volna, s kissé sokat kellene még ehhez várni. A print-on-demand kiadás mint középutas megoldás pedig - miszerint ma megrendelek egy könyvet, holnap egy gép kinyomtatja, egyszerűen beköti, s házhoz szállítják -, ­­ valami miatt nem képes elnyerni az olvasók rokonszenvét.

S miért kerül olyan sokba egy könyv előállítása? A könyvkiadás minden lépcsője megoldásért kiált. Nincs jó helyzetben a terjesztő, a nyomda, a kiadó, s legkevésbé helyzetének ura a szerző. A terjesztés megoldható talán kevesebb ember közbeiktatásával, lehet olcsóbb nyomdát keresni (de találni nemigen), ki lehet dobni a kiadói alkalmazottakat az utcára vagy számlásként lehet őket foglalkoztatni. Aztán még mindig alig spóroltunk. Ezért van hát, hogy a kiadó leginkább a szerzőn szeretne spórolni, azon a személyen (azokon a személyeken), akik amúgy is a legkevesebbe kerülnek. De megvan a kiadói ideológia: a nyomdásznak, a terjesztőnek, sőt még a szerkesztőnek sem boldog öröm, ha a szerző könyvét a polcon látja, de nem így van ezzel a szerző (aki mellesleg esetleg éveken át gyötrődött művével). Ám tagadhatatlanul minden könyvvel a szerző életműve épül (már ha kiadó nem rontja el, írja át a nevét – sajnos erre is volt már példa).

Hogyan spórolhatunk a szerzőn? 1. nem fizetjük ki a honoráriumát – erre ezer a példa. 2. olyan szerződést kínálunk a szerzőnek, amely szerint honoráriumot nem, hanem eladás utáni százalékot kap, tudva, hogy a könyvet csak csepegtetve fogjuk eladni, tehát néhány évig ráér a honor. 3. halott szerzőket adunk ki.

Ha a harmadik megoldást választjuk, ügyeljünk, egyetlen jól körülhatárolt, majdnem áthághatatlan törvénye van a könyvkiadásnak, ez pedig az, hogy a szerzői jog a szerző halálától számított hetven évig él. Tehát, ha igazán spórolni akarunk, kizárólagosan 1934 előtt elhunyt szerzőket adjunk ki, vegyük be válogatásainkba. S ha bárkinek erről eszébe jutott volna egy kedves könyve, melyben a magyar novellisztika vagy a poézis csak a század hajnaláig képviseltette magát, s nem értette, miért történt ez, akkor most megoldásra talált. Sajnos a kiadói gyakorlat nekrofil. S annak is ezt a furcsa, az orvostudomány által eleddig le nem jegyzett módját űzik a könyvkiadásban: a hetvenegy éve halott szerző a legszerelmetesebb szerzőjük.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Vajon mennyire lehetett ittas ez a kamionos?

Vajon mennyire lehetett ittas ez a kamionos?

Brexit: módosításokkal szavazta meg a Lordok Háza a kilépés törvénytervezetét

Brexit: módosításokkal szavazta meg a Lordok Háza a kilépés törvénytervezetét

"Le lettem kapva a tíz körmömről" - Karácsony megszólalt a köztévés szereplés után

"Le lettem kapva a tíz körmömről" - Karácsony megszólalt a köztévés szereplés után

Tarr Béla: "A politika rákos daganatként betüremkedik mindenhová"

Tarr Béla: "A politika rákos daganatként betüremkedik mindenhová"

„Azt kockáztatjuk, hogy egy üres világban fogunk élni”

„Azt kockáztatjuk, hogy egy üres világban fogunk élni”

Egy átlag budapesti 162 órát ül dugóban

Egy átlag budapesti 162 órát ül dugóban