Átadták a Füst Milán-díjakat

Borbély Szilárd költőnek, egyetemi oktatónak és Deák László költőnek, az Orpheus Kiadó vezetőjének ítélték az idén a Füst Milán-díjat, amelyet csütörtökön adták át Budapesten - közölte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

  • MTI MTI
Átadták a Füst Milán-díjakat
A díjat odaítélő kuratórium Borbély Szilárdot költői munkásságáért és legutóbbi, Halotti Pompa című verseskötetéért jutalmazta, Deák Lászlónak eddigi kiterjedt munkásságáért és legújabb, "fojtatás" című kötetéért részesült az elismerésben - olvasható a minisztérium sajtóirodájának közleményében. A díjat Füst Milán özvegye alapította, 1975 óta - évente váltakozva - két írónak, illetve két költőnek ítélik oda. A jutalmat olyan alkotók kapják, akik a névadó irodalmi
munkásságának szellemében, az egyetemes emberi haladás érdekeit  magas művész színvonalon fejezik ki műveikben. 

A díjjal együtt járó pénzjutalmat az utóbbi évekig az özvegy által letétbe helyezett egymillió forint kamatai fedezték, de ez mára nem elégséges - írta a tárca sajtóirodája. A közlemény szerint a Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány (a szerzői jogok örököse) egészíti ki az összegeket, az idén 250-250 ezer forintra. A minisztérium feladata a bonyolítás, a szervezés és az ezzel járó költségek viselése - közölték. 

A Füst Milán-jutalmat a költők sorából például Toldalagi Pál, Tandori Dezső, Végh György, Székely Magda, Beney Zsuzsa, Kiss Tamás), Lator László, Kántor Péter, Nádasdy Ádám, Térey János és Tőzsér Árpád kapta meg.
 
A prózaírók közül jutalmazták mások mellett Gyergyai Albertet, Lakatos Menyhértet, Sütő Andrást, Nádas Pétert, Kertész Imrét,  Esterházy Pétert, Csiki László, Sarusi Mihályt, Háy Jánost, Pályi  Andrást, Csaplár Vilmost és Végel Lászlót. 
Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?